Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

Károly »Templomi és halotti Karénekes könyvéből*, mely mű már 28 év óta közkézen forogván sokak által csalhatatlan tekintélynek tartatik, melyről bíráló is a legnagyobb elragadtatással úgy nyilatkozott, hogy benne énekeinket »a legszebb kidolgozásban találhatjuk fel.« 2) »371 vierstimmige Choralgesange« című műből, melyről Ábrányi Kornél (Általános Zenetörténet 70. 1.) azt írja, hogy az abban foglalt Chorálletételek »a szólamvezetés, harmóniai gazdagság és mesteri kidolgozásnak utolérhetetlen mintaképei maradnak minden időben.« E mű Bach Sebestyén Jánosé, kiről ugyancsak Ábrányi állítja, (68. 1.) hogy »oly bevégzett tökélyű műveket teremtett, hogy az utánna következett zenetudósok mondhatni az ő gyakorlati műveiből vonták le amaz elméleti szabályokat, melyek még ma is érvényesek.« 3) Az Oláh Károly és Sz. Nagy József nevei alatt két részben megjelent »Templomi és temetési Karénekek® című műből; hogy lássa a szíves olvasó, miszerint 0. K. úrnak, mint szerzőnek műve mivé lenne az általa Chorálkönyvemre alkalmazott jóindulatút birálat mértéke szerint! Szabadságot veszek magamnak néha más művekből is idézni. De ha valaki keveselné az általam felhozandó példákat, szívesen fogok szolgálni számos idézettel a Bach után élt nevesebb Chorálköny írók s orgonaműszerzők, mint Kühnau, Fischer, Rinck, Hentscel, Ritter, Korner, Lehmann stb. műveiből is. Az alább csak számszerint feltüntetett, de helykímélés végett nem idézett adatok valóságáról, kezeskedem, egyszersmind kész vagyok az általam nagy gonddal s nem kis fáradsággal kijegyzett egyes példákat bárkinek rendelkezése alá bocsatani, sőt azokat biráló kívánságára, nag> tiszteletű szerkesztő úrnak engedelmével e becses lap hasábjain közzétenni is hajlandó vagyok. Nézzük tehát elsőben a Choralkönyv bírálatát. Biráló legelsőben is a hangzatok szétszórt állását kifogásolja, a mennyiben olykor a Bass és Tenor szólamok egymástól nemcsak tized, de tizenketted távolságra is állanak, s ezt feltűnően hibás szólamvezetésnek nyilvánítja. A tizenketted hangköz Nagy K. Karénekeskönyvében a következő Zsoltárok soraiban található fel: I. 2, — II. 1., 3., — III. 12., — V. 2., — VIII. 2., — IX. 2 , — XI. 2., — XII 1., — XV. 1., 2., — XVIII. 3., 6. és 7., — XIX. 2.. 9., —XXII. 6., 7., — XXIII 3 , — XXIV. 4,5-.- XXVII. 1., 3. és 8., - XXVIII. 4,5., — XXX. 5., — XXXII. 3., — XXXIV. 3, 7., — XXXV. 1., 4., — XXXVIII. 1., — XL. 2. és 8. soraiban. Legyen elég az idézetből. Csak a végösszegre mutatok. Nevezetesen míg szerény Chorálkönyvemben 178. Chorálletételnél csak 67-szer, addig Nagy K. úr Karénekeskönyvében 164 Chorálnál 110-szer fordul elő tizenketted intervallum. Bach fenntemlített művének pedig csak 10 első Choráljában is 40-szer találkozunk tizenketted hangközzel. Oláh úr és társa művéből idevonatkozó példákkal nem szolgálhatok, mert férfikarra szerzett műveknél a hangkör szűk volta miatt (16—18 hang) szinte lehetetlenség is a hangoknak tizenketted viszonyba jönni. A hangzatok összeszorított állása pedig oly gyakran fordúl elő minden négyhangú letéte'nél, hogy idevonatko/ólag idé^et-kre hivatkozni, merőben fele*1

