Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-07 / 32. szám

elrendelt vizsgálat alapján a három izgatót consistorium elé állí'.otta s Beliczay Gyula ügyészt a vádeljárás meg­indítására utasította. Beliczay a vádiratot benyújtván, erre a vádlottak Dula Máté turócszentmártoni hírhedt pánszláv ügyvédet bízták meg a védelemmel. Dula védelme maga is megbotránkoztató, mert nemcsak a három vádlottat védelmezi, hanem kihivólag demon­strálgatja, hogy a pánszláv törekvések Magyarországon jogosultak, hogy a magyarosítás nagyzási hóbort, mely tébolydába juttat, hogy az istenitisztelet és szószék le­alacsonyíttatnak, ha magyarosításra használtatnak, hogy a tótoktól magyarosodást követelni a legvastagabb van­daüsmus, minővel a zulu-kaffereket sem illetik hóditóik stb. A közgyű'és elé most érdemileg nem is tartozott ügynek az esperesi jelentés adott élességet, a mennyi­ben azt akarta bebizonyítani, hogy a vád alaptalan és az egész ügy folyama alatt a pánszláv üzelmeket legyez­gette. A tapintatlan jelentés és hazafiatlan magatartás rendkívüli izgalomba hozta a közgyűlést, minek Prokopius Pál, Gáncs Jenő, Nehiba Lajos, Itcés Ferenc és Hollós Jenő közgyűlési tagok adtak kemény, de a helyzet által indokolt kifejezést. A pánszlávok által zaklatott derék tanitó, Pohánica Gyula, megunva a sok huzavonát, le­mondott állásáról, de a hitközség által újból megválasz­tatott, miből az esperes és a gyülekezet, valamint az esperes és Pohánka között támadt konfliktus. Végül ab­ban történt megállapodás, hogy miután a pánszláv fő­tanitó, Bartos is lemondott, s a hitközségből végkép eltávozott, válaszszanak az oroszlányiak egy másodta­nitót. A többi határozatok között figyelemreméltók, hogy Karsay püspök úr jubileumára az egyházmegye disz­küldöttséggel képviselteti magát s végül, hogy az orosz­lányiak folyamodványára jóváhagyta az egyházmegyei közgyűlés, hogy Oroszlány községben jövőre minden harmadik vasárnap és sátoros ünnepeken minden délelőtt és délután magyarnyelvű istenitisztelelek tartassanak. * Iskolai értesítés. A rimaszombati egyesült prot. főgymnasiumban az 1887 —88-ik tanév szept. i-én kez­dődik. Az e'ső 4 napon tartatnak meg a felvételi vizsgák s eszközöltetnek a beiratások, 5-én a tanítás veszi kez­detét. A javító- s pótvizsgák előlegesen aug. 28 — 30-án fognak megtartatni. A kiknek 2 tantárgyból van elég­telen osztályzatuk, azok az idő szerint mélt. s főtiszte­lendő Kun Bertalan tiszáninneni ev. ref. püspök úrnak engedélye mellett javíthatnak. Azok pedig, kiknek a tanodánkban előbb letett javító vizsga alapján jogukban ál'and szept. hóban az érettségi vizsgát letenni, vagy már is pótércttségi vizsga letevésére vannak utasítva, figyelmeztetnek, miszerint tanodánk növendékei ez év­ben Miskolcon az ev. ref. főgymnasiumban és pedig az Írásbelit szept. 1 — 5., a szóbelit 6—7-én fogják letehetni. A tápintézetbe felekezeti különbség nélkül 42 frt 40 kr évi fizetésért vétetnek fel a tanulók. Mindennemű kérvé­nyek legkésőbb aug. 20-ig a mélt. s nagyt. igazgató­valasztmányhoz intézve, az igazgatóhoz küldendők. A tan- és tápdíjak félévi részletekben előre fizettetnek. A felvétel s beiratások az iskola helyiségeiben fognak esz­közöltetni. — Az igazgatóság. * A hegyaljai ev. egyházmegye közgyűlése Mis­kolcon tartatott meg Zelenka Pál főesperes és lxadványi István felügyelő elnöklete alatt oly élénk érdeklődés mellett, hogy a hét vármegyére terjedő esperesség minden egy­háza képviselve volt. A közgyűlést úrvacsoravétel, lelkész­értekezlet és gyámintézeti istenitisztelet előzte meg, mely utóbbin Riszdorfer János nagybányai lelkész tartotta az alkalmi szónoklatot. A közgyűlést a felügyelő nyitotta meg, meleg hangú beszéddel és 100 frtos alapítvány felajánlásával. A főesperes a nála megszokott alaposság­gal s mindenre kiterjedő figyelemmel mondta el az év történetét egy valóban mintaszerű esperesi »Jelentés«­ben, mely egyszersmind bölcs irányeszméket is tartalmaz. Felsorolta a mult évi ünnepélyeket Debrecenben, Diós-Győrben, Nyíregyházán, N.