Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

eszményi felfogásában, az igáznál/ÜÍÍ<7& ÓS szépnek kultuszában kell keresnünk. Megindításának főfeltételei : az eszményi irányú tudományos műveltség és különösen a tiszta erkölcs, a szeplőtlen jellem, a jó eszméjének ápolása és tisztelése. Erre kell törekednie az egyetemnek. * Kérelem. Mély tisztelettel s párosult bizalommal kérem a nagytiszteletű esperes urakat, hogy még február havában, kegyességeikbe kért megrendelő íveim, »Temetkezési lant a sírnál®, ha eljutottak, lennének szívesek hozzám megküldeni, tájékoztatás végett, hogy hány példányt nyomathassak. E nyilatkozat folytán értesítve, kérem igen tisztelt eddigi megrendelőimnek becses várakozását. — Börzöli Gábor. * Gyászhír. Vörös Károlyné, Fábián Lilla, a váci lelkész neje, 4 kis gyermek anyja, mult hó 27-én, életének 26-dik, boldog házasságának 9-dik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetésén, mint Vácró'i irják, nagyszámú és fényes közönség volt jelen, kifejezni tiszteletét és nagyrabecsülését a korán elhunyt nő és anya iránt. Egész város becsülte és tisztelte, míg élt, s az egész város megsiratta, a mikor meghalt. Erényeivel hódította meg a szíveket. Szelídsége, nyájassága, kegyessége, áldozatkész szíve részesült közelismerésben. Nem volt boldogtalan, ki hozzá fordult, hogy a keresztyén szeretet e papnője elbocsátotta volna segély és a segélyt fűszerező szívélyes nyájas vigasz nélkül. Nem kereste a föltűnést, de áldott jósága önkénytelenül is hódi:ott. A milyen volt élete, olyan volt szenvedése, ha'ála is. Már ez év február havában megtámadta a betegség, s azóta oly sok szenvedés között soha nem zúgolódott. Tűrt, remélt, imádkozott; imádkozás közben érte a halál is. Koporsóját egészen eltakarták a koszorúk, számosat az egyház előkelő leányai vittek utána Az udvaron Szánthó János h. esperes tartott megható imát, míg a templomban Váry Sándor tótfalusi lelkész, Luk. ev. I. 38. v. »Elméne ő tőle az angyal« tartott emek prédikációjában festette az elhunyt ritka erényeit. Az ezrekre menő gyászkiséret, közte 12 ref. és számos róm. kathol. lelkész és szerzetes, a temetőn Föld váry László vác-hartyáni lelkész beszédében búcsúzott el az igazán szeretett, igaz könynyel eltemetett halottól. Szeretteinek adjon vigaszt az ég, hová a tiszta lélek imája szárnyain fölrepült 1 NECROLOG. Megérteni e földön rendeltetésünket, megtalálni a pályatért, melyen hivatásszerűleg kifejtve legjobb erőnk és tehetségünket, másokat építeni és boldogítani tudjunk: bizonyára legnagyobb és legszebb feladata életünknek. E nagy, e szép feladatot gyönyörűen megoldva találjuk, az Úr egy hosszú életet élt hű szolgájának, Kálmán József sió-hidvégi volt reform, lelkésznek egész földi pályafutásában. A legszebb jellem, a vallásos érzület, a felebaráti szeretet gyöngyei teszik ragyogóvá az ő egyházi társadalmi és családi életét. Néhai Kálmán Józseí született 1807-ben augusztus 30-án Balatonfő-Kajáron, Kálmán János reform, lelkész és Tormási Juliánná szüléktől. Itt kezdte iskolai pályáját is, hol ez időben akadémikus rektorok tanítottak. Épen azon időben akadémikus tanító Kis Dávid, utóbb szilas-balhási lelkész volt, ki olyan jó hírnek örvendttt a nevelés és tanítás terén, hogy Édes Gergely akkor litéri lelkész is oda vitte Albert nevű fiát iskolába, s a két papgyermek kiváló gonddal vezettetett be az akkor szükséges elemi ismeretekbe, A boldogult Édes Alberttel azután is együtt tanult s később is jó barátok maradtak. Midőn közölték Kálmán bácsival a jó barátnak pár héttel előbb történt elköltözését, felsóhajtott, érezve közelgő halálát, hogy nemsokára találkozni fognak. 