eges. Tevés bírálónak ama következtetése is. mintha a Ch<>rál k^dolgo ója a hangzatok tömör vagy szétszórt állása matt lenne kénytelen olykor a négy szólamot ötödixkel is megs aporí'ani mert az énekműs/erzők altal n<-m kényszerűs gből. h<nem 'ejesebb ha gz is elérése végett szándékosan -zokott o ykor — különösen t>ezatásoknál — a', ötöd.k szólam bevo atni. Tapasztalhatta ezt mindenki, ki a műének!ésben valaha gyakorolta magát. Különben is az ötszólamosítás nem számtalanszor, hanem csak 12-szer alkalmaztatott nalam; Nagy K. művében is előfordul ötször. (Folyt, köv.) Szügyi József, orgoniss a-k ántor. RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkái. (Folytatás.) A rendelkezésemre álló csekély adatból igyekezem történeti hitelességgel lehetőleg időrendben vázolni tovább az ő tevékeny, dús életét. De itt jó előre megjegyzem, hogy nem szabad csudálkoznunk Bornemisza azon sajátságos gondolkozásmódja felett, hogy ő az ördög, avagy a sátán személyes létezését feltétlenül hitte. De nem is tesszük ezt, ha ismerjük a XVI. század történetét, és az akkor élt nemzedék gondolkozásmódját, a mely a meghasonlott ország keserves szenvedéseiben, a nemzetet bűneiért méltán ostorozó Isten büntető kezének működését látta. Hiszen ha olvassuk a nálunknál is kedvező fogadtatásban részesült Spurgeon Egyházi beszédeinek német fordítását, azokban csaknem minden lapon találkozunk az ördöggel, mely oly élénk színekkel van ecsetelve, hogy az ember szinte látja amint jön, és birodalmát készül építeni. Miért Ítélnők hát el ezért a XVI. század emberét, a ki gyermekkorában még szobrokat, faragott képeket is imádott. Helyén valónak tartottam itt emlékezni meg magán viszonyairól is, a melyeket ő maga feljegyezgetett az »Ördögi kísértetekről« írt művében, melyből csupán az összefüggés könnyebbségeért szószerint idézem a megfelelő helyeket. Az első prédikációban a 683. levélen ezeket írja : »Az Istennek naponként való sanyargatását egy néhány száz nyavalyáimból is tanultam ; kemény és halálos betegségimből, fogságimból, szegénységimből, három feleségim s öt gyermekim ha'áliból, és kemén(y) dögvei való ostorozásokból, cselédemnek (t. i. családomnak) sok nyavalyáiból, kik közül heten halának 1557-be Semptén ez iráslcor}

némelyek meg is gyógyultak. így jártak sokan többen. Mert talán húszszor való százezernél többen holtak meg három esztendői dögbe, az egész világ szerte.« A 822. és 813. levelet egészen ide írom, melyeken »Raytam történt dolgok« cím alatt önmagáról beszél, és amelyből azonkívül hogy teljesen kitűnik az, mennyire hitt az ördög személyes létezésében és hatalmában, bepillanthatunk családi életébe és an> agi á'lapotába, körülményeibe is, melyekről így emlékezik meg. »Tudok oly napot, hogy Sátán elkezdette az haragra, az szorgalmatosságra, az bujaságra való indítást, és azokban ugyan oktalanúl megbolondított volna, ha az Úr hozzám nem tért volna. Mert az nap Jobbágyim ellenem felrohantak, és morgottak velem es bocoztak (búcsúztak) és költözettek ok nélkül. Feleségem is azomba megháborított igen apró dolog miatt, és hol egyik hol másik gyermekim szófogaditlanságokkal. Kikre felindultam, hogy verekedgyem kö'tök, é* azonba t. i. (azonközben) az Wr más gond<>lat<>t hozott, és nem eresztett reá. Ezek ut^n mindgyárt kocsisom, szolgáim és más gyermekim, az után szakaezom : Az apró gye.rmet.skék riwtak, siwtak reám és ki beteg-égbee-ett bennek. Azon napon könyv Nyomtatóim reám részegeitek, és velem ke-