Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

KÖNYVISMERTETÉS. The Life and Letters of Charles Darwin hy his son 111. v. Darwin életrajzának megjelenése nagy irodalmi esemény a tudományos világban. Ezer meg ezer kíváncsi szem fordul e három vaskos kötet felé, hogy betekintsen abba a műhelybe, honnan azok a tudomány majd minden ágában forradalmat előidéző eszmék kikerültek, s a mely eszmékkel ma már nemcsak a természettudósnak, bölcsésznek, nyelvtudósnak, hanem bizonyos tekintetben a theologusnak is számolnia kell. Darwin élettörténetében, leszámítva az 5 évi tengeri utat , mit kora fiatalságában tett, nincs semmi u. n. érdek eszítő, ennek a forradalmárnak az élete a megtestesült egyhangúság, életének utolsó 40 évét egy kis falu helyen élte le, lesve virágházában ültetvényeit s kertjében az ő általa oly híressé és fontossá vált kukacokat; életének vezéreszméje ez az egy szó: »megfigyelés.* Bármily érdekes is e könyvben figyelemmel kisérni az ő messze menő hypothesíseinek eredetét, formálódását, de itt e helyen emlékiratának és leveleinek azon passusaít szándékom, — az ő saját szavaival — ismertetni, melyek reánk közvetlen érdekkel birok, értem azon helyeket, hol a vallásos hitről, illetve ennek tárgyairól szól, mert ezekből legvilágosabban megérthetjük azt, hogy minő szempontból kell viszont a theologiának tekinteni az ő elméleteit. Darwint nem csak mint tudóst, hanem mínt embert is nagynak kell mondanunk, ha nagyság alatt heroikus kitartást, munkásságot és szerénységet értünk. Hogy miben állott az ő sikerének titka, azt legjobban megértjük saját szavaiból: >sikerem titka: a tudomány iránti szeretet; a türelem: gondolkozni sokat egy tárgyról ; kitartás a tények összegyűjtésében és megítélésében. Valóban meglepő, hogy oly mérsékelt tehetségekekl, mint a minőkkel én bírok, hogyan gyakorolhattam meglehetős befolyást az emberek gondolkozás módjára, néhány fontos ponton.* Ez a »tudomány*-szeretet és megfigyelési »ösztön*, melyet mint ő gondolá, nagyatyjától, Darwin Erasmustól — ki az ő elméleteit sok tekintetben anticipálta — örökölt, szívta fel lelke összes más tehetségeit. Zene, festészet, költészet, s szép vidékek iránt érzéke nem volt. Regényeket altató gyanánt olvastatott fel. »Lelkem, mondja ő, egy géppé lőn, melylyel a megfigyelt tényekből általános törvényeket morzsolok ki és nem foghatom fel, mi okozta agyvelőm azon részének elsatnyu'ását, melytől a magasabb Ízlések függnek. E magasabb ízlés, elvesztése, a boldogság elvesztése, ez káros az észre és valószínűbb, hogy káros az erkölcsi jellemre, az által, hogy gyengíti természetünk, emotionalis oldalát«. Ez becsületes, őszinte vallomás, s kulcs nem csak az ő, hanem annyi sok más ember vallásos nézeteinek megítéléséhez. De a mint láttuk, dacára annak, hogy az ő lelkének érzelmi oldala fejletlen vagy jobban mondva, eltompult volt, mégis nem kerülhette el, hogy a »minden ember lelkiismeretét gyötrő és megmozdító kérdéssel*, t. i. a személyes teremtő és a jövő élet kérdésével szemben, valaminő álláspontot ne foglaljon el, különösen miután e tárgyban sok felől — különösen tanulók részéről —^ ostromoltatott kérdésekkel. Érdekes az, hogy kicsibe mult az, hogy Darwin pap nem lett, s akkoriban, midőn atyja kívánságára e pályára határozta volt el magát, »semmi kétsége nem volt arról, hogy a biblia a szó szoros értelmében Istentől inspirált mű.