Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

Harmincadik évfolyam. 48. sz. Budapest, 1887. november 27. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: X. ker. Kinizsy-utca 29. sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példátriyokikial mindig: szolgáilhatunk, Protestáns egyházi és iskolai tőkék kezelése. Két évtized óta sokszor felhangzik a panasz, hogy az a föld, melyet ez előtt ezer évvel a nemzet ősei szereztek, az apák ezer éven át ügygyel-bajjal megőriztek, idegenek birtokába megy át. A panasz — fájdalom — nem épen alaptalan. Hanem az is igaz, hogy ezen a bajon segíteni nem a jProtest. egyházi és iskolai lap* van hivatva. Elég e lapnak a hit, az erkölcs, a szellem, a tudomány felett őrködni; az anyagiakkal foglalozzanak mások. De mégis, talán nem vétünk, ha néha-néha az anyagiakra is felhívjuk e lapok t. olvasóinak figyelmét; hiszen mint az emberi szellem, ha anyagi burka elbetegesedik vagy épen összedől, hatálytalanná válik : úgy általában a szellemi, valláserkölcsi intézményeknek szükségük van, ha hivatásukat be akarják tölteni, anyagra és pedig egészséges anyagra. Miért "ne foglalkozhatnánk tehát az anyagiakkal is? De meg a magyar hazának földje kit érdekel inkább első sorban, kit csatol ehhez a nemzeti érzületnek erősebb és bensőbb köteléke, mint szeretett magyar protestáns egyházunkat? Miért ne tennénk meg mindent a haza földjének visszafoglalása érdekében ! ? Pedig tehetünk mi is valamit. Darabonként vették ki a nemzet fiainak kezéből a haza földjének egy jó részét, darabonként lehet és kell azt vissza is foglalni vagy legalább a veszőfélben levőt megmenteni. Hódítson vissza ki-ki annyit, a menynyit tud. Én egy jó darabra nézve teszek javaslatot. A hazai tizenegy — vagy az erdélyi szászokat elhagyva — a hazai tiz protestáns egyházkerületnek s az ezek felügyelete alatt álló közép- és felsőbb tanintézeteknek ma már tisztességes vagyonuk van, már persze a mi szegénységünkhöz képest, nem pedig az esztergomi érsekség birtokaihoz mérve a mi vagyonkánkat. Ma már, ha az említett tiz kerület és iskolák ingó vagyonát összeadnók, szép kis összeg kerekednék ki belőle. Van egy kis egyházkerületi, főiskolai, államsegélyi, missziói, gyámegyleti pénztárunk 20 — 50—100 — 200 ezer forintocskával, van Erdélyben legalább egy kis dézsmaváltsági alaptőkénk, talán másfél millió forinttal, van mindenik protestáns egyháznak egyetemes közalapja, pár száz ezer forintocskával, és ezek az aránylag jelentékeny összegecskék hol, s miben vannak? Takarékpénztári betétekben, takarékpénztári vagy más fajta részvényekben, záloglevelekben s ilyesfélékben. Nem jobb volna ezeken a haza földjéből egy egy darabkát visszafoglalni ? Tudom, hogy kis darabocskák lennének azok a mi ilyeténképen szerzett birtokaink az elveszett területekhez képest, de még is foglalnánk vissza földet a haza kiilömbö'ző részein. Azután meg őszintén szólva, nem is egészen Balambér avagy Árpád atyánk honfoglaló szelleme diktálja soraimat; első sorban nem a földbirtokszerzési buzgóság hevíti keblemet, hanem egyházi és iskolai vagyonunk biztosítása iránti érdekeltség. Nem akarok valami tőzsdei lehangoltságot vagy épen nagy ijedséget előidéző cikket világgá bocsátani, nem célom egyik vagy másik részvény s záloglevél jó hírnevét, becsét kisebbíteni; nem mint börziáner írok, hanem mint olyan ember, ki az életből s a mult századok regéiből tanult, tapasztalt egyet-mást. Mi az a papir, akár ha az van rányomatva, hogy bankjegy, akárha az, hogy részvény vagy záloglevél? Egy óra alatt megsemmisíthető, vagy legalább igen jelentékenyen megsemmisíthető valami. Még lézeng közöttünk élők között néhány ember, a kik kétszer értek olyan időt, hogy kezükben a bankjegy vagy négyötöd részben vagy teljes mértékben értéktelenné, cifrapapirossá változott; olyanok pedig nagyon is sokan 95 4