Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

rínt is — magasan vannak feltéve, egy vagy néha két hanggal alacsonyabb hangkörben van feldolgozva.- És míg Nagy K. 34 éneket intonált oly magas hangkörben, hol biráló nézete szerint a népéneklés kiabálássá fajul, addig nálam csak öt ének található oly magas alkalmazásban. A hangzatoknak lehetőleg fordított állású használatát következőkép indokolom. Oláh úr is elismeri nevezetesen, hogy egyes dallamsoroknak tökéletes befejezést kell nyerniök, más szóval, hogy a harmóniai súlypontnak a zárakordra kell esni ; már pedig bizonyára tökéletesebb a záradék, ha a hangzatok már a dallam folyamán úgy alakulnak, hogy azoknak sima lefolyása — mit pedig a hangzatok fordított alkalmazása által lehet elérni — semmivel nem zavartatik s nem tartóztatik fel egyenes állású már magukban a nyugalom érzetének felköltésére alkalmas akkordok gyakori használata által. Ellentétben tehát biráló nézetével, mintha minden ütemben megnyugvásra kellene a hallgatót előkészíteni, én azt csak a sorzáradéknál találom feltétlenül szükségesnek. A negyedik sor második hangzatát az F. tonica hangzatba kellett volna biráló szerint vezetni, hogy az alhang monotomiája megszűnjék. Hogyan lehet itt az alhang menetét monotomnak nevezni, midőn minden hangzatra más alhang jő? (F. G. F. G.). Sőt csodálatos, épen akkor állott volna elő nem ugyan alhangi, hanem összhangzati monotomia, ha a biráló által ajánlott összhangosítás vétetett volna alkalmazásba, mert ekkép a harmadik hangra ugyanazon akkord jött volna, mint a negyedik sor első vezérhangjára. Két vagy több egymásután következő dissionans akkord iigyes és ízléses alkalmazása ellen sem lehet joggal kifogást emelni. (Bach 146. és 279., Fischer 5-ik számú Chorálja). Nem akarná Oláh úr a verssorok kezdő hangjánál a dissonáns hangzatok használatát sem megengedni, pedig az ő könyve I. Rész 21. szám alatt ugyanezen éneknél a a 2. és 8-dik sorok elején hasonlókép dissonans akkordokat láthatunk Nagy K. Karénekes könyvében egyébbiránt 23-szor, Chorálkönyvemben pedig 16-szor fordul elő dissonans hangzat sor kezdetén. Az ütembeosztás sem hibás, mert a dallambeli hiányzó negyed hangjegy értékét a közbeiktatott interludiumok helyettesítik. A Mutatvány többi énekeire tett észrevételek közül vajmi kevés az, mi már eddigelé cáfolatot nem nyert. Unalomig telve vannak azok az egyéni ízlésre támaszkodó különbnél különbféle ajánlatokkal, melyeknek komoly és szakszerű bírálatnál semmi helye. Nézzük azonban azon egy pár tételt is, mit a sok polyvából még kirostálni lehet. Hogy a XXIII. zsoltár három első akkordjának összekötésénél hol van a teljesen hibás s egyáltalán meg nem engedhető szólamvezetés, a legnagyobb figyelem mellett sem tudtam felfedezni. A következő pontban felemlített alhangi hetedlépésre, bővített lépésekre s tiltott ötödmenetre már az általános bírálat tárgyalása alatt volt szerencsém válaszolni. A negyedik sor zárhangzataival teljesen megegyező szólamvezetést s feloldást találunk Nagy K. CIV. zsoltár kidolgozásában a hatodik sor végén, valamint Bach 12. és 112. számú énekeiben. Az ötödik sor hetedik hangzata alhangjának azért nem szabad a biráló által ajánlott negyed lépést tenni, mert ezen szólamvezetés mellett a 8-dik akkord Tenorja s a 9-dik akkord Bassusa között keresztállás jött volna létre. Az ötödik sor záradéka után látható altbeli kilenced ugrás a Chorálkönyvben más szólamvezetés alkalmazása által meglett ugyan szüntetve, de ha így maradt volna is, kevésbé lehet kifogásolni, mert fermáták után az énekesnek