Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-23 / 4. szám

Harmincadik évfolyam, 4. sz. Budapest, 1887. január 23. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-e's KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinízsy-utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. HÜ?*" Teljes számú peld-árnyokkal mindig szolgéil!h.a.t\xn.k. A segédlelkészek helyzetének javításáról, Ne hallgassuk agyon a fennti címben foglalt indítványt! Mióta a zsinati törvények meghozattak s a közalap létesíttetett, időnkint meg-megjelenik az egyházi lapok hasábjain egy-egy cikk, valamely sanyarú helyzetben levő segédlelkésztől, a segédlelkészek helyzetének javítása érdekében, a nélkül azonban, hogy az illetékes körökben némi visszhangot ébresztene. Egy-egy kegyes óhajtás talán előtör valamely kegyes kebelből, de tényleg marad minden a régiben. Pedig hát újabb időkben — igazuk van a felszólalóknak — az egyház körül forgolódó minden rendű egyénnek a helyzete többé-kevésbbé javíttatott, vagy legalább annak javítására a készség és több rendbeli javaslat meg van. A tanítói és lelkészi pályára készülők már a tanintézetekben érezik kisebb-nagyobb mértékben az egyház gondoskodó kezeit és áldását. A tanítóképezdét végzett növendék azonnal kap legalább is oly állást, minő a segédlelkészé, pár év múlva kap rendes tanítói állomást és pedig olyat, melynél a fizetés minimuma meg van határozva ; és a mint ezt az állást elnyerte, biztosítva van még elaggott korára is existentiája, biztosítva halála esetén családja . . . legalább a nyomortól. A közép- és felső-iskolai tanárok fizetését az újabb időkben több helyütt emelték,*) másutt legalább sürgetik, tervezik azt s ez utóbbi helyeken levő tanárok is legalább reményihetik, hogy ha ők nem is, de utódaik a korhoz mért díjazásban részesiilendnek. Van — ha saját erejökből is — nyugs gyámintézetük, özvegyeik, árváik nem kényteleníttetnek koldulni és talán e tekintetben is javuland nem sokára helyzetük. — A rendes lelkészek fizetése — a hol csak a gyülekezet anyagi ereje engedi — emeltetik, ha emelni nem lehet, * Még N. K n is kicsiben mult közelebb, hogy a tanári lizetést nem javították. F. legalább az államsegélyből vagy közalapból, vagy mindegyikből némileg javíttatik, részükre is nyugs gyámintézetek több helyütt már állíttattak s ilyenek állítása egyetemesen terveztetik. E mellett betegség, elöregedés esetén segéd- vagy helyettes lelkészt nyerhetnek. De a segédlelkészek helyzete még ma is a régi. Teljes ellátás — és havonként 4 — 8 forint, a melyből fedezendő az összes ruházat — könyvszivar- s társas életre fordítandó költség, még esetleg utazási költség is a papi vizsgákra, vagy a beteges s tán haldokló szülék látogatására. Biz ez szomorú egy állapot! Vigasztalással ugyan szolgálhatnék az ily állapotban levőknek. Tekintsenek meg más pályavégzett fiatal embereket! Ezekéhez képest a káplán állapota paradicsom. A káplán az egyház anyagi támogatása mellett futotta meg felső tanulói pályáját; a világi hivatal után vágyó egyedül saját költségén s magas akadémiai vagy tandíj fizetés mellett. A káplán, cursusa végeztével azonnal nyer ingyen lakást, teljes ellátást s még néhány forintnyi zsebpénzt is havonként s e mellett hivatalos teendőinek terhe alatt nem roskad le ; a tiszteletbeli, díjtalan joggyakornok vagy ügyvédsegéd éveken át súlyos munkát végez, egyik hivatalból a másikba szaladgál szolgaként, éveken át egészen díjtalanul, vagy figyelmet sem érdemlő csekély díjért. Egész napi s egész évi fáradozásaiért még csak egy köszönő szót sem kap. így díjazzák ió évi tanulás, mindenféle vizsgálat s szigorlat letétele után. Vigasztalásnak ez, azt hiszem elég. Kétségkívül elég minden oly segédlelkészre nézve, kinek van annyi anyagi segítsége szülei után, hogy képes a szűkre szabott kápláni fizetést évenként egy kis összegecskével pótolni. Az ilyenek ne is panaszkodjanak ! Áldják végzetüket, mely őket — a mai nehéz időkben — a lelkészi pályára vezérelte s áldják az egyházat, mely kezükbe,