Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-25 / 39. szám
De hogy a népnevelés érdekében tett áldozatok és kerületi intézkedések annál gyümölcsözőbbé váljanak, jónak tartotta a népiskolai bizottság a kerületi gyűlés jóváhagyásának reményében elhatározni, hogy jövőre nem puszta statisztikai adatok beszerzésére fogja figyelmét kiterjeszteni, hanem feleletet is kér az egyes egyházmegyék közvetítésével a kinevezett iskolalátogatóktól mindarra nézve, hogy az egyházkerület intézkedései, minő a tankönyvek megválasztása stb., mennyiben teljesíttetnek? Ez nemcsak a jó közkormányzat postulatuma, de maga a népnevelés érdeke és fontos célja elengedhetlenül követeli. A mult évi közgyűlés jegyzőkönyvének 97. pontja alatt a ker. népiskolai bizottsághoz véleményadás végett áttett, a vasi felső egyházmegye által kérelmezett azon engedély megadása ellen, hogy a német ajkú népiskolákban a történet helyett a számtan adathassék elő magyar nyelven, semmi elvi kifogásunk nincs. Bármely tantárgy előadható a földrajz mellett második tárgyúl. A. fő csak az, hogy legalább két tantárgyban magyar nyelven oktattassanak a gyermekek a német ajkú népiskolákban. Dr. Berzsenyi Jenő, Bognár Enáre, világi elnök. egyh. elnök. TÁRCA. A tudományos s különösen az egyháztörténelmi seminariumokról. (Folytatás.) 7. A szükséges dolog : a magyar protest. egyház babéros múltjához méltó s hü történetének megírása. Míg e szükséges dologban becsülettel nem munkálkodtunk, addig »ne vonzzák lelkeinket idegen tartomá• nyolcba vágyaik.* Saját multunkat kell ismernünk, mielőtt a másé után kutatnánk. Hol vannak azonban a munkások ? Elegen vannak-e, vagy ha nincsenek, hol vegyük azokat? Neveljen a theologiai intézet, mondja valaki. Igen ám, csakhogy a theologiai fakultásnak történetírókat képezni nem feladata, hanem papokat! S nagy historikust nevelni, bizony talán nem is lehet, főleg ha nincs is — vagy alig van — a ki neveljen 1 Nálunk a jeles elméknek igazán magoknak kell az utat keresniök s szerencséseknek mondhatók, ha megtalálják. A mi tudományos állapotaink nem oly virágzók, mint például Németországban, hol az ifjú theologusok az egyházi történettudomány mesterei körül csoportosulhatnak, sőt el-e'járogatnak a világtörténet híres tanítóihoz is tanulni igazságot és módszert; nálunk a prot. theol. fakultások távol estek az egyetemektől s az egyetemi tudományot élettől. Szegényss állapotainkból, fogyatkozásainkból azonban nem következik az, hogy szerényebb körben azt, mit lehet, ne siessünk megtenni. S kicsoda is venné tagadásba, hogy indítást adni, valamint a históriának képző s művelő hatását éreztetni; a történet igazságait, eszméit, szellemét átszármaztatni a tanítványok j fogékony lelkébe ; lelkesedni s lelkesíteni; a tudomány mívelésében példát mutatni ; szóval Tyndall értelmében professornak lenni : a mi theologiai intézeteinken sem lehetetlenség ! Épen azért kötelesség ! Hiszen minálunk is előadják a történetet s be van hozva annak seminariumi gyakorlata is. S e gyakorlatra vár feladat minálunk is s e feladatnak van módszere. Nézzünk csak közelebbről mind a kettőnek a szemébe. Az eddig mondottak alapjára állva, nem szükség hosszadalmasaknak lennünk. 8. Az egyháztörténelmi seminarium fiiadata. Közelebbről nézve az egyháztörténe'mi seminarium feladatát a protestáns theologiai intézeten: a seminariu mok mivoltáról, az előadásokhoz való viszonyáról s főbb feltételeiről fentebb mondottakhoz még következőket adjuk hozzá; szólva részletesebben s különösebben a tárgyról. Az egyháztörténelmi seminarium fe'adata az »ex cathedra* tartott előadásokat vagy felolvasásokat, »melyeknél a tanárt inkább az áítalánosí ó philosoph álláspontja illeti meg,* — úgymond Csengery— kiegészíteni, illetőleg folytatni és befejezni, más szóval azon tudományos anyagot, mely az előadások — cursorus leckék — keretébe nem fér, felkarolni és a tanár s hallgatók közt folytatott gyakorlatok formájában gyümölcsözővé tenni. Ki nem látná, hogy e gyakorlatok alkalmával van ideje s helye a tudományok részleteibe való mélyebb beletekintésnek, de természetesen nem egyszersmind annak is, hogy magukat tanár s tanítványok valamely tudománymívelő akadémián tudósok között képzeljék. A felső iskolai professor, tehát a theologiai történettanár, tudományközlő munkájának a tanítványok részéről kell hogy megfeleljen az önmunkálkodás, különben ama közlés nem termi meg a kívánt gyümölcsöt. »Nur wo die Aufnahme des Stoffes und seine se'bstándige Verarbeitung in steter Wechselwirkung stehen, da ergibt sích, wie auf physischen Gebiete gesunde Ernáhrung, so auf dem geistigen eine in sich feste und lebenskráftige Bildung.«4 9 ) Ez Önmunkálkodás nélkül a hallgatók tanulni fognak talán, de a tudományban önálló Ítéletre, vizsgálódásra nemcsak nem jutnak el, de nem is fognak gondolni mrg pedig nem csupán az akadémia, de — tisztelet a kivételeknek — az élet iskolájában sem ; s ha olykor mégis okos szó mondására (mit elkerülniük nem lehet) kényszeríttetnek: szólnak, hogy jobb volna hallgatniok, vagy pedig »jurant in verba magistri.« Tiszteljük becsüljük az életnek tanító hatisát és elismerjük a legnagyobb készséggel, de hogy tudományos derekasságunk nem utolsó feltétele jó iskoláztatásunk is lehet: azt is határozottan állítjuk. i S a jó isko'áztaláshoz korunkban a seminarium • gyakorlatokban való részvétel szükségképen hozzátartozik »S; ne qua non* ez. Csak természetesen legyen a gyakorlatok alapjául szolgáló öntevékenységre törekvésben rendszer. Mert ha szerencsétlenség a pangás, a tespedés állapota, nemkülönben veszedelmet hozhat az ügyre az is, ha feledjük, hogy a tanulók önálló kutatása és ítélésének van »modusa« s határa. »Wer5 0 ) in eígener Thátigkeit produciren will, ohne erst hÖrend und lesend zu empfangen, der schliesst sich selbst von dem Mitbesitz des gemeingutes der Wissenschaft aus, und wird bald dahin kommen, nach des Dichters eigenem Ausdrucke »ein Narr auí eigene Hand zu werden*; macht man dagegen die Studirenden zu blossen »Hörern«, so macht man sie in Wahrheit zu Sprachröhren, durch die sich eine fremde Stimme vernehmen lásst.« Erről is arról is ki tegyen, ha nem a gyakorlatok intéző közege, professor ? Hogy váljon rendes, rendkívüli vagy magántanár legyen-e, az kevésbé jö;i szóba, noha a sorból kihagyni szokott magántanárok érdekében már Schleíermacher is (s a jelenben is több tekintélyes tudós 49 ) »Die Uuiversitátsfrage in Oesterreich* 52, 1. 50 ) I. m. 52. 1.