Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-07 / 32. szám
BELFÖLD. Főpásztori beszédek. (Visszaemlékezésül Szász K. püspök úr k.-somogyi látogatására.) (Folytatás.) Kereki leányegyházban ezeket mondá : »Eljöttem hozzátok is, hogy azon gyülekezetek között, melyek^ felvigyázásomra bizattak, titeket is meglátogassalak. Úgy tettem én is, mint Idvezitőnk mondotta a gazdáról, ki elhagyta a 99 juhot, hogy megkeresse az elveszett századikat. Ti csakugyan pusztában eltévelyedett juhok vagytok, kik nem is iparkodtok azon, hogy a nyájat felkeressétek. A pusztában elveszett az út, mely titeket a nyájhoz visszavezetne és ti tévelyegtek, mint amaz eltévelyedett századik. És hogy tévelyegtek, ennek oka az, mivel az ide s tova bolyongás miatt felhagytatok a reménynyel, hogy a nyájhoz, a gazdához valaha visszatérni tudtok, csiiggetegség, lehangoltság, sőt a legveszedelmesebb baj, a lágymelegség uralkodik bennetek. Tudjátok-e pedig mit mondott János a Jelenések könyvében a laodiceabeli gyülekezetnek : » Tudom a te dolgaidat t. i. hogy te sem hideg vem vagy, sem hév, vajha hideg volnál vagy hév! AnnaJco/cdért, mivelhogy lágymeleg vagy sem hideg, sem hév, Icivetlelc tégedet az én számhói.« Mi pedig az oka ezen ti szomorú állapototoknak? Ti önmagatoki Mert eltévesztettétek az utat, melyen boldogulástokat munkálhattátok volna, nem fogadtátok el a nektek nyújtott kezet (csekély bérben bírt földjeik örök megváltásáról tudni nem akarván, a census nem fizetése miatt élő földjeik el lettek véve) és e miatt elvesztettétek vagyonotokat, két kezetek munkájára utalván életetek s családotok fenntartását. Ez már magában is nagy baj és szomorú állapot; de nagyobb baj az, hogy vagyonotokkal együtt elvesztettétek az Isten iránt való bizodalmatokat is, megfeledkezvén a ti lelketek javáról kétségbeeséstekben a testi dolgokban, mértékletlenségben, dobzódásban elmerüléssel s az Istennel, vallással, iskolával nem gondolással akarjátok kárpótolni magatokat. Nem értek célt; mert ezek által nemcsak el nem éritek a megelégedést, de naponként sülyedtek lejebb-lejebb e bűnben, romlásban, míg a végleges elsülyedésbe juttok s a megsemmisülésben fogtok elenyészni. Es ennek elébe akartok ti nézni? Le akartok mondani lelki boldogulástokról, hitetekről ? Ne műveljétek ezt atyámfiai, sőt inkább összeszedvén minden erőtöket, iparkodjatok a holt csontokból élőkké lenni. Ha Jézushoz ragaszkodtok: ő, ki nemcsak Jairusnak alig meghalt leányát, a naini özvegynek koporsóban fekvő fiát, hanem a 4 nap óta koporsóban fektidött büzhödni kezdő Lázárt is fel tudta támasztani, a ki ezt megtette, megteheti és megteszi azt veletek is, bizzatok 1 ne csüggedjetek 1 Isten megsegít 1* Szárszó leányegyházban az apostolt köszöntés után így folytatá beszédét a főpásztor: »Utamnak rende hozzátok is elvezérelt s ez eszközölte azt, hogy titeket, leányegyházat előbb látlak, mint az anyát; de a pásztornak nemcsak a juhokra, hanem a bárányokra is van gondja és felügyelete s így én nekem reátok is van gondom, volt már idejövetelem előtt, mert a ti egyházatok viszontagságait ismerem és tudom, hogy itt a mult század elején virágzó anyaegyház volt; de az, az üldözések következtében megszűnvén, az Istennek hitünk szerinti imádása mintegy 40 évig szünetelt. Majd az 1784. évben mint leányegyház újra feltámadott egyházatok s az őszödi anyaegyházhoz lett csatolva. És midőn azon egyház, elszegényedése miatt szintén leányegyházzá lett s más