Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

tők az érzéki világban, a többit — mondja Humboldt38

) — hozzá kell érezni, következtetni, kitalálni. Más szóval: a történet nem csupán a történtek ismerete, hanem ismerete egyszersmind azok összefüggésének, rejtett okának. S az út, melyen ezen felfedezendő ok, a részeket egybekötő összefüggés ismeretére jutunk, az érzéki világból ki, egy más szellemi, erkölcsi világba, az ideál hónába vezet. De itt már s ekkor a történet fentebb adtuk feladata valóságos misszióvá bővül ki. Itt a történet tulajdonképen »az erkölcsi világ, a mint benne minden támad, növekszik, kifejlődik«,3

9

) melynek legfőbb szellemi tényezői a szabadság és felelősség. »Enseigner le passé, non seulement á la mémoire, mais á l'intelligence; retracer non seulement les faits, mais leurs sentet leur lieu; mettre en scéne les hommes qui ont influé sur le cours des choses; retrouver et peindre, sous les noms propres et les événements particuliers, la destinée et les travaux, les victoires et les revers de la société et de l'áme humaine ; telle esi la grandé mission de l'histoire, mission bien incomplétement comprise jusqu'á nos jours«.4

0

) A külső események, tények csak testét alkotják a történelemnek, melyben lélek, szellem is van, csak fel kell ismerni; eszmék, csak meg kell azokat látni. A történelemnek, úgy előadásának, mint Írásának dicsőséges hivatása — Humboldt szerint — »az emberiségen uralkodó eszmék ismerete s ismertetése.* A vezéreszme pedig a fejlődés eszméje. S a fejlődés célja ? Más nem lehet, mint a »salus«, még pedig a keresztyénség, mint igazi emberiség szent eszméi által megdicsőített salus. így értelmezzük mi a történetben azt, mit Guizot az »élet lehelleté«-nek, Humboldt »Lebendiger Hauch«-nak s Droysen »történeti intuitio«-nak nevez. A szellemi oldalt s az eszméket azonban nem szabad mindennek tekintenünk, nem szabad mellettök a tényeket eltakarnunk, meg a pergamentumokat. Bajos is volna ezt tenni. Hiszen az eszme láthatatlan valami, melynek, hogy láthatóvá legyen, külsőülnie kell, megjelennie. Megjelenik a történeti institutiókban, nemkülönben a számokban s nevekben is, melyeknek mint a történeti élet szintén alkotó részeinek, méltatása elmaradhatatlan, ismerete nélkülözhetetlen. (Folyt, köv.)

Krupecz István, pozsonyi theol. m.-tanár. BELFÖLD. Nyilt levél Tiszt. Szöts Sándor dévai reform, lelkész xírnak »A hunyadmegyei magyarok eloláhosodása és a református egyház« cimű közleménye egy pontjára. A »Prot. egyh. és iskolai lap« folyó évi 35-dik számában ezt méltóztatott mondani : »új pénzintézetek létesítésére pedig, melyből már is több van az elégnél, semmi szükségünk.« Bocsásson meg tiszt, úr, ha becses közleménye ezen egyetlen egy pontjára mint ismeretlen, igénytelen észrevételemet bátorkodom megtenni. Örömmel üdvözlöm Hunyadmegye pénzintézeteit, mert ezek első sorban a nép érdékében munkálkodnak, és ha hivatásuk magaslatára fel tudnak emelkedni, kiszá-8S

