Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-30 / 5. szám

ereje, ez biztosítja számára a jövőt. Avagy talán azért, mert tudjuk, hogy a Buddhismus a keresztyénség előtt már 500 évvel tanította a szeretet elvét s Hillel rabbi a keresztyénség előtt egy évszázaddal úgy tekinté az embertársi szeretetet, mint az egész törvény summáját s épen az ő idejében taníták a Stoicusok s később ez emberöltőtől egészen függetlenül Epiktet, hogy minden ember testvér, mert Isten mindenkinek atyja — mondom — ezt tudva, vészit-e a mi napjaink keresztyénsége által prédikált szeretet evangeliuma csak valamicskét is értékéből ? A korukban vallásos kedély életkifejezési alakjai gyanánt készpénzül fogadott csodás történetek szószerinti átvétele sértheti-e a tisztult keresztyén vallásos világnézetet ? A világért sem. Csak hagyjuk meg az emberi értelem vizsgálódási szabadságát továbbra is, nehogy füleinkbe kiabálják a »caligas in sole« szavakat. Az igaz tudománytól nincs miért félnie a vallásnak, mert ha ez az eset fenn is foroghatna — mint korábban is mondám — úgy jobb volna, ha mielőbb legyőzné őt ellenfele. Ennyit röviden s minden személyeskedés s a tehetetlenséget jellemző epés kifakadások nélkül a Horváth úr tudományos elvekről mélyen hallgató észrevételeire. Szalay Károly. ISKOLAÜGY. Utóhang a gymnasium ügyében tartott jan. 12-iki értekezlethez. Azon bizalmas értekezletnek, melyet a közoktatásügyi miniszter úr, a gymnasiumi tanterv és az ahhoz tarzozó utasítás ügyében néhány nappal ezelőtt egybehívott, a lapokból merített értesülésünk szerint inkább csak per tangentem megbeszélt tárgyai főleg négy csoportba sorozhatok. Elsőben is szó volt a tanterv egy pár pontjáról, t. i. a magyar irodalom-történet és a földrajz beosztásáról; másodszor a tanítás eredménytelenségéről s ennek okairól általában ; harmadszor különösen is a felekezeti iskoláknál tapasztalható bajok leglényegesebb oka azon körülményben találtatott, hogy a legtöbb protestáns iskoláknál a tanárok jövedelmük egy részét még ma is a tandíjakból húzzák, a minek következtében törekvésük, néha nem is tudatosan, oda irányuk hogy a tanulókat elnéző eljárás által az intézethez csatolják; végül a tanári vizsgák kérdése került szőnyegre. íme a felmerült tárgyak említett négy Csoportja, melyek közül három általanos érdekű, a protestáns iskolákra vonatkozó pedig különösebben a protestáns körök figyelmét vonja magára. Őszintén megvallom, ez volt a főok, a miért és épen a »protestáns lapok«-ban felszólalok. Felszólalok, de egyszerűen csak helyreigazításul, a hazai protestáns iskolák közül a református iskolák és ezek tanárai érdekében, nehogy qui tacet, consentire videalur. Református iskoláink közadakozásból, alapítványokból keletkeztek, köziilök a debreceni, nagyenyedi, sárospataki a nemzeti fejedelmektől nyerték dotatióikat, közadakozásból s alapítványokból tartatnak fenn legnagyobb részben ma is; tandíj csak a Thun korszak óta van behozva, akkor úgy szólván Thun tanrendszerével együtt octroyálva és ha mint testis temporum (olyan értelemben, hogy bizony most már szinte rászorulunk) megmaradt is, legtöbb iskoláinkban nem magasabb, sőt némely helyen alacsonyabb az, mint az állami iskolákban. De hogy a ref. tanárok jövedelmök egy részét a tandíjakból húzzák, más szóval, hogy a tandíjat maguk között valamely arányban felosztanák, mint az állam egyetemein, a tanárok, a mit én nem helytelenítésül, csak példaképen hozok fel, ez napjainkban egyetlen egy református iskolában sem történik és így elesik azon következtetés is, még ha annak szükségképen kellene is a föltételből folynia, hogy a tanulókat elnéző eljárás által az intézethez csatolni törekednének. Meg van-e s mennyiben van meg ez a szokás a testvér protestáns iskoláknál és azok között melyiknél, vagy mindegyiknél-e, ennek constafálásával nem foglalkozom s a mennyiben nem volna meg, az ez ellen való felszólalás is az illető protest. felekezeteknek állhat érdekében. Szabad legyen ezek után az értekezlet fennt jelelt egyéb tárgyaira, s ezek alkalmából a gymnasiumi tanrendre és methodusra általában, habár csak vázlatilag is megtenni igénytelen észrevételeimet. Mindenek előtt örömmel kell elismernünk, hogy a középiskolai törvény életbelépte után a gymnasiumi ügy fejlesztése a miniszter úr egyik fő-fő törekvései közé tartozik, a minek egyebek között világos tanúsága az is, hogy a gymnasiumra vonatkozó utasítások immár elkészíttettek és az értekezlet bírálata alá bocsáttattak. Nem is késhetett ez tovább az állam részéről akkor, midőn pl. már a felekezetek közül a reformátusok conventje is megalkotta és pedig mindjárt a középiskolai törvény életbelépte után iskoláira s ezek között a gymnasiumra vonatkozó szervezetét ós tantervét, habár nem is terjedelmes, de oly szabatos utasításokkal, melyek biztos támpontokul szolgálhatnak. A mit az értekezlet a magyar irodalom és földrajz ] beosztására, a német és latin nyelv tanísására nézve javaslatba hozott, az minden esetre haladást és javulást jelez az állami gymnasiumi tantervben. Oly fontos és az ifjú ember lelkére nézve képző hatással is biró tantárgy, mint a magyar irodalom történet egy év alatt nem tárgyalható kellő eredménynyel. Nemcsak pusztán a tudomány, de a hazafiság szempontjai is követelik, hogy arra fősuly s több idő fordíttassék. E szempontokból kiindulva a reformátusok gymnasiumi tanterve eleitől fogva a két felső osztályba osztotta be a magyar irodalom történetét, s most midőn az állami és állam felügyelete alatti gymnasiumoknál is ez a beosztás hozatik be, ez annyival örvendetesebb, mert így a két tanterv között e tekintetben az összhangzat teljes lészen. Kevésbé sikerültnek mondható az a megoldás, a mit az értekezlet a földrajz tanítására nézve tett. Mert azáltal, hogy kimondta, hogy a két alsó osztályban a természettani viszonyok előtérbe helyezése helyett inkább a politikai földrajzra előkészítő ismereteket kell előadni, közeledett ugyan a helyesebb mód felé, de nem vette ; tekintetbe, hogy földrajzot csak a két első osztályban tanítani kevés; a tárgy sokkal fontosabb, s a közvetett szemléltetési módnál fogva inkább a gymnasium középosztályaiba való, míg az alsó osztályokban a leiró természetrajznak mint közvetlen szemléleti tantárgynak volna helye. Az, hogy a VII. osztályban a politikai földrajz : alakjában még egyszer elő vétetik s az értekezlet óhajtása szerint egy órával szaporíttatik is a latin nyelv órái számának csökkenésével, csak még inkább feltünteti j a tervszerű beosztás hiányát. Valóban a földrajz beosz-