Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-23 / 43. szám

zoltatott. Az egyetemes tőke 55,000 forint. 4 egyház egyenként 400 írttal, számos egyház minden kerületből kisebb adományokkal, több egyház kelyhekkel segélyeztetett. A jövő gyűlés helyéül több ajánlat közül Pécs fogadtatott el. Ezzel a napirend letárgyaltatván, a gyűlés szétoszlott. Befejezést nyert az ünnep, a szinőbányai üveggyár és a turicskaí templom középkori falfestményei megtekintésére rendezett kirándulással. RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter vallásfelekezeti álláspontja. A magyar protestáns egyházi irodalom e kiváló munkása köztudomás szerint a 16. század második felében működött, de már akkor meghalt, midőn az ő munkálkodásának helyén, a Duna felső vidékén az evangélikus és református hitűek még nem váltak szét két külön egyházba. így tehát neki még nem lehetett alkalma az említett két felekezet egyike vagy másika mellett határozott állást foglalni, azaz annak tagjává lenni; ő még az egységes protestáns vallás híve volt. Ennélfogva felekezeti álláspontját keresni tulajdonképen teljesen feleslegesnek is látszhatik. Mivel azonban az | eltérő véleményeknek az elválást szülő egymás elleni kitörése nem lehetett egy perc munkája, s az adatok bizonysága szerint nem ís volt, hanem az elméknek sokáig tartó forrongása, a nézeteknek lassú fejlődése s mintegy megérése előzte meg: szükséges megismernünk a szakadás előtti idők férfiainak a protestáns vallás ama tételeire vonatkozó meggyőződését, melyek hivatva voltak arra, hogy a szétválást előkészítsék s idő folytán valóban keresztül is vitték azt. Minthogy pedig a fő különbség az Úr vacsorájára s az ezzel Összefüggő kérdésekre nézve alakult, s e mellett a többi, egymástól eltérő vélemény csak mellékes és különben sem tekintetett oly lényegesnek, hogy szakadást okozhasson : elég, ha az ilyen tárgyú vizsgálódásoknál egyedül az Úr vacsorája tárgyában elfoglalt álláspontot veszszük figyelembe. Irányadók lehetnek még a praedestinatio felől nyilvánított nézetek is, de ilyenekre ritkábban akadunk. Bornemisza Péter hitelvi meggyőződése felől egyház- és irodalomtörténészeinknél különféle vélemények találhatók. Némelyek azt állítják, hogy lutheri elveket vallott; így Schmal András,1

) Klanicza Márton,2

) Wallaszky Pál,3

) Fabó András4

) és Szilády Áron.5

) Ribini előadja,0

) hogy egyesek azzal gyanúsították Bornemiszát, mintha időközben Kálvin nézeteihez hajlott volna; azt mondja továbbá, hogy ő erről semmit sem tud szólni, de egyébiránt azon időben nem kevés lutheránusra ne-Brevis de vita superintendentum evang. in Ilungaria commentatio. (Fabó: Monum. ev. aug. conf. I. k. (Pest 1861. 84. lap. — Adversaria etc. (Fabó: Monum. ev. aug. conf. II. k.) Pest, 1863. 66, lap. а) Fata aug. conf. ecclesiarum a tempore reformationis ad synodum pestienseni etc. (Fabó: Monum. ev. aug, conf. III, k.) Pest, 1865. 149. 158. 156. 168. stb., de fó'Ieg 200—201. 1. 3) Conspectus reipublicae literariae. II. ed. Buda, 1808. 148. 1. 4) Új magyar Athenás. Budapest. 1887. 528.1. — Magyar akadémiai értesítő. (A pliilos. törv. és tört. tud. osztályok közlönye) IV. k. Pest, 1864. 213. 1. 5) Régi magyar költők tára. V. k. Budapest, 1886. 321. 1. б) Memorabilia augustanae conf. in regno Hungáriáé I. kötet 1787. 245. 1. hezült e gyanú súlya. Tóth Ferenc felemlíti úgy az evangélikus, mint a református püspökök névsorában,7