« A későbbi nyilatkozatok e tárgyban természetesen más jellegűek, de azért nincs bennük semmi arrogantia, ő is Newtonként csak az óceán partján kavicsot szedő gyermeknek tartotta magát és e tekintetben kiáltó ellentéte az ő személyisége azokénak, kik az ő következtetéseit mindjárt másnap ísten detronizálására vélték jónak felhasználni. íme itt van két levele, csekély rövidítéssel, miket két tanulónak küldött: » Nekem úgy tetszik, hogy a főérv Isten létezése mellett azon feltevésnek tarthatatlansága, melyszerint e bámulatos mindenség, benne az öntudattal biró ember puszta véletlenből állott volna elő ; de hogy ez az érv bír-e valódi értékkel, azt sohasem tudtam eldönteni. S tudom azt, hogy ha felveszünk egy első okot, az ész még mindig vágyik tudni azt, hogy ez hogyan és honnan állott elő. Azt hiszem, a legbiztosabb conlusió ez, hogy az egész dolog kívül esik az ember értelmi körén.* A másikban így ir: »A tudománynak semmi dolga Kristussal s a mi a jövő életet illeti, e tekintetben minden embernek magának kell Ítélnie a maga számára a sok bizonytalanság és egymásnak ellentmondó valószínűség között.* Egy más helyen igy szól. hitéletem és nézetem e tekintetben sokat ingadozik és változik, de legszélső ingadozásomban is atheista soha nem voltam, azon értelemben, hogy az Isten létezését tagadtam volna. Azt hiszem, hogy á'talában véve, tehát nem mindig, az agnosztikus név a leghelyesebb elnevezése lelkem állapotának.* »Nem érzem magamat képesnek* — így szól más helyen — »hogy a legkisebb világosságot is vethessek az elvont problémákra, a mindenek előállásának titka megoldhatlan általunk és nekem részemről meg kell elégednem, hogy agnosztikus maradjak.* Az ő vallásos nézetének summája ez: »Azt vélem, hogy az evolutió theoriája teljesen összeegyeztethető az Istenben való hittel. Én részemről nem hiszem, hogy elég mélyen gon dolkoztam volna ezekről a dolgokról.* Szóval az a hang, a melylyel ő beszél a vallásról, ha nem is valami kellemes, de legalább szerény, s más, mint a minőt annyi követője s hozzá képest törpe »nagyság* használ, kik az ő rendszerét úgy magyarázzák : »hogy ezen, mint ajtón át utat lehet mutatni a személyes teremtőnek.* Darwin tehát agnosztikus s az agnosztikus bölcsészetnek, melyet Spencer oly népszerűvé tett, jelszava az, »hogy nem tudunk semmit. * Nem tudom, melyik a jobb: ez-e, vagy az atheismus ? Ez utóbbi a bevallott hitetlenség; az előbbi a legtöbb esetben is közönyt, vagy színvakságot szül a természetfelettivel szemben. »Bizzál az észben* — így szól egy híve a megismerhetetlenség bölcsészetének — mondják nekünk annyit, hogy már szinte bele fáradunk és atheísta vagy agnosztikus leszel, mi szavatokon fogunk mi agnosztikusok leszünk.* És mi viszont ezt az urat foghatjuk szaván, most midőn mindenkitől megkoveteltetik, hogy a darvinismussal szemben pro vagy contra álláspontot foglaljon. A hypothesisek változók, mondhatjuk, a darvinismus is hypothesis és így reá nem léphetünk, vele szemben legjobb, ha agnosztikusok maradunk s egyébként is a keresztyénségnek van ténye, alapja min nyugoszik, s a melyen kívül más nem vethető és a mit semmiféle »izmus* meg nem dönthet. A keresztyénség megküzdött már a gnoszticismussal és van remény, hogy az agnoszticismussal is, a mely sok esetben talán ignorantiát is jelent, csak elbánik valahogy. De bármi legyen a jövőben sorsa a darvinismus-