Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

szeretet mozgatja. Bámulatos látni és hallani azt az öreg embert, a mint az ifjúhoz illő elevenséggel és tűzzel jár fel s alá, egyszer a szenvedély egész hatalmával tör ki, másszor egy kis leány duzzogását adja elő, majd a bűnös lelkekhez mennydörgi az intés szavait. Csak röviden emlékszem még dec. 9 én tartott előadásáról, melyben a bűnös megtéréséről szólt elmon­ván, hogy mint a felriasztott galamb fészke felé siet, a bűnös, de felébresztett lélek addig békességre nem talál, míg a Krisztushoz el nem érkezik. Csak néhány szóval érintem, hogy dec. 10-én Zakeus megtéréséről, dec. 13-án a bűnösök megitélésől, decem. 14-én Krisztus születésé­ről beszélt s ma estére a VI. és VII. kerületi club dísz­termében különösebben a zsidókat érdeklő azon themá­ról fog előadást tartani : Mit köszönhet a keresztyénség a zsidóknak ? Előadási modora illusztrálására álljon itt néhány példa. Feltüntette egy alkalommal Dávidnak fiát, Abso­lont, a kinek külseje oly szép volt, hogy nála abban az időben ékesebb nem találtatott. De ez a szép ember rakva volt belől undoksággal, meggyilkolta testvérét, fellázadt atyja ellen, de végre is menekülni volt kény­telen, hosszú hajánál fogva fennakad a7 ágakon s ott függ a fán. Eljő Joáb s beledobja dárdáját s felkiált rémes hangon : »Még nem halt meg«, beledobja a mási­kat; »még sem halt meg,« szólt megint iszonyú dühvel Joab s az ember menekülni óhajt, az öreg úr elől, a ki erőteljes gestussal mutatja, hogyan üti át Joáb harmad­szor is Absolont, Dávid egyik fiát, a ki meghalt a maga vétkeiért. Majd másfelé fordítja tekintetünket, Dávidnak másik fiára a ki szintén »szebb volt az embe­rek minden fiainál«, a kinek ajkain kedvesség ömölt el s a ki szintén ott függ a fán, meghal kínos keserves halállal. Ez a Jézus Krisztus, a ki meghalt — a mi bűneinkért. A theologusoknak tartott beszédet is, melyben a János evangelioma I. része uto'só versei alapján a tanít­ványok elhívásáról szólt, gyönyörű képpel rekesztette be. Elmondván, hogy a Krisztus nem csodákkal, hanem ke­gyelmének hatalmával vonta magához első tanítványait, reá mutatott arra, hogy az ifjú emberek nagy vigaszta­lást találhatnak látván, hogy az Úr először ifjú em­bereket választott, a kik szegények voltak, mint ő, a kik egyszerű emberek voltak, mégis az emberiség nagy jóltevői lettek. Figyelmeztette őket arra, hogy ők sem lehetnek jó lelkipásztorok, ha csak a Krisztus nem lakozik szívükben. Előadta végre, hogy egyszer a schweici havasok közt járt, (megjegyezzük különben, hogy dr. Sommerville beutazta jóformán az egész világot, hogy egyszer Natalból, Dél-Afrikából, majd Ázsiából, ismét máskor az amerikai prairiekről veszi érdekes utazási képeit) tehát Schweicban egy paraszt, hosszú durva alpesi kürtjét fújta, melyből azonban csak néhány s nem valami kellemes hangot tudott kicsalni. Egy kis idő múlva azon­ban a hegycsúcsokról és a meredekekről az egyszerű kürt hang csodás harmóniájának visszhangjai zendültek meg; ide oda csapódva, megerősödve s majd elcsendesülve, végre elhaltak. O is fújja — mondá dr. Sommerville — az ő alpesi kürtjét, vagyis hirdeti az evangéliom egy­szerű hangjait s nekünk is ezt kell tennünk. E hangokra leszáll az örök magaslatokról az Isten áldásának, az ő hatalmának és kegyelmének, az emberek kebléből pedig felénk tör a hitnek, szeretetnek s az irántunk való hála­datosságnak fenséges visszhangja. Még csak azt említve meg, hogy Szász Károly püs­pök úr néhány szívélyes szóval köszönte meg dr. Sommer­ville jóindulatát s kifejezte jókivánatait, mi a magunk részéről azt kívánjuk, hogy az alpesi kürt vagyis az evan­geliom zenghessen még sokáig az ő ajkairól s találjon visszhangra minél többek kebelében. Budapesten, 1887. dec. 15. Szabó Aladár. RÉGISÉGEK. Válasz Thury Etelének, de nem Bornemisza Péter vallásfelekezeti álláspontjáról. (Folytatás és vége.) 4. Thury »nem vindikálja magának azt a mély tu­dományosságot, klasszikus nyelvismeretet, amilyennel én kérkedem.