Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

ez idő szerint megbízott, hivatalosan és őszinte örömmel fogja tudomásul hozni az egyházkerületi közgyűlésen. Az a körülmény pedig, hogy az intézet tanári kara nagyobb részt fiatal erőkből áll, még megnyugtatóbb garantia arra, hogy az intézet a jövőben is megfelel azon vára­kozásnak, melyet ő eddig is táplált iránta. Hasonló szellemben nyilatkozott ő méltósága kedden este a prae­parandiáX illetőleg is, midőn attól elbúcsúzott. Az itt múlatás ideje alatt, hétfőn nt. Kovács Lajos lelkész úr házánál, kinek a mlgos püspök úr vendége volt, vala kisebbkörű, de igen kedélyes ebéd; kedden délben a városi szállodában, Inárcsi Farkas Elek főgondnok úr adott ő mlga tiszteletére fényes ebédet. Ugyanakkor este Ádám László polgármester úr házánál volt estély ; szerdán délben pedig a két tanári testület vendége vala a mlgos püspök úr s a nt. esperes úr és a helyi elöl­járóság fejei. Pohár-köszöntőkben nem volt hiány s ezek között ő mlga köszöntői különösen kiemelkedtek. Szer­dán este, IO óra után tovább utaztak Kecskemét felé a kedves vendégek, kiktől Kovács Lajos lelkész úr, a két igazgató, több tanár stb. szívélyesen búcsúztak el, tár­saik nevében is. * Borsody József emléke. A simonyi-darnyai egyesült ev. ref. egyház 1887. dec. 4-én egy igen szép s kegyeletes ünnepélyt rendezett, melyen 1886. íebr. 14-én elhunyt nagynevű lelkészének, Borsody Józsefnek, az örökbecsű imák írójának emlékét újította meg, Az ünne­pély dec. 4 én délelőtt 10 óra után rendes isteni tiszte­lettel vette kezdetét, melyre az egyesült egyház hívei, nem- és korkülönbség nélkül oly számosan gyűltek össze, hogy a templom alig volt képes őket befogadni. Jelen volt az elhunytnak özvegye s szomszéd hivataltársa s barátja, Tóth Sámuel serkei lelkész is. A helybeli dalárda szép öszhangzatos éneke után Osváth István, az ünnepelt utódja lépett a szószékbe s megható ima után Féld. X. r. 7. v. felett, az igaznak emlékezete áldott, tartott felemelő emlékbeszédet, melyben Borsody Józsefnek szellemi képét állította a hallgatók elé. Az alapgondolat az volt, hogy: áldott a szívekben az ö emlékezete, a ki i-ször mint ember: nemesen élt s mélyen szeretett; 2-szor mint lelkipász­tor : buzgón tanított s híven őrködött, 3-szor mint egy­házi iró, dicsőségben élt s halhatatlanná lett. A klaszi­kus-szépségű beszéd, melynek közrebocsátásával egy drága gyöngygyei ajándékozná meg szerző irodalmun­kat, nagy hatást tett a hallgatók szívében. Hallgatása alatt erősen éreztem egy nagy prédikátor ama szavainak igazságát, hogy%semmi sincs vonzóbb, lélek- és kedély­képzőbb, mint az emlékbeszédek. A morál hidegen hagy ; a morálprédikációk unalmasak; a tan csak a fejhez szól de ha az ige testet Ölt magára ; ha az, a mi jó, hús és vér alakjában lép élénk; ha az igazság meg­személyesül : felmelegül a szív, megmozdul a képzelet s önkéntelenül is utánzásra buzdúl az akarat.« Templom után a gyülekezet kivonult a sírkertbe, hol Mészáros József segédlelkész tartott rövid beszédet, fejtegetve hogy élet van a sirok között is; mert azok, kik korukra hatással voltak; kik kortársaik előtt tűzoszlopként fénylet­tek : szellemök, emlékük által elköltözésök után sem szűn­nek meg munkálkodni az utódokban. Majd Gsizy Miklós tanító emlékezett meg az ünnepeltről, kiemelve, hogy az elhunyt a népnek atyja, vezére s tanítója volt. Végül az énekkar zendítette rá »Borúljatok le honfiak e szentelt sir feletti* kezdetű szép éneket, mely alatt a koszorúk az emléken elhelyeztettek. Ugyan ezen alkalommal, megkoszorúzták a hívek az ünnepelt elődjének, Kajáry Istvánnak s régebben elhunyt Csizy János tanítónak a sírját ís. — Mészáros József. * A mármaros-ugocsai egyházmegyéből irja la­punk egyik barátja, hogy ott nov. 30-án a halmii és ordói körök egyesülve ének-egyletet és lelkészi értekez­letet alakítottak- Az ének-egylet alakítása itt eze.