egyházhoz lett csatolva, a kétszerte oly erős leány nem mondotta az elerőtlenedett anyának — a mint a jó leányok tenni szokták — jöjj én hozzám, azért az ápolásért, gondozásért, melyet tőled nyertem, hálás akarok lenni, én gondodat viselem ezután. Ez nem történt meg. Közönyösségből-e, nem tudom ; de talán inkább azért, mivel nem találkozott e gyülekezetben egy vezérférfiú, ki Krisztus zászlaját felemelve, mondotta volna: jöjjetek, sorakozzatok ezen zászló mellé 1 Nem, inkább engedte magát más anyaegyházhoz csatoltatni, minthogy ezt az újabb áldozatot hozta volna. Talán az ősöknek ez a közönyössége, mely mintegy vérszerint származott át reátok is, téteti veletek azt, hogy ti nem fejtitek ki azt a buzgóságot, mely kitelnék tőletek. Nem mondom azt, hogy nem tesztek egyáltalában semmit, hiszen e diszes egyház és iskola némileg jele a ti buzgóságotoknak ; de közönyösségteket ez nem palástolja el. Ennek a hibának pedig átka az, hogy megelégszik a nem rossz cselekedetekkel és nem törekszik jobbakra, azt gondolván, hogy ha tett valamit : már mindent megtett! Ezt tudtotokra adom atyámfiai mint lelki atyátok, mint főpásztorotok. Igen szépen mondja ugyanis a bölcs: »a ki megtartóztatja az ő vesszejét: gyűlöli az ő fiát, a ki pedig szereti azt: idején bölcsességre tanítja,« de utasítást ad a zsoltáriró is: »feddjen meg engem az igaz és jó néven veszem, dorgáljon meg engemet és nekem olyan lészen, mint a drága balzsam, ne tartsa azt az én fejemtől.« E szempontból indulva ki nem hallgathatom el, hogy némely e vidéken szokásos bűnök : p. o. a fényűzés kezd lábra kapni fiatalaitok között, hogy némelyek közületek idegenkednek a gyermekek nevelésétől s nem tartván igazságnak szent könyvünk mondását »az asszony méhének gyümölcse jutalom« inkább tehernek, evő szájnak tekintik azt, ki megfogja oszlatni a gazdaságot, megfeledkezvén arról, hogy az a gyermek nemcsak evő szájat, hanem két segítő kart is hoz a világra, s használ fel majd övéinek segítésére. Uralkodik emellett még közöttetek ama közönyösség, melyről felebb emlékeztem, a mely nyilvánvalóvá lesz a közterhektől való irtózásban, mert nem elég az, hogy keveset adtok, de a mit adtok : azt se adjátok jó szívvel, a mint ezt a domesztikai illetéktek legújabbi bevallása is bizonyítja, mikor nem ismertétek azt: adtatok többecskét, most mikor látjátok azt, hogy abból a szegények évi 60,000 frtot kapnak : elvonjátok. Úgy látszik, hogy azt a mivel megélhetési szükségletetek többe kerül: azt az egyháztól óhajtanátok inkább elvonni. Figyelmeztetlek benneteket az apostol eme szavaival, hogy: »a jókedvű adakozót szereti az Isten.« Mondom ezt nektek mint atyjátok, mint lelki orvosotok, mert az orvosnak kötelessége felfedezni a bajt, feltárni a sebeket, ekkor kezdődhetvén meg csak a gyógyítás; mondom ezt nektek azért, mivel nektek betegeknek szükségetek van az orvosra. Rámutattam a bajra, megmondom az orvosságot is. A közönyösségnek elhagyása, az álomból való felébredés az orvosság. Es ha majd ez megtörténik, s újra ébred egyházatok: megemlékezhettek arra, hogy járt közöttetek egy agg pásztor, ki nektek minden hibáitokat szemetekbe mondotta, ki figyelmeztetett az álomból szükséges felébredésre s ha felébredtek : akkor kezdődik el az igazi élet a cselekedetekben. Hogy ez az idő elfog jőni : én hiszem és remélem felöletek, kikben a jó tulajdonságok egyébiránt nem hiányoznak. Ez időnek eljöveteleért akarok veletek, érettetek imádkozni.* — Az