elég ideje van a távoleső hangviszonyt is kimérni, s itt annyival könnyebb a felső B-t találni, mert az alsó A oktávja a felső 5-nek vezérhangjaként szerepel. Magas hangszökéseket különben gyakran látunk sorzáradék után; Nagy Károlynál például a XXIV. zsoltár első és második, XXX. zsoltár harmadik és negyedik, XXXI. zsoltár negyedik és ötödik, LIV. zsoltár hetedik és nyolcadik, LXXXVIII. zsoltár első és második, 72-ik dicséret negyedik és ötödik sorai között ; Bach Sebestyén »Choralgesánge« művében pedig mindjárt a 2-ik számú Choral második és harmadik sorai között az alt szólamban meg lehet találni a kifogásolt kilenced (H Gis) ugrást. A XXVII. zsoltár szemléjére is keveset mondhatunk. Hogy a 4. és 5. sor közt tényleg létező keresztállás meg van engedve, ki lett már mutatva általam ; ugyanezen keresztállás látható (Fis F) különben Oláh úr neve alatt a II. kötet 53-ik lapján a hetedik iitenyben. Hogy biraló a 6. és 7-dik hangzat összekötésénél keresztállást lát, ezzel zenetani nagy járatlanságát bizonyította be, mert a Tenorbeli emelt hangot (Aís) ugyanezen szólamban az vl előzvén meg, ezt még a legjobb (?) indulattal sem lehet keresztállásnak tekinteni. Az utolsó sor zár hangjaira pedig azért óhajt »spongyát« tétetni, mert szerinte a hangzatok Össze vannak tördelve, mert tökéletes záradék nem alkalmaztatott, s mert az alhang szabálytalan lépést tett. Ha biráló összetördelésnek nevezi, ha két egymásután következő dallamhangra az akkordok kétféle állásban lettek alkalmazva, legyen véleménye szerint. Hogy tökéletes zárlat nem alkalmaztatott volna, nagy merészség állítani, mert a zárhangzatot az ő bevallása szerint is dominant hármas és heted akkord előzi meg, még hozzá úgy az alhang mint a vezérdallam a tonica hangzat alaphangján végződik, ennél pedig tökéletesebb zárlatot a zenetan nem ismer. A szabálytalan lépés pedig az alheted lépés lenne, mi Bachnál is többször előfordul; Oláh úr könyvében is található, mint már fentebb kimutattam. Utalom egyébbiránt bírálót Fischer 261. számú Chorálletételére, mely-Í nek utolsó sorában nemcsak a hangzatok annyira kárhoztatott összetördelését, hanem a szabálytalannak tar-I tott alheted lépést is megláthatja. Legyen szíves tehát biráló a nagy nevű Fischer kidolgozására is t>spon~ gyát* tenni! A kezdő ének bírálatánál a tized hangközt sem engedné már meg Oláh úr, holott Bach tiz első Choráljában 40-szer látható tizenketted hangköz. A 4-dik sor zárhangzataról az 5. sor kezdő hangzatára még képzelni is bajos könnyebb átmenetelt, mégis kifogásolja azt. A hetedik sorban látható bővített negyed lépés {FH) pedig ugyancsak megengedhető, mert az alt szólamnak F-rőí E-ra ugrásában az ezen sor második hangzatában látható vezérszó'am (H) b:

ztos támpontot nyújt. Különben pedig nevezetes, hogy biráló úr az ilyen ugrást lefelé használva (H F, Gis G stb.) különösen kedveli; látható ez művében a II. kötet 4., 7., 9., 10, 11., 14., 16.f 18., 19, 21., 23., 35., 39., 41., 42., 44., 56., 57., 63. és 64. lapjain. Hogy az ezen sorban látható ötödmenet, melyet biráló szerint sem az ó, sem az újabb zeneiskola meg nem enged, nem szabálytalan, ki lett már mutatva általam, most még csak Bach S. 37. számú Choráljára mutatok, melynek második sorában lényegileg tökéletesen egyező ötödmenetet lehet találni. A Mutatvány utolsó énekében a második sor hatodik hangzatát kilences hangzatnak tekinteni, ismét a legvastagabb tévedések egyike; mert hogy ez egyátalán nem kilences, hanem harmadosztályú hetes hangzat, más néven mollban a 2-ik lépcsőre épített hetes hangzatnak