1823-ban subscribált Pápán, s tanulmányait jeles eredménynyel bevégezvén, 1829. év tavaszán a kies Balaton-Füredre ment akadémikus rektornak, hol a derült kedélyű képzett és szeretetreméltó ifjú jó emléke még évtizedek után sem enyészett el. Itt volt legelső tanítója id. Kutassy Ferenc m.-komáromi lelkésznek ís, ki később szomszédja, szerető tiszttársa lett, s ki temetésekor a háznál emelkedett szellemű beszéd és imában rótta le kedvelt tanítója és szolgatársa iránt a kegyelet adóját. Füreden volt 1832. év tavaszáig, a mikor aj nyári időszakot, mint nevelő, Somogyvármegyében Sörnyén töltötte tekintetes Kozma Ferenc ügyvéd úr házánál. O tőle nyerték legelső oktatásukat a mostani kir. állami főügyész méltóságos Kozma Sándor és fivére Kozma Ferenc volt keresk. miniszteri tanácsos urak; kik ma is élénken emlegetik a boldgultnak vonzó előadásait, melyeket a mezőn sétálgatva tartott nekik. Számos levelet találtak irományai között, melyek arról tanúskodnak, hogy a fentnevezett iigyvéd úr, igen nagy bizodalommal engedte át gyermekeit neki, a jó nevelőnek ; sőt családi és gazdasági ügyeinek vezetésével is megbizta. A hivatásával tisztában levő ifjú benső lelkiörömmel lépett a prédikátori pályára. E'őbb lovasberényi káp Ián lett, majd sólyi és soponyai, honnan 1837-ben a sió-marosi gyülekezet hívta meg rendes papnak. 1840-ben ősi-i s végre 1845-ben sió-hidvégi pap lett; ettől kezdve egész haláláig, mely augusztus hó 15-ikén ragadta el hívei köréből — itt működött. Zajtalanul bár, de biztosan és nemesen vezérelte híveit a Jézus Krisztus által az evangelium világító szövétneke mellett az Istenhez. A szeretet, az áldóan hatott tevékenység, gyümölcsöző volt reá és gyülekezetére nézve. Egész életén át azon fáradozott, hogy »a mennyország az emberi társadalom közepette jusson minél előbb valósulásához.« — 1862-től 1882-ig egyházmegyéjében tanácsbirói hivatalt viselt. Káplánt csak az utolsó években tartott. Fiatalabb éveiben eleven észjárása s élces társalgása miatt lelke volt a társaságnak s közkedveltségben állott. Mint családapa vonzóan jelenik meg előttünk. Házasságra lépett 1838. évben Hőke Ágnessel, ki egy nőben megkívántató fennkölt lélekkel s erényekkel támogatta 49 éven át az élet nemes harcában. Gyermekeit ritka gonddal és helyes érzékkel az Isten félelmében nevelte és neveltette ; különösen fiát, Kálmán Farkast, ki jelenleg gyomai lelkész, kitünőleg képeztette a zenében melynek ismeretében oly jártasságra emelkedett, hogy most az egyházi zenetörténetnek egyik jeles művelője lőn. Leányai: Ágnes, Kulifay Elek neje, Tordincén, Szlavóniában, ki az egyedüli kálvinista rác pap a föld kerekségén; második leánya Zsófia, Iványos Samuné most még kis-csányi, de a tavaszon nagy-harsányi lelkésznő ; harmadik leanya Jozefa, Kálmán lstvánné. Szelid lelke hivatalos és családi gondjai között kiváló örömét találta a természet szépségében. Itt is tudta a kellemest a hasznossal párosítani. Eletében bizonyára nagy szerepet játszik az ő » méheskert «-je. Mintegy egy holdnyi területű kert ez, melyet egy kegyes lélek még a régmúlt időkben örök adomány képen hagyott különösen a lelkész használatára. E kertben minden bokor, minden terebélyesen kifejlődött nemes gyümölcsfa, az ő kezének gondos ápolásáról tesznek