Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

Harmincadik évfolyam. 41. S£. Budapest, 1887. október 9. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-es KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-utca 29, sz. 1, em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. SWT' Teljes számú péld.ám.yolck:a.l mindig szolgáLlI^a/t-cLn-k. Ama t. előfizetőink, kiknek előfizetésük a harmadik negyed végével lejárt, előfizetésük megújítására fölkéretnek. A theologusok tanítóképesítésének kérdéséhez. A fentebbi cím alatt került a sajtó terére e lapok mult heti számában amaz eléggé fontos s a tiszántúli egyházkerületben már végleg eldöntött kérdés, hogy vájjon a lelkészi pályára készülő ifjak köteleztessenek-e oly tanítói oklevél megszerzésére, mely az állami hatóságok előtt is érvénynyel birjon? Az idézett cikkben Sz. úr ,alapos meghányás-vetés után* egész határozottsággal ama meggyőződésének ad kifejezést, >hogy a theologusokat elemi tanítói oklevél megszerzésére általánosan kötelezni helyes és szükséges dolog/ Teljes tisztelettel vagyok és voltam mindig a komoly emberek alapos meggyőződése iránt és nem is Sz. úrral kivánok polemizálni. Hanem miután a nagyt. szerkesztőség egyenesen kijelentette, hogy szívesen nyitja meg lapja hasábjait a pro és contra vélemények előtt e kérdésben, legyen szabad a dolgot egy másik oldaláról felmutatnom s ama meggyőződésemnek adnom kifejezést, hogy a lelkészi pályára készülő ifjainkat a tanítói oklevél megszerzésére általánosan kötelezni sem nem helyes, sem nem szükséges dolog. Nem helyes! Mert ma már minden pálya egy egész embert kíván meg; nem lehet valaki egyszerre tanító is, lelkész is, ha akármelyik téren is meg akar jól körülirt és jól felfogott kötelességeinek felelni s ha nem lehet az a gyakorlati életben, nem lehet praeparandista is, meg theo-Iogus is egyszerre az iskolában; mert sem az egyikre, sem a másikra nem foghat alaposan elkészülni. Hogy az állami iskolai főhatóságok által is elfogadható tanítói oklevelet nyerhessen, ahhoz okvetetlenül szükséges, hogy oly közegek előtt tegyen a theologus ifjú képesítő vizsgát, melyek tanítói oklevelek kiadására feljogosítvák. De hogy e közegek meg jó lelkiismerettel képesítő bizonyítványt adhassanak ki, ép oly részletességgel, ép oly alaposan kell megvizsgálniok a candidatust, mint a saját képezdéik növendékeit és a szaktudományokból ép oly terjedelmű anyag ismeretét kell követelniük amazoktól, mint a mennyit ezektőljkivánnak meg; mert ha nem ennyit s nem alaposan, akkor lelkiismeretlenség volt a vizsga, pro íorma a diploma, mely csak egy darab papír értékével bír. Ha pedig oly terjedelemben s részletességgel kívánjuk meg a theologus ifjaktól a pedagogikumokat: neveléstant, módszertant, neveléstörténetet stb., akkor mikor tanulják meg a két első év theologiai studiumait: ó- és új-szövetségi isagogikát, vallásbölcsészetet, héber nyelvet, exegesist, egyháztörténelmet stb. ? Hát, a mi nélkül az egész pedagógiai studium nem ér semmit, ha csakugyan gyakorló tanítóságra is képesíteni akarjuk ifjainkat, mikor jutna idejük a gyakorlati tanításra és hol próbálgatnák ezt ? Talán künn a prot. árvaházban? Ez nem experimentálásra van berendezve. Az érettségi vizsgái bizonyítványból ugyan egy jó csomó tantárgy osztályzata beírható lenne a nyerendő diplomába ; de pusztán csak a pedagogikumok is a theologus iíjú két első tanulmányi évét annyira igénybe vennék, hogy a tulajdonképeni theologiai tanulmányokra ezek szerint csak a két utolsó éve maradna, a mi igen kevés. Ha pedig együtt kellene végeznie a két tanulmányt, az egyiket oly alaposan és terjedelmesen, hogy képesítő oklevelet nyerhessen tudománya alapján, a másikat oly komolyan, buzgósággal s szintén terjedelmesen, hogy arra rá építhesse további ismereteit, hogy képzett és jó pappá lehessen: akkor mindenesetre vagy az egyik, vagy a másik dolognál felületes, haszontalan munkát végezne a theol. ifjú s egyáltalában nem volna megagarantia az iránt, hogy akár jó tanító,