Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

pítványi összegből a jogosan követelt 40,000 ftot; minthogy azonban az alapítvány földbirtokban adatott, ahhoz pedig a magyar ember — mint mondám -— szívósan ragaszkodik, megtartotta az illető egyházkerület s egyháztanács az egész alapítványi földbirtokot, egy másik pénztárából kölcsönvett 40,000 frtot, azzal kielégítette az illető örököst, a kölcsönt pedig törlesztgeti 30 éven át az alapítványi birtok évi jövedelmének egy negyedrészével. Igy élvezi is az alapítvány jövedelmét, e mellett a 30 év lefolyásáig 40,000 frttal szaporítandja törzsvagyonát. Ilyen a földbirtok. Takarékossá, mondhatnám kapzsiakká tesz az embereket, míg a készpénz kisebb-nagyobb mértékben könnyelműen költőkké. Én csak a magam köréből hoztam fel példákat, de a t. olvasók kibővíthetik e példákat sok számossal, csak gondolják el, vagy a levéltári s jegyzőkönyvi adatokból olvassák ki, hogy mily különböző sorsa volt a közintézetekre készpénzben és a földbirtokban tett alapítványoknak. Tudom, hogy a fekvőségek kezelése sok gonddal és bajjal jár, tudom, hogy azok jövedelmeinek hullámzására, tehát a költségvetés biztosságára a gazdálkodási körülmények hatást gyakorolnak, de még sem látom az e tekintetben felmerülő bajokat, akadályokat a kézpénzbeli vagyont fenyegető veszélyekkel, esélyekkel arányban. Nem új dolgokat beszélek, és nem is saját bölcseségemet hirdetem, hanem támaszkodom méltó tekintélyre: a dunamelléki reform, egyházkerület kiváló pénzügyi tekintélyekkel dicsekedő közgyűlésének alig öt évvel ezelőtt hozott határozatára, a mely szerint az egyházkerület felügyelete alatt álló nagyobb tőkék fekvő birtokokban lettek volna elhelyezendők. Tétettek is erre nézve már lépések, de azután — legalább egyelőre — ismét másként látták jónak a hozzáértők intézkedni. Ez újabb intézkedés kedvező eredményét nem akarom kétségbevonni rövid három négy év tapasztalat után, de messzebbre tekintve, a jövő bizonytalan voltára gondolva, újból és újból fel merül lelkem előtt azon kérdés: nem volna e célszerű a rendelkezésünk alatt álló összegekkel hazánk földének egy részét visszahódítani. Balambér. Száz év a pesti evang. egyház életéből. Múltkor már jeleztük Doleschall Sándor, pesti német evang. lelkész becses monográfiájának *) megjelenését, melylyel a tudós szerző a 100 éves jubileum alkalmából gyülekezetének kedveskedett és a hazai egyháztörté-*) Das erste Jahrhundert aus dem Leben einer liauptstádtischen Gemeinde. Alis Veranlassung des hundertjáhrigen Bestandes der Pester evang. Kirchengemeinde geschildert von A. Doleschall Pfarrer der deutschen evang. Gemeinde daselbst. Budapest, Franklin-társulat, 1887. 184. 1. Ára 1 frt. neti irodalmat gazdagította egy becses könyvvel. Németül nem olvasó közönségünk kedvéért s hogy az érdeklődőszakkörök figyelmét ráirányozzuk, elmoudjuk röviden a könyv alapján a pesti evangelikus egyház százévi történetét. Vezérfonalunk 4 időszakra osztva az egyház mult ját, elsőben az alapítástól a templomépítés befejezéseig (1787- 18u), a másodikban ettől az ötvenéves jubileumig (181 r—1837), harmadikban a gyülekezetek különválásáig (1837—1854), a negyedikben ettől napjainkig lefolyt eseményeket rajzolja. Il-ik József korát megelőző időkben Pesten alig volt evangelikus ember, mert protestánsnak megtelepedni, házat vagy birtokot szerezni a mostani főváros területén nem is volt szabad. I. Lipótnak 1703-ban kelt kiváltság-levele Buda és Pest városainak megtiltja, hogy polgáraik közé az igaz és igazhitű róm. kath. vallással ellenkező hitűeket bármi szín alatt befogadjanak vagy megtűrjenek. Az 178i-iki türelmi pátens jobb idő hajnalát jelenté: egyre-másra keletkeztek a protestáns hitköz -zségek az országban, és egymás után kerültek Pestre ev. ; vallású polgárok is. Akkor ülte meg feltámadását a pesti evang. hitközség is. Feltámadását, mert nem kétséges, j hogy a reformáció első napjaiban Pesten is volt evang. hitközség. A török hódoltság alatt terjedhetett a refor-1 matió, de Budaváravisszafoglalása után a jezsuiták jöttek a városba és kiolták a protestantismust. De a pátens után folyton nőtt a protestánsok száma és Pongrácz Boldizsár az egyesült pest-békési esperesség felügyelője, az iglói Liedeman J. S. egy tekintélyes kereskedő, ennek társa Garai Samu, továbbá Glosius Sámuel, Schedius Lajos stb. 1786-ban megtehették az első lépést a hitközség megalakítására. Nagy és üdvös szerepe jutott az alapításban gróf Beleznay tábornok özvegyének, szül. Podmaniczky Anna Mária bárónőnek, e kiváló szivjóságu úrnőnek,kinek szalonjában gyűltek össze az ev. hitsorsosok, maga pedig pénzzel és lelki buzgósággal mindent megtett, hogy az egyházközség megalakuljon. A megalakulást engedélyző okirat 1786. jul. 17-én kelt s nem sokára rá felügyelő s gondnok választatott és néhány tagból álló presbyterium-féle szerveztetett. A fiatal egyház első lelkészeü! Molnár Jánost hívta meg Radványból, ideiglenes imaházul a kalap- és lipót-utcai sarokházat bérelte ki. Az 1790/91-iki budai országgyűlésre már annyi evangelikus jött össze, hogy a kalap-utcai imaház szűknek bizonyult. Az 1790/91-iki vallásügyi törvény pedig országszerte törvényes alapra helyezte a protestánsok ügyét. Gyűjtést indítottak új templom építésére, melyre a gránátos kaszárnya mögött (a mai helyen) kaptak telket. Az adakozást gr. Beleznayné 10,000, gróf Teleki Józsefné 1300, herceg Coburg főhadparacsnok 500 forinttal nyitják meg. A 17,000 forinton emelt imaház és iskola felavatása 1794-ben történt. A mai templom alapkövét 1799-ben tették le s az eredeti díszes terv egyszerűsítésével 1811-ben avatták fel. A tanításról csak 1798-ban kezdtek gondoskodni. E téren nagy érdemei vannak Schediusnak, ki Prágában született, Németországban végezte bölcsészeti és irodalmi tanulmányait s később maga is egyetemi tanárrá lőn. Mint lelkes protestáns, igen sokat tett a pesti egyházközség iskolájának felvirágoztatására. 1799-ben történt, hogy a hit község anyagi erők hiánya miatt kénytelen volt iskoláit bezárni. A hivek, mint már annyiszor, ismét megnyitották erszényüket. Beleznay tábornokné és Horváth Jakab, a Grassalkovicsok jószágigazgatója, egyenkint 2000 frtot, Schedius pedig 1000 frtot adományozott az iskola felállítására és tanító fizetésére. Az új iskola csak 1811-ben kezdett szervez-