Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-12-04 / 49. szám
Harmincadik évfolyam. 49 sz. Budapest, 1887, december 4, PROTESTÁNS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: X. kar. Kinizsi-utca 29. sí. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., eijész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. HŰT" Teljes számú példéixiyo^kial mindig Konvent után. Egyetemes gyűlésünk nyolc teljes napi tanácskozás után befejezte ez évi üléseit, tagjai huzamos távollét után visszatértek otthonukba, határozatait több-kevesebb hűséggel megvitte az egyházi és világi sajtó, s élőszóval elbeszélik a hazatért képviselők. Most már következik a végzések végrehajtása, a fölmerült eszmék kolportálása, a nyert benyomások visszhangozta'ása : az mint főként a konventi elnökség és a kerületek feladata, ez mint minden öntudatos egyháztag* természetes joga és mint az egyházi sajtó kötelességszerű szép hiva'ása. A nyert benyomásokról számot adandó, mint a sajtó egyik szerény munkása, mindenek előtt örömmel konstatálom, hogy a lefolyt Konvent a termékenyek közé sorozandó. Nemcsak az elnöki zárszó hangoztatá ezt, midőn találóan mondá: >meg vagyok győződve, hogy e Konvent igen sok jónak magvát hintette el4 ; hanem az elintézett tárgysorozat s a megoldott vagy megoldásra előkészített kérdések egész halmaza igazolja azt, hogy idei egyetemes gyűlésünk jó munkát végzett. Dicséretes egyetértéssel és példás ügyszeretettel hozattak határozatai, kifogástalan tárgyilagossággal és komoly méltóságban tartattak eszmecseréi. Igazi egyházi gyűlésben éreztem magamat, hol a tagokat erős kötelességtudat ösztönze, meleg egyházszeretet lelkesíté, kik szóltak és cselekedtek, nem hogy láttassanak az emberek által, ha nem hogy építsék az Isten anyaszentegyházát. Kipróbált veteránjaink, tapasztalt öregeink mellett nagy lelki gyönyörűséggel szemléltem az ifjú ta gok tevékenységét is, különösen azon legfiatalabb >új ember*-ét, kiben, úgy látszik, egyik oszlopembere készül nőni magyar ref. Sionunknak. Úgv vélem, nem csalódom, midőn Konveno • 7 } tünk mostani tárgyalásainak mind folyékonyságát, mind magvasságát a jó előkészítésnek tulajdonítom. Az előkészítő-bizottságok, úgy látszik, jól meghányták-vetették dolgaikat s a délutáni órákat (melyekre minden nap estek bizottsági ülések) komolyan fölhasználták. A dicsőség oroszlánrésze elvirázhatatlanul a közalapi Végrehajtó Bizottságé, melynek nagyszabású jelentése nemcsak tiszta, világos képet nyújtott a Közalap dolgairól, hanem oly nrntaszerű rendet tárt fel e közös kincsünk ügyeiben, minőt közügyeink körében eddigelé nagyon ritkán tapasztaltunk. Ellenben a bizottságilag elő nem készített tárgyaknál, mint a presbyteri szövetségbe való belépés, vagy a katonai iskolákban való vallástanítás kérdéseiben, nemcsak a tárgyalás menete volt lassú és zavaros, hanem a határozatok hozatala is bizonyos mértékben következetlen és felszínes. A presbyteri szövetség ügyében pl. háromszor volt tárgyalás, aránylag elég sok ideig; előbb intézkedés történt a képviseltetésről s azután két ízben is hosszas dissertatio folyt a dolog amaz elvi oldaláról: belépjünk, ne lépjünk be a szövetkezetbe. De e kisebbszerű letérés a jól átgondoltság útjáról inkább csak kivételessége által tünt föl az egészben véve mindig nyomon járó tárgyalásokban. A tárgyalások súlypontját az idei Konventen is a Közalap ügyei képezték. E hatalmas intézmény növekvő áldásai évről-évre kézzelfoghatóbban demonstrálják a nagy erőt, mely belőle közegyházunk számos intézményére és bfteg szerveire kiárad. Idei termése is nagyon szép volt, szebb mint bármelyik előző évben, mert a szokásos tőkésítésen kívül szűkölködő egyházaknak 36, szegény lelkészeknek 18, missziói célokra 21 ezer, összesen tehát 75 ezer frt segélyt juttatott, nem is említve azt,' hogy a Jordán-alap kiegészítésére 32 ezer írtnál többet megtakarított. Ez imponáló számok a legtamásabb kétkedőket is meggyőzhetik az intézmény életképességéről s végleg elnémíthatják ama kicsinyes zúgolódásokat, melye-