) V. ö. Századok. 1885. VIII. f. 92. lap. 39

) Századok. 1885. VIII. f. 96. lap. Droysen idézett szavai. 40

) Olvasd Guizot »Histoire de la Civilisation en Europe* című mű bevezetésében. míthatatlan a haszon. A magas kormány a postatakarékpénztárak felállításával is szaporította a pénzintézeteket, de még akkor sem volna elég, ha az összes posta-állomások postatakarékpénztárakkal volnának összekötve, az én nézetem szerint oly helyeken is, hol posta-állomás nincs pénzintézetnek kellene lenni; és egy kis buzgósággal minden 3—400 lelket számláló községben felállítható. Mert kérdem az a szegény földmíves, iparos, vagy napszámos, kinek elfogyott a lisztecskéje, kihez fordul, ott a hol pénzintézet nincs, hanem ha, az uzsoráshoz? mert ilyen van mindenütt. A szomszéd városba hol pénzintézet van, 5 — 30 kim. távolságra 5—10 frtért nem mehet el, de meg hiába is menne, mert ott nem ismerik, fordul tehát egyedüli megmentőjéhez az uzsoráshoz, s annak leköti testét, lelkét gyakran a szó szoros értelmében. Ha tehát azt akarjuk, hogy ezen polypok mentül szűkebb határok közé szoruljanak, mert nincs erő, nincs hatalom, mely őket kiirthatná, úgy állítsunk minden egyes községben, szövetkezés folytán pénzintézetet. Az a mit én a közönség jól felfogott érdekében minden pénzintézettől megkívánok, a következő : Legyen 1) a kezelés egyszerű, 2) a kamat olcsó, 3) a kölcsöntörlesztés könnyű, 4) a megtakarított fillérek (tőke) elhelyezése biztos. A segély-egyletet, mint szövetkezetet tartom olyannak, mely úgy a 3—400, mint a 30—40,000 lelket számláló községekben leginkább megfelel a nép érdekének. Lássuk tehát. 1. A kezelést. Ez oly egyszerű, hogy a mely községben pap, vagy tanító van, ott felállítható. Egyetlen egy ügybuzgó emberre van csak szükség, a ki a segélyegylet élén áll, a ki egy értelmes iparost, vagy földmívest a titkári és pénztárnoki hivatalban vezethet, begyakorolhat. 2. A kamatot. A kamatláb i°/0

—2°/0

közt változik. Oly olcsó pénzt sehol nem lehet kapni, mint a segély-egylettől, mert az adós egyszersmind részvényes is, nem úgy mint más részvényekre alapított pénzintézetnél, a hol az adós igen ritka esetben részvényes, míg a részvényesek 10%—5°°/o osztalékot kapnak részvényeikre, addig az adós fizet 7°/0

—I

5°/o kamatot kölcsöne után. Igaz hogy a kamatláb a legtöbb segélyegyletnél 6°/0

a kezelés 1 °/o—2

°/o összesen 7%,—8°/0

, de ne feledjük, hogy az adós részvényes is, s betéteire mint részvényes 6% kamatot, s ezenfelül még osztalékot is kap, úgy hogy a kamat, a mit tényleg fizet, i°/0

— 2°/0

. Melyik pénzintézet adhat ily olcsó kamatra pénzt ? 3. A kölcsön-törlesztést. A heti 10 kros betét kölcsön törlesztésre fordíttatik, ily könnyű módja az adósság lefizetésének sehol sincs. Hány ember van, a kinek évek hosszú során egyszerre nincs 100 forintja, és íme kölcsön kell venni 100 frtot, meglehet egész életében nem lesz képes letörleszteni a tőkét, a segély-egyletben pedig 5—6 év alatt heti 30 kros betétellel törlesztve van, ezen felül néhány megtakarított forintot kap. 4. A tőke elhelyezést. Nincs, senki, a ki ne óhajtaná, hogy tőkepénze legyen, öreg napjai, vagy családja biztosítására, és mégis hány ember van még ott is, hol helyben van a takarékpénztár, ki a megtakarítható filléreit nem helyezi el. Miért? mert vagy azt mondja, nem »muszáj«, vagy pedig: azzal az egy pár krajcárral, vagy forinttal nem érdemes elkezdeni, majd ha egy kerek összeg lesz; ámde a zsebben levő pénz apródonként elfogy a nélkülözhető kiadásokra. Á segély-egyletekben pedig hetenként >muszáj« betenni, ha már egyszer elkezdte, a maga 10 krját, azután meg érdemes is elkez-