Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-14 / 33. szám

BELFÖLD. Főpásztori beszédek. (Visszaemlékezésül Szász Ií. püspök úr k.-somogyi látogatására.) (Folytatás és vége.) Csepelen a főpásztor üdvözletét következő beszéd követte : »Engedjétek meg nekem, hogy kijelentsem előttetek, hogy mielőtt hozzátok jöttem volna, ismertelek benneteket, kiknek ősei századok óta lakták e helyet; mert a ti jó hiretek az én füleimbe is eljutott és örülök azon, hogy a kik felől már gondolkoztam, azokat színről színre megismerhetem és * hálát adok az én Istenemnek ti felőletek.« Hallottam a ti buzgóságotokról is, tudom, hogy az él ti bennetek, hogy az Úr háza nektek gyönyörűség, mert ti az Istennek házát szívből szeretitek, e szent asztalt számosan és szívesen felkeresitek. Es hogy ez bennetek valóban élő hitnek jele, abból is merem következtetni, mivel tudom, hogy ti az egyház vagyonának gyarapítására már 1849-ben telket szereztetek, 1854-ben templomotokat megnagyobbítottátok, tornyotokat kijavítottátok, 1873 ban díszes iskolát építettetek, főt a mi előttem ezeknél többet mond, ti egyházatoknak virágzásáról állandó közmunkával gondoskodtok, miáltal egyházatok folyó szükségeinek fedezése mellett, tőkepénzt is gyűjtöttetek egyházatok javára. Midőn Jézus egyszer tanítványaival a gabonaföldeken keresztül menve, a gabonára tekintés közben, lelki országára gondolt volna, így szólt: az aratni való sok, az arató pedig kevés — ha pedig ti reátok tekint, így szólhat: »sok az arató.® És ez nálatok igen dicséretes szokás, mert egy részről azt vési szívetekbe, hogy ti nektek szükségeiteket pártfogók nélkül magatoknak kell fedeznetek, más részről a közös munka erősíti bennetek az egyetértést, a békességet, mivel ezt a munkát csak így végezhetitek el. Nagyon csudálkozom tehát, hogy ezen tulajdonságaitok mellett olyan fogyatkozásokat Ís ismerek bennetek, melyeket elhallgatnom nem szabad. Ilyen az, hogy az ezelőtt 4 évvel a közalapra megajánlott járulék felől azt hitették el némelyek veletek, miszerint az csak 3 évre terjed, pedig csak a megajánlás mennyisége tartozott 3 évre, a segíteni szükség örökös. Midőn Jézushoz egy nő közeledett, hogy drága kenettel megkenje őt s a társaság erszény-hordozója. Júdás, kikelt volna az úgynevezett pazarlás ellen, így szólt a mester: -»én nem mindig leszek veletek, de szegények mindig lesznek veletek. « És csakugyan mindig megvannak a szűkölködők, kik a maguk erejéből egyházukat, iskolájukat fenntartani nem tudván, hitsorsosaik támogatása nélkül elvesznének, egyház lenni megszűnnének. Azon hitsorsosok t. i., kik idegen vallásúak s nemzetiségűek közé ékelve, lelkipásztoraik által őrizhetik meg csak nyelvüket, magyarságukat. Ezek segítésére van az a közalap, a mire ti adni vonakodtok. Miután ezen sors soha nem szűnik meg s a tehetősebbek adakozására örökös szükség van, felkérlek benneteket ennek szívesen teljesítésére. Szólhatnék még más bajokról is előttetek, mert az az országos baj, mely a nemzet létezését támadja meg, itt is kezdődőben van. E mellett kezd közöttetek lábra kapni az iszákosság, a fényűzés, a káromkodás. Az iszákosság emberi méltóságunkat alacsonyítja le, mint lealacsonyította a szőlőnek első mívelőjét Noét, kivannak mértékletes használatáról megfeledkezett. Mint megalacsonyította azt, megalacsonyít másokat is. A fényűzés, a családok jólétét fenyegeti veszedelemmel, a szép ruha igaz, hogy csinosítja a testet, de elfajulhat az abban való