Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

Harmincadik évfolyam. 42. sz. Budapest, 1887. október 16. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindig szolgálHa/t-uizik:. Még egyszer a theologusok tanítóképesítése. Előre láttam, hogy a theologusok tanítóké­pesítésének helyessége és szükségessége felett irott cikkem ellenzéssel fog találkozni, s ezért a legkevésbbé sem leptek meg Anonymus úrnak a mult számban közölt szép fejtegetései, melyek cikkemmel ellentétben azon eredményre jutnak, hogy a theologusokat a >tanítói oklevél megszer­zésére általánosan kötelezni sem nem helyes, sem nem szükséges dolog/ Egészen természe­tesnek találom, hogy egy még ki nem próbált intézményről, mely elvégre is bizonyos újítást tartalmaz, eltérő, sőt ellentétes felfogások látnak napvilágot, főként ha oly nagyon különböző szem­pontokból vétetik az szemügyre, mint az én és Anonymus úr nézpontjai. Anonymus úr felfogása rám azon benyomást teszi, hogy ő a szőnyegen forgó kérdést elvi, sőt mondhatnám, eszményi oldaláról tekinti. Nem helyes, mondja többek között, a tanítói oklevél megszerzésére való kötelezés, mert ma minden pálya egész embert követel, mert nem lehet valaki egyszerre tanító is, lelkész is az életben, mert nem lehet valaki egyszerre praeparandista is, theologus is az iskolában. Nos hát e nagynak látszó elvi nehézségeket immár tényleg leküzdötte a való élet folytonos gyakorlata, mely a protes­tantismus múltjából arra tanít, hogy Dunamellé­ken is, Tiszamelléken is mindig voltak és jelen­leg is vannak számos > valakik/ kik egy személy­ben jó tanítók és jó papok valának. A kis gyü­lekezetek lelkész-tanítói, kiknek szegényes pap­tanítói állomása helyén magam is szívesebben látnék jól dotált külön papot és külön tanítót. Nem lehet valaki egyszerre praeparandista is, theologus is? Hát theologus ifjaink múltban és jelenben nem állandóan tanulják a paedagogia tudományát és mint magán-tanítók, correpetitorok nem gyakorolják-e szüntelen a tanítás mesterségét is, a mellett, hogy a theologiai tudományokat végzik? Theologiai tanároktól tudom, magam is tapasztaltam, hogy a tanítósággal, nevelőséggel foglalkozó theologusok a theologiai iskolában, a szorosan vett theol. tanulmányokban is rendesen jobban megállják helyüket, mint az oly ifjak, kik az ily foglalatosságtól akár jobb anyagi helyzet­ből kifolyólag, akár alkalom hiánya miatt magukat visszatartják. Lelkészektől tudom, magam is ta­pasztaltam, hogy oly papok, kik theologus koruk­ban tanítással is foglalkoztak, kiinn az életben az iskolának nemcsak avatottabb felügyelői és kor­mányzói, hanem magának a tanügy érdekeinek is gondosabb védői és a mi szintén fontos dolog, a tanítóság ügyeinek, szükségeinek alaposabb ismerői, készségesebb pártolói lesznek. Ennélfogva én ama hangzatos theoriából, hogy ma minden pálya egész embert követel s nem lehet valaki egyszerre jó pap is, jó tanító is, csak annyit ismerek élet-igazság gyanánt, hogy nagy dolgokat megosztott munka-erővel nem lehet elérni, de az oly kis körű kötelességet, mint a lelkész-tanító papi és tanítói hivatala, az átlagos-középmunkaerő mindig jól elvégezheti. Ismétlem, hogy Anonymus úr felfogása theo­retikus, mely inkább az elvi szempont tisztaságát, mint a gyakorlati tekintetek követelményeit tartja szem előtt. Az intézményeket elvontan, önmaguk­ban, ideális magaslatukban szereti felfogni és meg­bírálni. íme bizonyítékom. Én is azt mondom, írja egy helyen, hogy tegyük papjainkat taní­tókká, de diploma nélkül, és pedig vegye kezébe a lelkész a vallás-tanítást. Hát ez szép és sok­szor sürgetett eszme, de kivihetetlen a hazai kál­vinismus mostani parókhiális rendszere mellett. Míg egy lelkésznek 10—15 ezer hallgatója és hitközségének 10—20 iskolája, 40—80 osztálya van, addig a népiskolai vallástanításnak a papok kötelességévé tétele kivihetetlen eszme, melyet a• legjobb akarat sem valósíthat meg. Szép dolog

Next

/
Thumbnails
Contents