őtt egy évvel hozatott szóba, az eszme buzgó lelkekre talált, az alapszabályokat örömmel fogadta és erősítette meg az e. m. gyűlés s most tanítókból és lelkészekből meg­alakult és már darabokat is tanulgatott. A lelkészi érte­kezletet csak szervezni kellett, mert ilyenforma egyesület a már.-ugocsai e. megyében a régebbi időben is volt. Mint »hegyi tractus«, az egyházmegyei gyűlésnek minden fontosabb tárgyát megvitatta s legtöbbször úgy diilt az el, ahogy ez a szövetkezet előre megállapította. A kö­zelebbi években a »hegyi tractus« megszűnt, de azért a lelkészek tartottak összejöveteleket, melyeken tudo­mányos felolvasások is voltak. Most annyiban változott a lelkészi összejövetelek iigye, hogy tisztviselőket vá­lasztánk, mert ilyenek előbb nem voltak. Választatott elnök, alelnök és jegyző. Az alelnök titkár is, mert az értekezlet feladatául tűzte ki azt is, hogy a tagok önálló egyházi munkáit megbírálja; a titkár lesz a közvetítő. Ezen alakuló gyűlésen is volt annyi tárgy, hogy a kö­vetkező gyűlésre is maradt. Olvastatott egy értekezés, mely a lelkészi értekezletek feladatáról szólott; egy má­sik tárgy volt a konventi képviselők választásának itt folytonosén izgató és pártokat alakító kérdése. A már.­ugocsai egyházmegye lelkészeinek nagy többsége azon nézetet vallja, melyszerint önkormányzatunkból kifolyó­lag a konventi képviselőket a presbyteriumok válaszszák. Az értekezlet tagjai most is ezt hangsúlyozták. Majd j casuisticus kérdések felett folyt a vita. Jól esett a baráti összejövetel, mindenki lelki felfrissülést talált és nyert az eszmecserékben. Meg kell említenem, hogy mindkét egylet elnöke nt. Csernák István esperes úr. * A szlavonországi ref. misszió egyik nem régen szervezett körének központján, Uj-Banovcén a reformá­tusok és ágostai evangélikusok közt történt szakadás folytán külön imaház és iskola szükségeltetvén, Szalay József nagy-becskereki lelkész úr példája s az elért szép eredmény által buzdítva, kisebb körben, a bácsmegyei németajkú ref. egyházakban, miután a szlavóniai szór­ványok ezeknek rajai, az építés javára gyűjtést rendezni én is megkisérlettem. Igaz, hogy a Közalap létesítése folytán a misszióra minden egyház áldozik s ezen gyűj­tés első tekintetre a hívek adakozási készségével való visszaélésnek tűnik fel; de tekintetbe véve először, hogy a bácsmegyei németajkú ref. egyházak általában nagy jólétnek örvendenek, gazdagok, hogy hazafias, nemzeti célra ezek igen ritkán áldoztak ; tekintetbe véve azután, hogy a Szlavóniába költözöttek ősei a bácsmegyei egy­házak építésében csak úgy buzgólkodtak, fáradtak, mint azok, kiknek utódai birtokában maradtak templomnak, iskolának, a teljes egyházi vagyonnak, s ezeknek nincs József császárjuk, ki őket segítené: csak méltányos, hogy valamennyire segítsék ezeket, kiknek mindent újból kell előteremteniök. Arra is gondoltam, hogy a misszió meg­ismertetésével egy kis erkölcsi haszon is háramlik az egyházakra, s ezután talán szívesebben fogják a domesz­tikai kivetést fizetni, ha hallanak áldásairól. Eszmémet, melyet főtisztelendő püspök úr s az alsó-baranya-bácsi nagyt. esperes úr helyeslőleg vettek tudomásul, a nt. lel­kész urak nagyobbára pártolták. A gyűjtést Új-Soóvén, Erdős József úr, előnyösen ismert munkás egyházi írónk egyházában kezdtem meg. Folyó évi szept. hó 1 r-ikén jelentem ott meg s végeztem a vasárnapi istenitisztele­tet. Az ige hallgatására s ezzel kapcsolatban a missziói intézmény megismertetésére szép számmal gyűltek Össze

Next

/
Thumbnails
Contents