-Bányán, hol részint templom­szentelések, részint lelkészi jubileumok tartattak. Elmondta a végzett főbb hivatalos teendőket, referált a nagyszámú személyi változásokról és felolvasta a 16 anya- és 4 leány­egyházban történt szép adományozásokat, melyek között főként Nyíregyháza városát emelte ki, mely az evang. elemi iskolákra 4000 frt évi segélyt és egy házat szava­zott meg. Az egyházrajzi rész végeztével így folytatá a derék jelentés: »Sokasodó bajainknak kútforrása nem a hangoztatott kiáltó szegénység, hanem a kiáltó ren­dezetlenség. Vajha a hatóságok ezen sorvasztó hatású ren­dezetlenségnek erős kézzel ellenállani akarnának. Reform volna ez, alapvetés, a mely nélkül senyved az egyházi élet, pusztul az ősi erő, fogy a jókedv és nemes büsz­keség, szaporodnak az erkölcsi és anyagi tartozások mindenütt. Megvonandók az egyes egyházak közt a határ­vonalak oly módon, hogy hazánk minden politikai községe osztassék be valamely evang. egyház jogkörébe.« Ennek indokolásául kimutatja, hogy egyházmegyéjében 6000, az egész országban 180,000 evang. lélek él egyházias életközösségen kívül, a hit és lelkiek dolgában elhagyatva, elfeledve és a véletlenre bízva. — A közgyűlés határo­zatai között általános érdekűek az egyetemes alap, a supplicatio és a papjelöltek ügyében tett nyilatkozatok. Az egyetemes alap létesítését melegen óhajtja, de zsinat nélkül kivihetőnek nem tartja. Az egyetem mint ilyen nincs szervezve, az alap célja nincs kijelölve, e nélkül pedig a közönségben adakozási kedvet ébreszteni nem lehet ; tartassék tehát zsinat, a mely szervezze az egye­temet, meghatározza az alapot, annak célját, s a hozzá­járulás módját. A supplicatio eddigi módját nem kívánja megváltoztatni, mert a gyűjtő-ívek alapján való kére­getést nem tartja célravezetőnek. A papjelöltekre nézve kimondandónak tartja, hogy kellő kápláni gyakorlat nélkül ne lépjenek önálló lelkészségre, de szükségesnek tartja, hogy előzőleg megfelelő számú segédlelkészségek szerveztessenek. * Édes Albert temelese nagy részvét mellett s az elhunyt végakaratához képest puritán egyszerűséggel ment végbe Tisza-Tarjánban julius 31-én. Kemény átok alatt meghagyta minden temetési pompa mellőzését, el­rendelvén, hogy fenyő deszka koporsója a legolcsóbb, úgynevezett »schirding«-szövetlel vonassék be. Prédiká­ció, oráció ne tartassék, s a lelkész csak egy egyszerű imát mondjon koporsója felett. Siiba bocsáttatása al­kalmára maga készítette szövegét és dal'amát a követ­kező éneknek: »0h atyám, oh én egyetlenem! Hamvaid közé hadd elegyedjem Lelkem könnyeimben kiárasztám Porodon, de föl nem támaszthal ám. Dűljön romba hát már kiköltözött Lelkem háza, sír rögeid között. A beküldött gyászjelentésben 4 fiú (Ábrahám, Vince, Dezső és E'ek) s ezek feleségei és gyermekei szomorodott szívvel tudatják közeli, s távoli rokonaikkal s barátaikkal Kdes Albertnek, a tisza-tarjáni ev. reform, egyház egykori lelkészének s az alsó-borsodi egyház­megye nyugalomba lépett esperesének, a jó édes atyá­nak folyó hó 29-én d. e. 9 órakor életének 83-ik évé­ben hosszas sinlődés után történt gyászos kimúlását.

Next

/
Thumbnails
Contents