Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

)ás nélkül, mintha abban születtek volna. Úgy, hogy ha Mitiidates 22-őt, ők legalább is tudtak 70 nyelvet; ennyi nemzet lévén a föld színén már a Mózes idejében. B) Az apostolok eddig némi bajócskák, halak nevein, adószedéshez, vámhoz tartozó dolgokon kívül alig tudtak volna egyébbről beszélni; valamirevaló mívelt emberrel társalogni pedig aligha. És most az Istennek nagyságos dolgait hirdetik. Még pedig -— s ez újabb csoda 1 — minden félelem nélkül, úton-útfélén, nyilvános és magán helyeken. Holott eddig az ajtót nappal is bezárva tárták, félvén, hogy a zsidók rájuk rontva, úgy, vagy még gonoszabból bánnak el velük, mint mesterükkel. Most azt beszélik, mit cselekedett Isten a bűnösök idvezítésére. Régen Isokrates egy oráción 15 esztendeig dolgozott, de mikor aztán elmondta: mint a menydörgés, úgy megrázta hallgatóit. Perildes is fulánkot szokott hagyni hallgatói elméjében (Kossuth 48-ban). S ezek a szent szónokok, az apostolok, kik az ékesszólás nagy mestereit soha nem hallgatták, oly hathatósan beszélnek, hogy az Isokrates vagy Perikies legjobban kidolgozott beszédei ezekhez képest csak árnyékok. Mert melyik térített meg egyszerű szónoklatával 3 ezer embert, még pedig arra bírván őket, hogy eddig megszokott legkedvesebb bűneikről, megrögzött hiedelmeikről lemond ván, a test és vérrel ellenkező elveket kövessenek ?« így idézget ő »a külső históriákból.« Azonfelül hasonlatokat, életképeket, u. n. velős mondatokat is használ fűszerül. A hit magaban nem idvezít — így beszél az I-ső k. Xlll-ik prédikációjában — lehetnek valakinek az ev.-i igazságokról helyes meggyőződései, de ha nem a szerint él, hite inkább kárhoztatására szolgál. Gondoljatok a 'pártütő alattvalóra, ki azzal mentené magát fejedelme előtt, hogy ő akkor is, mikor fegyvert fogott ellene, tisztelettel viselkedett iránta szivében, törvényes fejedelmének ismerte s erről soha legkevésbé sem kételkedett. Az ily gonosz alattvaló bűne nem nagyobb-e még az által, hogy ő tudta, hitte, hogy a ki ellen fegyvert fogott, neki az törvényes ura és mégis ellene emelt fegyvert. Lássátok K. H. ez képe a mai keresztyénség legnagyobb részének. Ha valaki ezt mondaná nekik : hogy ők nem hiszik igazán azon igazságokat, a melyeket vallanak., ha azt lobbantaná valaki szemökre, hogy mikor felsóhajtanak a Krisztushoz : Uram, Uram ! ez nem az ő szivök nyelve : bizonyára megneheztelnének stb. — A részvétre, egymás bajában segítésre ily képpen buzdit: Lássátok a fecskéket, e parányi állatokat, midőn vércsét pillantanak meg, egy hangot ad, melyre a többi Ís felriad s összeseregelvén, addig repkedik köriil az ellenséget, mig el nem űzik ... E parányi kis oktalan állat segíteni akar veszélybe eshető társán: az ember, az Isten képét viselő ember, nem törődik felebarátjával, szívtelenül azt tartja, hogy kilci segítsen magán 1 -— Nem elég -— így fest másutt — az Isten akaratának cselekvésére csak gonoszat nem tenni, elkerülni a roszat ; hanem szükség jót is cselekedni. Ha a szolga azzal dicsekednék, hogy ő urának soha semmi kárt nem tett, se a mezon, se a szőlőben — nem vágta ki fáit, nem hányta el kerítéseit; soha olyankor nem dolgozott, mikor nem volt munkaidő — soha le nem vágta, a mit meg kellett hagyni: megvetnéd az ily restséges szolgát. Azok a kik semmi jót nem cselek esznek, ha szinte semmi roszat nem mivelnek is, hasonlók az ily semmit nem mívelő szolgához és csak úgy teljesítik Isten akaratát, mint ez uráét.« — Dáriust régen úgy győzték meg a cithák, hogy mindenütt futottak előtte. Sok bűnt úgy győzhetünk legjobban meg, ha annyira kerüljük, a mennyire csak kerülhetjük s futunk nemcsak a bűn, de az alkalom elől. — Félannyi munkával meg lehetne a menyorszá got szerezni, mint a mennyivel a poklot elnyerjük. (Morus Tamás). — Mindegy az ördögnek, ha valamely kötelével fogva tart, akármelyikkel tartson fogva. — A ki ma csudát kiván, hogy higyjen, ezt feleljük neki Ágoston atyával: a világon az ilyen ember a legnagyobb csoda, midőn azt nem hiszi, mit az egész világ hisz. Ezt a módszert ntvezi a jó öreg Gombási trágyázgatásnak. Az újabb francia szónokok is használják e fűszert. A Hetessy-féle gyűjteményben látunk eleven képeket, szép példákat s hasonlalokat beszőve. Természetesen az olvasgatás adja e tárgyú gyűjtéshez az anyagot ; de nem elég csak olvasni, jegyezgetni is szükség. A méhhez legyünk hasonlók, mely a virágról nemcsak gyönyört szí, de eledelt is s nemcsak magának, de másoknak is; a méhhez, nem pedig a lepkéhez, mely csak gyönyörködik. * * * Kiemeltük Gombási érdemeit. Hosszasan időztünk vele éppen azért, mert homiletika-iróink egyáltalán nem méltatják. Legyen iránta hálás az ifjú nemzedék s tanulmányozza. Az itt felsorolt jó tulajdonokon kivül még egyebeket is fedezhet föl benne. *) A jó öregtől most búcsút veszek. Jövőben — ha az Úr akarandja és élünk s a t. szerkesztőség megengedi**)— egy másik derék Öreget keresünk föl. — Addig Ís, béke ve'iink 1 Szentkuthy Károly. IMI Ó z; e SBeszélhet én előttem a tudós, Mondhat felőled száz regét, Csak az maradsz te, a ki voltál, Nagy, bölcs, szent — mindenfélekép'. Ha Pháraó előtt megálltál, S csak edzett annyi vész, vihar: Nem féltem én neved varázsát Ma sem, hogy szívünkből kihal. Ott rengett bölcsőd a Nílusban ; Habzugás volt bölcsődalod, Dajkád a vész, korán jelezve Jövődi ől a nagy jóslatot. Hiában járattak bíborban, Fény, zaj búd el nem altatá: Lelked néped rongyát viselte, Annak nyögését hallgatá ! Erényes vétked vad tüzében Égett ki lelked, mint a kő .... Törvényszegéssel kezdve utad, Te legnagyobb — törvénytevő l *) Többek közt nyelvészeti tanulmányokra is alkalmas. Találunk a jó öregekben oly szókat, melyekről azt hinnők, bogy újabb keletűek, holott már öregeink ismerték s használták, mint »dagály« Gombási »34 precl.« 315. lap. Pázmány P. prédikációiban eló'fordul a »hölgy< is. **) Nagyon szívesen veszszük. Szerk.