) s ezt úgy igyekszik kimagyarázni, hogy Bornemisza előbb lutheránus lelkész volt a Dunán túl, mikor pedig református lett, átment a samarjai egyházkerületbe.8

) Debreceni Ember Pál a református püspökök közé sorozza.0

) Horányí szerint külföldről való hazatérte után mint reform, lelkész működött.1

0

) Warga Lajos szintén a ref. egyházi irók közt említi.1

1

) Mint látszik tehát, történészeink e kérdésben mindeddig nem tudtak végleges megállapodásra jutni. Legközelebb azonban Thúry Etele, ezen, mennyiség tekintetében nagy eredménynyel dolgozó fiatal egyháztörténészünk, ki Bornemisza életéről és műveiről a dunántúli egyházkerületi lelkészi értekezleten egy hézagos értekezést olvasott fel, s azt a »Protestáns Egyházi és Iskolai Lap«-ban közzé is tette, végre teljes világot akar vetni történelmünk e kétes pontjára s megpróbálkozik bebizonyitni Bornemisza református voltát.1

2

) Minthogy több idő óta foglalkozom a Bornemiszára vonatkozó életrajzi s irodalomtörténeti adatok gyűjtésével, nem hagyhattam figyelmen kívül Thúry állítását s érdeklődéssel tanulmányoztam át a véleménye mellett felhozott érveket és bizonyítékokat. Ámde hiába ! Érvei és bizonyítékai nem hogy meggyőztek állítása valódiságáról, hanem épen ellenkezőleg, egy részök megerősített azon tudatban, hogy Bornemisza a lutheri nézeteket követte. Okaim erre a következők. Thury azt hiszi, hogy maga az az egy körülmény, miszerint Bornemisza az Úr vacsorájában ostya helyett kenyeret szolgáltatott ki, teljesen elegendő bizonyíték arra nézve, hogy határozottan a kálvini irány híve volt. Hát ez a mai kor szempontjából tekintve, mindenesetre hathatós érv volna. De a történésznek vissza kell magát helyeznie azon korba, a melynek szereplőiről ír. Azt pedig igen jól tudhatjuk, hogy határozottan megállapított s általánosan kötelező szertartások még a két felekezet különválása után sem léteztek. Annyival kevésbé lehettek akkor, a mikor a protestáns egyházban szépen megfértek együtt mindazok, akik a katholicismusnak ellenségei voltak, bármily eltérő elveket vallottak is különben. Számos történeti adat igazolja ezt.1

3

) Bornemisza sem vétkezett tehát lutheránus meggyőződése ellen a legkevésbbé sem, amikor kenyeret osztogatott az Úr vacsorájában. Épen így nem győz meg Thúry második érve sem. Ezt azon »ténykörülmény® képezi, hogy Bornemisza csakis szilárd, rendületlen kálvini hittel nevelhette Balassa Bálintot oly állhatatos református főúrrá®, mint amilyenné ez vált. Valóban oly állhatatos református volt-e Balassa ? Én úgy tudom, hogy épen ellenkezőleg később katholikussá lett.1

4

) Aztán m?g, ha egy önállóan Ítélni tudó ember gondolkozásmódjára van is befolyása a nevelésnek s általában a gyermekkori benyomásoknak, oly 7) A magyar- és erdélyországi prot, ekle'zsiák históriája. Komárom, 1808. 281. és 293. 1. 8) Túl a dunai püspökök élete. Győr, 180S. 44. 1. 9) Hist. ecclesiae reformatae in Hungaria . . . . Utrecht, 1728. 567. lap. 10

) Memória hungarorum. I. k. Viennae, 1775. 321. 1. 11

) A keresztyén egyház történelme. Sárospatak, 1887. 402. 1. 12

) Prot. egyh. és isk. lap. 1887. 30., 31., 33., 34., 35. és 36. sz. 13

) Régi magyar költők tára. i. k. 318—321. lap. — Szalay László: Adalékok a magyar történethez. Pest, 1858. 218, 1. — Magyar protestáns egyházi és iskolai figyelmező. 1871. 68. 1. 14

) Összes költeményei. Kiadta s életrajzi bevezetéssel ellátta Szilády Áron. Budapest, 1879. XXV. 1. &Ó*