Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

Harmincadik évfolyam. SO. sz. 188?, december 11, PROTESTÁNS EGYHÁZI ijS ISKOLAI LAI* © SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL X. kar. Kinizsy-uíca 29. sz. I. sm, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Teljes számú, példáin. yolcltSLl mindig- szolgá-lliat-ULnlc. ELOFIZETESI FELHÍVÁS a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP-18 88. évi harmincegyedik folyamára Előfizetési Clij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-utca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Szőts Farkas, Dr. Ballagi Mór, főmunkatárs. laptulajdonos és felelős szerkesztő. Csöndes napokban. Régi és igaz mondás, hogy élni annyit tesz, mint cselekedni s hogy a tétlenség halál. Mégis vannak arasznyi nagyságú időpontok, melyekben több végeztetik, mint máskor évek hosszú során át. Amazok a mozgalmas, emezek a békés napok. Amazokban rohamosan teszünk, emezekben lassan müködünk. Ez nem is lehet máskép. Mozgalmas napokban magával ragad minket az uralkodó eszme, a lelkesedés szárnyain röpülünk az intő cél felé ; békés napokban higgadt megfontolásunk uralkodik az eszmén, vigyázva haladunk előre, számba véve a legapróbb körülményt. Ez onnan van, mert a rohamos cselekvés valaminek csak az alapját veti meg, melyen aztán csendes időben óvatosan és észszerűen tovább kell építeni fáradhatatlanul, míg a megkezdett mű ki van építve úgy, hogy rendeltetésének tökéletesen megfeleljen. Magyarországi ág. hitv. evang. egyházunkban a pátensi napok ótá rohamos, küzdelemteljes cselekvés nem fordult elő. A pátens kihirdetése és visszavétele egyiránt általános izgatottságba sodort minket. Midőn a pátens jött, a jobbak börtöntől sem riadtak vissza, csakhogy tanúbizonyságot tehessenek a protestáns lelkiismereti szabadságról. Midőn a pátens visszavétetett, az öröm hatalma alatt könnyezve borultunk egymás karjaiba s hálaünnepélyeket tartottunk templomainkban, hogy egyházunk protestáns szabadságát ismét visszanyerte. Mily egészen mások voltunk mai magunktartásánál! Azonban a mozgalom csilapulása nem adott át minket következetes, egyetértő működésnek. Munkálkodásunk, mely most bekövetkezett, leginkább abból állott, hogy a némely helyen lecsendesülni akaró hullámokra a béke olaját csepegtettük. Ama nagy munkába, mely most reánk várt, egyházunk szervezésébe, belefogni nem mertünk, hiányzott a hozzá legszükségesebb eszköz, a leikeh harmóniája. E sajnos állapot akkor sem tudott elbúcsúzni egyházunktól, midőn a zsinatolást sürgető hangok napról-napra számosabbak és figyelemreméltóbbak lettek. Sőt, mi több, midőn elvégre munkához fogtunk és a zsinati előmunkálatok napvilágot láttak, az ezen előmunkálatokra adott vélemények