Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

évtizeddel ezelőtt volt, vagyonállapot tekintetében kedvezőbb, a kezelés tekintetében rendezettebb, mint valaha volt. Méltóztassék e tekintetben is összehasonlításokat tenni ! De köszönettel is tartozom Anonymusnak, hogy egyházkerületi pénzügyeinkre irányozván a figyelmet, a meg lehet, mások által is osztott téves nézeteinek rektifikálására alkalmat szolgáltatott. Az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy én sokkal előnyö^ebb helyzetben voltam, mint ő. O kereste az adatokat, nem csoda, hogy mind meg nem találta. Nekem csak fel kellett ütnöm könyveimet s kiírni azokból a szükségeseket. O bizonyos távolból nézte a viszonyok fejlődését, nem csoda, hogy sok körülmény elkerülte figyelmét. Én két évtized óta közvetlen közelemben láttam azok genesisét s állásomnál fogva munkás részt vettem, mindazon tárgyalásokban, melyek az egyházkerületi ügyvitel ezen fontos ágát érintik. Ha nem csalódom, sokkal közelebb állunk egymáshoz, semhogy sejtené a nagy közönség, melynek türelmét száraz számadatainkkal kimerítettük. Azért tegyük le a tollat 1 Ha tetszik, ám legyünk ellenfelék ezután is;

de a zöld asztalnál 1 különben legyünk s maradjunk mint eddig — jó baratok! Első cikkembe, sajnálatomra oly hiba csúszott be, melyet helyreigazítás nélkül nem hagyhatok. Ott (38-ik szám 1205—6. lap) a 30 évet szolgált tanár özvegyének gyámdíja, beleértve a nevelési pótlékot is, hibásan van feltüntetve, mennyiben az nem 270, hanem 375 forint, az atyátlan és anyátlan árváknak pedig maximu 1 ul nem jár 235, hanem 340 frt. így az Özvegyi gyámpénz a nevelési pótlékkal együtt a teljes tanári nyugdíjnak 42'i3°/0

-ja, a teljesen elárvult gyermekeké pedig annak 38-20%-ját teszi. E szerint — a gyámoldát véve alapul — a 6 nyugdíjas tanári családra esik IV2

tanát i nyugdíj, vagy (890 + 445—) 1335 frt s 4l

/i

özvegyi gyámdíj, vagy (375X45=) 1687 frt 50 krajcár, összesen 3022 frt 50 kr, mi a cikkiró által felvett 4400 frtnyi jövedelemhez képest 1377 forint 50 krnyi évi felesleget eredményez. A második cikkembe (40. szám) becsúszott jelentektelen sajtóhibákat utólagosan alig szükséges igazítanom, minthogy a figyelmes olvasó azonnal észreveszi, hogy sajtóhibákkal van dolga. De ki kell jelentenem, hogy a névtelen cikkírónak a takarékpénztári tisztviselők nyugdíjintézeti fizetési kötelezettségére vonatkozó állítását én valószínűleg félreértettem, amennyiben azoknak 25, esetleg 50%-nyi fizetését is évi fizetésnek vettem s ezen tartozásra vonatkozólag említettem, hogy a 6% (nem pedig 8°/0

) félévi kamat s a kamatok kamatjának hozzászámításával óriási összeget képvisel. Cikkiró nem említvén, hogy a 25, illetőleg 5O°/0

-nyi fizetés egyszer mindenkorra teljesítendő, én évi fizetésnek vettem. Helyreigazítom ezennel téves feltevésemet, az abból levont következtetést pedig, mint félreértésen alapulót, ezennel visszavonnom. Poszvék Sándor, a dunántúli ágost. hitv. evang. egyházkerület számvevője. RÉGISÉGEK. A Tökölyi-család és az evang. ágost. hitvallású lelkészek, 1578 körül a hitjavítás olyan hódításokat tett vala, hogy katholikus vallásról már alig lehetett beszélni. A mágnások az új, tisztult hitben imádták istenüket, három család kivételével; az ev. nemesség és a nép azonban szám szerint úgy állott a kath. valláshoz, mint harminc egyhez.1

