Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

körben a maga — a v.illástalanság és tudatlanság — számára híveket. E/en hamis tudománynyal szemben nincs más fegyverünk, mint a kérdést elfogulatlan, alapos és tudományos tárgyalás alá vennünk, nem tartatva vissza azon aggodalom által, hogy hátha az eredmény kedvezőtlenül üt ki a vallásra nézve ; mert ha még ezen eset következnék is be, a mit különben úgy a történelem mint az emberi lélek alkatának vizsgálata valószínűtlenné tesz, sokkal méltóbb volna hozzánk a valódi megcáfolhatlan igazság birtokában levő tudomány előtt meghajolni, mint a csak rombolni vágyó álfelvilágosodottság lassú, de folytonos hatása alatt semmivé Tenni. A vallás és tudomány közötti viszony kérdésének bevezetésére pedig alig találhatnánk czélszerübb utat, mint a jelenkor legnagyobb fi'ozofusa Spencer Herbert redszerének s illetve a Megismerhetlenre vonatkozó el- ! méletcnek ismertetését, a ki a Megismerh >tlen problémáját egyenesen mint a vallás és tudomány közötti viszony kérdését veszi tárgyalás alá s a ki nyiltan elismeri, hogy idevonatkozó nézetének elfogadása a vallásos eszmék gyökeres átalakulását involválja. Nálánál nagyobb készültséggel és a'apossággal napja-'nkbana kérdést senki nem tárgyalta, úgy hogy ő nála mindazon erősségekkel találkozni fogunk, a melyek ez irány mellett felhozhatók s mindazon ellenvetésekkel, a melyek a vallás mivoltáról ma uralkodó felfogásnak ellenébe állíthatók. Ezekhez járulván még a világos és könnyen érthető előadás, a mi az angol bö'csészetet általában is, de különösen Spencer Herbert irmodorát kiváló'ag jel'emzi: nem tarthatjuk elvesztettnek az időt és fáradságot, melyet rend szerének alapos megismerésére fordítanunk szükséges Éppen azért ismertetetésében, mely a jelen értekezésnek második részét fogja képezni, lehető szorosan fogok Sp encer Herbert előadásához alkalmazkodni, úgy hogy a fontosabb és jellemzőbb helyeket kivétel nélkül, és pedig a saját szavaival adom s csupán azon részeket kivonatolom vagy esetleg hagyom el, a melyek nem szorosan a tárgyhoz tartozókat, vagy pedig ismétlést foglalnak magokban. Pápa. Horváth József. BELFÖLD. Csokonai Vitéz Mihály arcképének leleplezési ünnepélye. A rövid leirás, melyet mult számunk hozott, az alábbi cikkel kiégéseivé, azt hisszük méltó képe lesz a csurgói gimnázium lelkes tanárikara és tanuló ifjúsága által rendezett szép ünnepélynek. Az ünnepély a reform, templomban ment végbe; megnyitóul a főgym. énekkar a Hymnust Bátori Lajos tanító kéképző-intézeti zene tanár és kitünnő orgonista orgona játékát mellett. Azután következett a főgym. igazgató Vid-i Károly dr. rövid, de magvas megnyitó beszéde, melyet egész terjedelmében közlök. ^Tisztelt közönség 1 kedves tanuló ifjak 1 Annak az örömnek, mely e pillanatban, midőn egyik kiváló nemzeti költőnknek s a mi szerény intézetünk egykori tanárának arckép-leleplezési ünnepélyét üljük, lelkemet eltölti, nem vagyok e'ég erős hű kifejezést adni; mert az öröm épen úgy elfogja egé-z lényünket, megakasztja gondolko-ásunkat, megtagadja beszéd-képességünket, mint a bánát, s ezé.t, ha ezen iskolai ünnepélyen nem is tudom válogatott kifejezésekkel, virágos nyelven üdvözölni közeli s távo'i kedves vendegeinket s az általunk igen igen szeretett ifjúságot, de tudom igazi magyar barátsággal, otthont nyújt a a vendégnek, s azzal a