Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-28 / 35. szám

TÁRCA. A tudományos s különösen az egyháztörténelmi seminariumokról. i. A tudományos seminariumokról általában. I. A seminariumok neve s föladata. A tudományos seminarium fogalma. A »seminarium« nem tisztán egyféle tárgy megje'ölésére használtatik. A Francke Ágost által 1696-ban alapított »seminarium praeceptorum seleclum« című intézet más feladntot volt hivatva megoldani, mint minő például egy r. kath. papnöve'dére, vagy akár egy ev. német Prediger-seminariumra vár.1

) Míg ugyanis a hallei árvaház áldott emlékezetű alapítója seminariumában a folytonosan szaporodott árvák -— meg nem árváknak is — érdeke által követelt s életre hívott tanítóképzés eszméje valósult meg : a papi seminariumok feladata a jövendőbeli papi nemzedéknek — lelkében a tanítás és nevelés magvának'2

) elvetése által — képzése. Emitt a papi, Francke intézetére nézve a tanító jelző a meghatározó. Azon semineriumoknak is, melyekről mi akarunk szólni, feladata szintén új nemzedék képzése, csakhogy szűkebb körre szorítkozó munkaprogrammal. A mi seminariumaink inkább intézményeknek, mint intézeteknek nevezhetők s egyik fő jellemzőjük mindenesetre az, hogy kevésbé a gyakorlati, mint inkább az elméleti — tudományos — érdeknek szolgálatában állanak s mint ilyenek csak a tudománytanító főiskolába (akadémiába, egyetemre) valók. Tudományos seminariumokról fogunk elmélkedni. Vagyis oly főiskolai institutiókról, melyeknek »tudományost jelzőjük, illetve az általa feltételezett feladat s módszer az, mely míg egyfelől megkülönbözteti őket a sokkal tágabb körű s inkább gyakorlati irányú hasonló nevű tan- és nevelő-intézetektől, másfelől meg sajátos fogalmuk főjegyének megállapításához vezet. A mondottak alapján már most felvetjük a kérdést: mi a tudományos seminarium /ogalma ? Talán a valót közelítjük meg meghatározásunkkal, mely szerint : a tudományos seminarium a főiskolai tanító s tanuló közötti érintkezésnek :

i

) azon neme, melynek célja valamely tudománynak új nemzedéket nevelni. Ebből folyólag a theologiai tudományos seminariumok a theologiai tudományoknak, s e körön belül: az egyháztörténeti seminariumok az egyháztörténeti tudománynak új nemzedéket nevelni hivatvák. De hát —• fölmerül ez a kérdés is — az egyháztörténetnek, vagy valamely más theologiai tudománynak jóravaló nemzedéket — már legalább mi itthon — nem nevelhetünk-e (s nem neveltünk-e ?) előadván a szóban forgó tudományokat alaposan, lelkesen és szépen ? Van e szükség még új — pótoló, kiegészítő — intézményekre ') Mert ilyen is van, pld. Wittenberg, Ileidelberg, Friedberg városokban, a herrnhutiaknak Gnaden felel ben ; mely seminariumok azonban a mellett, hogy a jövendőbeli papokat keresztyén kegyes nevelésben részesíteni iparkodnak, nem emelnek egyúttal választőfalakat közéjök s a laikusok közé, mint az a hasonnevű r. kath. intézetekben történik. (V. ö. Herzog: Real: Encyclopaedia, VII. k. 242—250. 1.) 2) Semen ; innen seminarium, melynek megfelelően van képezve pld. a szláv »semeno« vagy »sime«-ből származó »semeniste«. 3) Schleiermacher szép szava s ideális szárnyalású meghatározása szerint: együttélésnek. a mi főiskoláinkon, különösen pedig a magyar protestáns theol. intézeteken, melyekben manapság amúgyis egyre nő a tanítás tárgyainak halmaza, hallszik immár panaszképen is! A felvetett kérdés szerves összefüggésben lévén a felső oktatás céljának (tehát a theologiai tanításénak is) korszerű kérdésével: mielőtt a tudományos seminariumok értékéhez hozzászólanánk, szólnunk kell magának a felső oktatásnak céljáról. 2. A felső oktatás célja. Többféleképen határozható meg. A meghatározások különbözőségének a tudományok művelése s a gyakorlati pálya érdeke közötti viszonynak eltérő, leginkább pedig háromféle, felfogásában rejlik. Kövessük e felfogásokat nyomon. A kérdés arról szól, váljon az egyetemek (avagy akadémiak) a kizárólagos tudományos foglalkozás, vagy pedig a szoros értelemben vett szakképzés intézetei ? Azok, a kik az egyetemeket tisztán tudományos szempontból nézik, legfőképen azt hangsúlyozzák, hogy a tudomány öncél, mely minden egyéb felmerülő érdek felett uralkodik a felső oktatás színhelyein (Scheidler: »Ueber die Idee der Universitát.« 1838.); a másik párt az egyetemet csupán »a gyakorlati életpályára előkészítő intézetnek* mondva, okkal perhorrescálja azon irányt, mely a főiskolákat tudósok képző intézetévé avatja (Biedermann : »Wissenschaft und Universitát in ihrer Stellung zu den praktischen Interessen der Gegenwart; Leipzig 1839 ). Egy alapos gondolkodásáért méltán dicsért magyar tanügyi férfiú s philosophus a tisztán tudós képzésre törekvést ideális céllűzőnek mondva, azt állítja, hogy ez állásponton az egyetem vagy valamely akadémia olyan intézet, »mely egyedül és kizárólag a magasabb szellemi munkásság műhelyeül szolgál, a melynek egyedüli feladata a tudománynak, magáért a tudományért való művelése, a tudományos vizsgálódás és kutatás .... Egy ily eszményi intézet létesítésére — teszi hozzá — nálunk nem igen lehet gondolni. «4

) Hát talán nem is volna szükséges. Nagy Németországban sem arat a merő ideális felfogás diadalokat. Igen szép volt például Fichtenek a berlini egyetem szervezésére vonatkozó terve, a melylyel azon a bajon, hogy az ifjúság csak a jövő életpálya tekintetéből tanulja a tudományokat, segíteni akart akképen, hogy azokat, a kik a tudományt önmagáért tanulják (regulares) eligálta, a kenyérért tanulók seregét pedig (az irregularasoket) reprobálta, pusztulni, veszni hagyta. A szép tervet méltányolták — igenis — azonban el nem fogadták. S mit tennének ma ? Feleljen reá Zeller Ede, a ki azt mondja: 5

) »az egyetemek nem pusztán' tudósokat s tudományos kutatókat nevelnek. Tanítványaik legnagyobb része gyakorlati élethivatásra készül, melylyel önálló tudományos munkásságot egybekapcsolni csak egyeseknek sikerül.® És valóban mi lenne a hadseregből, mi a nemzetből, ha csupán a tisztek kiképzésére fordítana az állam gondot, a közkatonák begyakorlására meg ügyet nem vetne? Tisztelet tehát az ideáloknak, a kellő távolságból 1 Szakképzés a felső oktatás főcélja, s a célravezető eszközök a tisztán gyakorlati életpályára előkészítő szakiskolák, melyekben a növendékek a legjobb úton s módon sajátíthatják el azt, a mi kell, t. i. választott hivatásuk követéséhez szükséges ismereteket. így beszélnek az u. n. 4) Dr. Pauer Imre : »A jogakadémiák kérdéséhez.* 24. 1. 5) Vortrage und Abhandlungen. Dritte Sammlung. Leipzig 1884'. Magyarul: »A Magyar Tanügyben* XIII. k. I. f. 2. 1.