bujálkodássá, óvakodni kell tőle, hogy veszedelmet ne okozzon. És mit szóljak a káromkodásról ? melyet Isten már a tízparancsolatban megtiltott, s mely fiatalaitok között is csupa meggondolatlanságból s hetykeségből kapott lábra. Mindezek a bajok ragadósak s veszedelmesek, mint a cholera vagy más ragály, melyek tova szoktak terjedni s melyektől, míg távol vannak, vagy szórványosan jelentkeznek, félni nem szoktunk; de a melyek, ha nálunk fellépnek, közöttünk is nagy pusztításokat okoznak, melyeket azután megakadályozni nincsen erőnkben. Óvakodjatok tehát e bűnöktől, melyek mint ordító oroszlán, járnak közöttetek, várván, hogy kit nyelhessenek el, csak ez óvakodás által lesz buzgóságotok kifogás nélküli, igaz szívből származó s hogy ilyen legyen, hogy az közöttetek továbbra is megmaradjon, amazok pedig elenyészszenek, ezért akarok én veletek imádkozni.« Teleki leányegyházban tartott beszéd így hangzott: »Mielőtt ezen egyházmegye egyházainak látogatására elindultam volna, elhatároztam magamban, hogy nemcsak az anya-, hanem a leányegyházakat is meglátogatom, hogy ne csak azt lássam, mit mívelnek a nagyok, az erősek, hanem lássam azt is, mit cselekesznek a kicsinyek, a gyengék is; mert nemcsak a nagyok, hanem a kicsinyek is hasznosan működnek az Isten országában. És mielőtt közibétek jöttem volna, tudtam a ti dolgaitokról, mert a ti buzgóságotoknak híre vagyon és az eljutott én hozzám is és midőn hozzátok közeledve láttam lakó helyeteknek szép fekvését, e szép templomot a hegy tetején, mely nem rejtethetik el, mint a, hegyen épült város; láttam a zöldelő hegy oldalában, s e szép kis völgyben az árnyas fák között épült házakat, mint kedves madárfészkeket: még jobban vágyakoztam meglátni, megismerni titeket. Kívánságom még nagyobb lett, midőn az anyaegyházban, a ti lelkipásztorotoktól még bővebben értesültem arról, hogy ti mily sokat tettetek egyházatok és iskolátok ügyeiért és most, midőn színről szinre látlak titeket, látom a ti díszes iskolaépületeteket, ezt a szép templomot, mely bármely nagy gyülekezetnek is díszére válnék, ~*nagy az én örömöm és hálát adok az én Istenemnek ti érettetek.« És örömöm fokozódik, midőn még többet tudok a ti buzgóságotok felől, s kétszeres-é lesz az, ha elgondolom, hogy ti mindazt, a mit egyházatok dolgaiban felmutatni tudtok, nem örököltétek, hanem saját áldozataitokból s állandó közmunkából állítottátok elő. E buzgóság nem szűnt meg építkezéseitek bevégzésével, sőt kiterjed arra is, hogy évenkinti folytonos áldozás által, mely minden lélek után évi egy forintra megy — az építkezésből fennmaradt terhektől is megszabaduljatok. Mindezek az igazi buzgóságnak látható jelei s midőn erről ti előttetek bizonyságot teszek, örömömet még öregbíti az, hogy mint az apostolok nemcsak tanítottak, hanem a Krisztusnak híveit a megkeresztelés által is szaporították : úgy jelenleg nekem is alkalmat adott az Isten, hogy a Krisztus nyáját egy báránykával szaporíthassam. Mindezek felett nagy az én örömöm. Hallom felőletek azt is, hogy ti az Úr házát szeretitek, szerettek ülni az Úr házának küszöbén, ez szintén örömömre szolgál nékem, mert a ti templomszeretéstek, hitetek össze van kötve az életnek cselekedeteivel, a hitnek gyümölcseivel, melyek nekem igazi örömömre szolgálnak. De a János Jelenések könyvének angyala szerint bár ismerem a ti buzgóságotokat, mégis van némi panaszom ellenetek. Mert ha nincsenek is közöttetek cégéres bűnösök; de vannak — habár nem számosan — kik