* Uram ! én mindezekkel nem kérkedtem. Annak kimutatása, hogy latinnyelvi és dogmatikai isme­retek dolgában ön igen gyenge lábon áll, végképen nem kérkedés. Sőt én épen a vád kikerülése végett tet­tem le múltkor azon szándékomról, miszerint Bornemisza levelének eredeti szövegét s annak általam készített fordítását párhuzamosan közöljem az ön fordításával, hogy mindenki meggyőződhessék az ön műfordítói képességeiről. Mert hiszen ön úgy igyekezett fordítni, hogy »a szabad fordítás mellett az értelem ne változzék.* Ez tehát műfordítás lett volna. Mondhatom, törekvése a legkevésbbé sem sikerült. Válaszában ismételten elkö­vetett baklövései s azon vádja, hogy én a mondatokat összeforgattam vagy csupán egyes szavakat kapkodtam ki, arra kényszerítnek, hogy említett tervemet legalább részben végrehajtsam s a levél első h irmadát, amelyben az általam múltkor megrótt s az Ön által most ismét tönkretett részletek előfordulnak, közöljem. Thury fordítása, mely általa hűnek, csinosnak és gördülékenynek mon­datik. Kegyelmet és békeséget az atya Istentől és a Jézus Krisztustól szívemből kivá­rok 1 Nem csupán gyöngéd megemlékezésből megszólí­tott tekintélyes Tanácsfér­fiak, hanem ti is apostolok és próféták fundamentumán, magától a Jézus Krisztustól letett szogletkőre épült gyü­lekezetnek és az Is:en anya­szentegyházának tagjai, ki­nek szentigéje nélkül a gyü­lekezeteket kormányozni nem lehet, mennyire örülök, hogy a Krisztusnak többféle szol­gáit magatoknál tartjátok, és hogy közöttetek az Is:en­nek emberi találmányoktól ment tiszteletét ápoljátok és hűséges munkást visztek , hogy a többi polgárok kö­zött az titeket elkülönítve megtartson a Krisztusnak. E végből ti ist'-nfélő főtaná­csosok küi Beythe István urat ünnepélyesen kötelezté­tek mintegy, hogy térne le mihozzánk, Ln őt, a ki szá­mos esztendő óta jó elöljárója volt az Isten anyaszentegy­házának, mint annak mindig hasznára becsületes munká­sát, jó lélekkel ajánlom ; de ntm csupán én ajánlom őt, hanem épen ő maga tette kedveltté s aján! ja magát előbbi tevékenydús életével és s ép elégiái költeményei­vel, íme 1 milyen a »csin«, »a gördülékenység® és a »hűség* Thury szerint! Ha én elő akarnám sorolni az ő fordításának összes hibáit, hasábokat vennék igénybe. A miért is csak azokra mutatok reá, melyeket válaszá-Az én fordításom: Szívem szerint könyörgök az atyaistentől a Jézus Krisz­tusával kegyelmet és békesé­get. Nem kevés vigaszt nyújt a kegyes lelkeknek, nagyte­kintélyű férfiak! annak tu­data, hogy ők az egyház polgáraiéi istenhez tartozók, akik az apostolok és próféták fundamentuma felett, a leg­főbb szegletkőn, magán a Jé'us Krisztuson épültek fel. Minthogy pedig az egyház másképen nem kormányoz­tathatik, mint az ige által: ör­vendek, hogy a Krisztusnak több szolgáját tartjátok és hogy a tiszta istentiszteletet ápoljátok magatok között s hűségesen munkálkodtok, hogy polgáraitok megma­radjanak a Krisztus sövényei között. Ez a ti ájtatos ke­gyességtek mintegy szentebb kötelékkel csatolta hozzátok Küi Beythe István urat. Aki felől nemcsak én bizonyítom, miszerint isten egyházát szá­mos év óta jól igazgatta és hűségesen munkálkodott, hogy annak mindig hasznára legyen; hanem eltöltött élete is szép bizonyságtétellel tesz ajánlatot. Bornemisza eredeti szövege: Gratiam et pac=m a D o Patre, per Jesnm Christum ex animo piecamur. Non pa­rum pils mentibus adfert so­lat i, Amplissimi Viri, scire, sese esse cives eccl.siae ac domesticosDd, superstructos super fundamentum Aposto­lorum et Prophetarum, sum­mo angulari lapide ipso Jesu Christo. Quando \ero aliter regi non potest ecclesia, quam verbo, gandeo, quod complures Chiisti servos te­netis, et quod inter vos főve­tis purum D-i cultum, fide­lemque operám datis, ut se vestri cives inter Christi septa contineant. Haec vestra sanc­tissima pietas, Dominum Ste­phanum Beythe de Kü, quasi sanctiore vinculovobis devin­xit. Quem a multis annis eccle8iae Dei bene praefuisse, eique ut semper prodesset, fidelem operám dedisse, non solum ego proflteor, verum etiam anteacta vita pulchris elogiis commendat.

Next

/
Thumbnails
Contents