komoly szeretettel, mely ragaszkodást s bizalmat kelt irántunk az ifjú lelkében I A fény, a pompa eltakarná szemünk elől a lényeget és igazságot s nem látszanának azoknak, a mik vagyunk ," már pedig nekünk, ha méltóan akarjuk megünnepelni nagy költőnknek s dicső emlékű elődünknek — Csokonay V. Mihálynak emlékét, ki egyszerű, de igaz nyelvvel hirdette az igazságot országszerte, s ki vándorbottal kezében érkezik ide, hogy még egyszerűbb, de annál meggyőzőbb módon oktassa az ifjúságot, — csnk azt kell mutatni, a mik vagyunk, azt t. i., hogy az egyszerű falak fogékonyak minden iránt, ami szép, jó és nemes s a nagy férfiúnak szellemét — a lángoló szeretetet, kedves hazánk s nagyjaink iránt — nemcsak hiven megőrizték, de nemzedékrő'.-nemzedékre átörökölték s bár komoran tekintenek feléd, de ha egyszer beléptél, ott fogadnak tcged a költő és^ a nagy alapító testvériesen ölelkező szellemei, jeléül annak, hogy itt mindig a testvériség, egyenlőség és az egymás iránti szeretet honolt; ez összeforrt szellemből mindenkinek és minden időben jut egy-egy szikra, mely gyújt, lelkesít, nemesít s ha kell tettre készt. Ennek a szellemnek vagyunk mi boldog és gazdag örökösei, ebből táplálkozunk s ebből merítette ifjúságunk is azt az erőt, melynek segítségével buzgón közreműködött ezen egyszerű, de lelkesítő ünnepély megtartásában. E szellem védelme alatt maradjon az ifjúság mindig s a csillag ragyogjon szemünk előtt s vezérelje a hosszú életpályán, melyet akkoron a mi költőnk s kedves emlékű tanártársunk és tanárunk gyújtott láng lelkével; mert ennek fényénél sohi sem fogják eltéveszteni az egymás iránti szeretet, s mindenek felett az igaz hazafiság ősi erényét, még akkor sem, ha az élet küzdelmei annyira próbára teszik is, mint ünnepeltünket, ki széles e hazában csak vándorolt, csak vándorolt a nélkül, hogy valahol nyugalmat találhatott volna. De nem fűzöm tovább eszméimet, hiszen a tisztelt közönség s a kedves ifjúság e néhány szóból is megértette ünnepélyünk célját, s így átadom a szót Kondor József tanártársamnak, ki nálamnál sokkal jobban tudja méltányolni Csokonai V. Mihálynak, egykori kartársunknak, nagy Debrecen még nagyobb fiának élete történetét.® Kondor tanárnak nagy gonddal írt értekezéséből, habár csak kívánatosan is közlöm e következőket : Csokonay, mikor Lillájával megismerkedett, állás után nézett s Festetich György grófhoz, a keszthelyi Georgicon és a csurgói reform, gymnasium megalapítójához folyamodott, de az új osztály fe^llítása — a mihez a költő reményét kötötte — késett; így egyideig különböző helyeken tartózkodott, barátainál. Somogyba bejövetelekor írta a Tihanyi ekhóhoz című szép elégiát, mely Budapesten, a Magy. tud. akadémia kézirat-tárában látható a költő kéziratában, egy 1798 ki naptárba beírv.i, érdekes változtatásokkal. Ez időből va'ó versei: Uto'só szerencsétlenség (fordítás), Estvéhez, Reményhez stb. Somogyban következő helyeken tartózkod k : Csökölben Kis Bálint s. lelkésznél, itt írja köszöntőit Kis Bálint névnapjára (látható másolatban Körmendy S. erperes úrnál), Hedrahelyen Szokolai D.-nél, itt írja meg jó részben Dorottyáját; Kaposvárott itt meg énekli Széchényi F. gróf, S imogymegye főispánja fölavatását; egy évig marad Nagy-B íjomban, Sárközy Istvánnál, itt több alkalmi verset ír s mikor innen kirándul Kisaszszondra, megírja Magánossághoz című költeményét.