) Ily viszonyok között a vártulajdonosok is szorosabb összeköttetésben állottak az új hitű lelkészekkel, kik ott mint nevelők vagy hitszónokok voltak alkalmazva, így volt ez a Tökölyi-családdal is, melynek tagjai gyakran oltalmára siettek a megtámadott prot. egyháznak, mint p. o. a soproni országgyűlésen, hol 1681-ben ^Tökölyi Imre kényszerítette a rendeket, hogy legalább 22 úgynevezett articuláris templomot biztosítsanak szabad vallásgyakorlattal az evangélikusoknak. Nagyon természetes, hogy eszerint a Tökölyicsalád is szoros összeköttetésben állott az ev. lelkészekkel, kiket majd mint hitszónokokat, majd mint nevelőket, vagy néha diplomatikus minőségben is alkalmazott. A következőkben néhány ily ev. lelkészre akarok figyelmeztetni, a mint elszórtan itt-ott történelmi művekben előtaláltam. Talán találkozik valaki, ki a nevezett család több lelkészeiről is tudomással bír és így egyesült erővel a Tökölyi-család udvari lelkészeinek teljes névsorát összeállíthatnók. Már 1559-ben Eatzkó János, a hitjavítás egyik buzgó apostola nemcsak Szepességen, de Lengyelhonban , is, nagyon érdeklődik a kézsmárki evang. várlelkészség ügyei iránt. A nevezett évben Kr'oszenszky Erasmus nevű és kézsmárki születésű ev. theologust az ő költségén küldött kí Wittenbergába, hogy ott kézsmárki várlelkésznek avattassék fel. Melanchton Fülöp szigorú vizsgálat után neki a bizonyítványt 1560-ban karácsony első ünnepén állította ki. A bizonyítványt aláírták még : Major György, Froschelius Sebestyén, Sturius János M., Eccelius Péter M. e figyelmeztetéssel: I. Tim. 4: attende lectioni. Az okmány maga a wittenbergi magyar könyvtár kéziratainak 5. kötetében található fel.2

) Kroszenszky Erasmus 1560-ban valószínűleg az első evang. várlelkész volt Kézsmárkon. Alanda József Lőcsén, akkor már ev. szülővárosában nemcsak a »korrektor« tisztet viselte, de a kézsmárki vártulajdonos, Tökölyi Sebestyén két fiát, Tökölyi Zsigmondot és Istvánt is nevelte. Alanda nagy tudományának köszönhette, hogy 1658-ban lőcsei bírónak választatott meg. Mint ilyen Pribisch Dánielt3

) az alsó Hernád folyó vidéke esperesét 1662-ben azon alkalomból üdvözölte, mert Luther kátéját újra adta ki és bővítette imákkal és énekekkel. Jellemzésül idézem e szép üdvözletet : Quis te, Pribische, non laudet pectore toto Namque tuo instinctu sacrum, Patrona, Lutheri Huncce nova librum rursum nunc luce beavit: Huic et quae jungis sacrato flore nitentem Horlum, tumque preces et cantica sacra, Crede tibi tantis pro ausis curaque fideli Immortale decus terris et glória coeli, Seposita est, capitique tuo perpulcra corona.4

) Lasius Ádám M. 1668-dik évi junius 26-ikán gróf Tökölyi István kézsmárki várlelkészévé avattatott fel Lieffmann Mihály M. superintendens által, ki két évvel azelőtt mint esperes és lelkész Kassán, a kis-szebeni zsinaton julius 15-én 1666-ban Wagner Márton superintendens halála után, dacára sok szerénykedő ellenvetéseinek, a *) Bauhofer: >Geschichte der evangelichen Religion in Ungarnc 91. oldal. 2) »Monumenta Evangelicorum aug. conf. in Hungan'ca* IV. 245. Fabó Andrástól. 3) Harhovon Lőcse mellett a XXIV szepesi ev. városok egyikében lakott; most a helység kis tót kath. falu. 4) Nachrichten von den Lebensumstanden und Schriften evang. Prediger von S. Klein I., 499.