Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

az idegen nemzetiségek közé ékelt ugocsai egyházak részére, a konvent által elejtett, misszió-ügyet elvileg továbbra is fentartja s annak megvalósítását kész terv mellett kötelességének ismeri. Ezen statisztikai adat alapján nyugvó tervezet elkészítése végett esperes elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki, melynek jelentése a jövő gyűlésre beváratik. A taracközi leányegyház ügyeinek rendezése végett kiküldött bizottság ajánlata folytán egyházmegyei közgyűlésünk ezen kisded s minden áldozatra kész leányegyháznak anyaegyházzá való alakítása eszméjétől egyelőre eláll. Az ottan él© ev. ref. híveket egyházmegyei közgyűlésünk csak úgy véli megmenthetni az idegen beolvadás ellen, ha a magas kormány e különben is felekezetekbe való fontos helyre állami iskolát állíttat. Ha ezt a tanfelügyelő közreműködése mellett sikerül kieszközölni, akkor az egyház hajlandó lesz az állami iskola termeit saját költségén felépíttetni s 10—15 évig — ennyi idő elteltével helyeztetvén kilátásba ezen egyház anyásítása — megfelelő évi bér mellett a kormánynak átadni. Az alakuló félben levő egyházmegyei ének-egylet alapszabálya, az ennek átvizsgálása végett kiküldött bizottság ajánlata folytán, némi módosítással megerősíttetett. Csernák István esperes meleghangú felhívására egyházmegyénk a »Magyar Protest. Tudományos Irodalmi Társasági alapító tagjai közé lépett. Ezen kívül egy pár kérvényi, személyes és háziügy tárgyaltatott, melyeknek elintézése után Csernák István esperes — miután Várady Gábor gondnok gyengélkedő egészsége, különösen pedig elutazási szándéka miatt a gyűléstől már korábban elbúcsúzott — megköszönve a jelenvoltaknak a tárgyalt ügyek iránt tanúsított buzgalmát, megköszönve a tisza-ujlaki ref. egyház szíves vendégszeretetét, a gyűlést általános éljenzés mellett berekesztette. Papp József, halmii ev. ref. s.-lelkész. RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkái. (Folytatás.) De nemcsak ezért nevezetes reánk nézve pozsonyi prédikálása, hanem azért is, mert 1569. szeptember 20-án Pozsonyból kelt levelében önmaga lerajzolja mintegy szándékát, terveit s az irányt, melyet követni akar. Ezen leveléből bepillanthatunk gondolatvilágába, melynek gazdag tárházából ő mindent oly szép magyarsággal, mély vallásos érzelemmel, éles ítélettel és ami főfő érdeme, népszerű érthető modorban szokott előhozni; megtanuljuk belőle, hogy mennyire szívén hordta a »falubeli parasztság« lelki építését, egy szóval azt, hogy ő legnagyobb reformátoraink egyike. Említettem levelét Nagy-Szombat város tanácsához intézte abból a célból, hogy >a keresztyéneknec idvösséges tanúságokra« irott evangyeliomi magyarázatainak kinyomatási költségeihez szükséges tetemes összegnek némi részben leendő fedezésére, nagy vállalatának támogatására felkérje őket. Azt hiszem méltóztatnak megengedni, hogy ha a »Történelmi Tár« 1878. évfolyamában Thallóczy Lajostól megjelent nagybecsű levelet, teljes szövegében ide iktatom :2

5

) 25

) >Történelmi Tár* 1878. e'vfolyam. 384. 385. 1. »Az Úristennek kedvet, kegyelmet, szerelmet és örök békességet, az ő egyetlen egy szent fiánac az mi urunk Jézus Christusunknak általa, kívánom és kérem naponként ti kegyelmeteknec.« »Tisztelendő nemes és bizodalmas Uraim. Lattia ke^velmetek meni sok várasokban és falukban szükült ö . * • meg az úristennek igeinec hirdetese, es lattia azt is kegyelmetek meni alnoc mestersegel allot elönkben az pokolbeli ördög hog sok helieken nem lenne szabad csak emliteny is. De mierthogi az mi urunc Jesus Christus megrontotta az ördögnek feiet, akar mint szepelkediek is, erőtlen az ő dereka az fű nelkűl.« »Azért naponkent az ő fölseges hatalmaból es bölcsesegeböl eleit ueszi minden alnoksaganak is, es uagi imig, uagi-amúg, meg az kereszt alatt is elfoltattia az ő szent igeiet.« sírtam en is egy postillat, kibe ez szokott Evangeliomokat nagi bűén es oly niluan meg magiaraztam, hogi akarmel falubeli parasztcsag is könien megertheti, kit azért is mieltem hog csak egy giermek olvasasara is sokan tanúihassanak. Tudom pedig hogi ot kegielmetek közt is sokan vadnac, kic az fele tanusagokat eheznec. De mierthogi közönséges iora közönseges segitseget keuan az úristen sok jámborok aianlottac magokat nem csak az urac közzűl is, de az nemesség közzűl is, nimel ötuen forintal is. Az könunec pedig ki niomatatasa töbre menne ezer forintnál, mert közel három szaz arcuson v ágion.« »Annac okaert adac tanácsúi hogi ty kegielmeteknek is köniörgenec ualami segitcsegert.« »Gondolia meg azért kegielmetek imez három dolgot.« »Először, hogi amint az predikátoroktúl keuania ö fölsége faratcsagokat, azonkeppen ty kegielmektűl is keuan ily io dolgokra való segitcseget.* »Másodszor, gondollia meg igeretet is ő fölsegenek, ty kegielmetek hogi ugy igerte áldomását mind vetesünknek, borunknac, mind kereskedesunknec ha az ö tisztessege nevekedesere is io sáfárok leszünk.* »Harmadszor, gondollia meg kegielmetek az sok egieb lelki ehezőket is, kik megköszönik, és imatsagokkal nagi bűén meg is halalliak ti kegielmeteknek minden io tettet.* »Az köniü ith uelem nagion Posonba, Latta Marthon uram is az kegielmetek attiafia, rövid nap oda megíek Zombatba, ot meg latthatia ti kegielmetek is. Most csak azért irok idein hogi midőn oda kegielmetekhez menendek, azkorra meg ne kezlelne kegielmetek, mert ot semmit nem keshetem. Ezzel az úristennek aianlom mind feienkent tii kegielmeteket, ky az ő szent lelkenec altala igazgatassa az örök eletnek boldogsagara ti kegielmeteket mindaz egesz haz nepel egyetemben. Amen. Dátum Pozsony, 20. Septembris, anno domini 1565.* Bornemisza Peter, Zoliomba Ballasi János Kívül: predikatora. Az uristentül megaldatot tisztelendő nemes uraimnak, az Nagi-Szombati bironac es polgár Vraimnak. Énnekem szerelmes es bizodalmas Vraimnak Adassék. Ezen levelében kifejezett forró óhajtása, hogy evangyéliomi magyarázatait kinyomathassa azonban, mint alább látni fogjuk, csak négy év múlva teljesülhetett be, amikor már semptei prédikátor és püspök volt. Sopron szab. kir. város levéltárában Semptéről 1574. ápril 24-iki keltezéssel van Bornemiszának egy egyháztörténeti nevezetességű levele, melyből nemcsak