Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

lelkét ide lent, annyit tesz mint megtagadni önmagát; elveszteni pedig az örökkévalóságra, annyit tesz mint elpusztítani, elveszteni önmagát (Luk. IX. 25). Mind e felhozott helyeken a Uwyrj szónak nincs az a magasztos értelme a mit a bölcsészet adott annak Pherecydestől kezdve. A lélek nem egy szellemi és halhatatlan lényeg, bezárva a testbe mint egy durva ruhába, vagy egy ideiglenes börtönbe, hanem mindenek előtt a testnek élete, a földi mulandó személy; másod sorban a láthatatlan világ élete, az anyagi testet túlélő, a halhatatlanság országába eljutott személy. De e második felvételben a lélek nem a természetéhez tartozó tulajdonságok erejénél fogva halhatatlan, hanem azzá lett az által, hogy magát önkényt alávetette azon feltételeknek, melyek neki elé írva valának lételének örök fennmaradásáért. így némely evangeliomi helyek dichotomiája semmikép sem felel meg a régi iskola spiiitualistái dichotomiájának. Ez egy népszerű nézpont, mely a látszattal egyezőn, anélkül hogy világosan nevezné a szellemet, felteszi létezését és elhatározó szerepét, a mely következőkép semmiben sem mond ellent a trichotomiának. A mi tanulmányunk különös tárgyát illetőleg lényeges eszme, mit fenn kell tartani, ez: hogy a mi lényünk szellejjiiesítése a Krisztus által elengedhetetlen arra nézve, hogy mi a halhatatlanság bírására eljussunk. (Folyt, köv.) Balcsay László. KÖNYVISMERTETÉS. JEvangyélmi hit- és erkölcstan, a középiskolák IV-ik osztálya számára. Irta : Mayev Jüiulre theol. tanár Eperjesen. Eperjes 1887. 50 lap 8°. Ara 35 kr. A néhány héttel ezelőtt megjelent kis munkának ismertetését ugyanazon szavakkal kezdhetném meg, melyeket szerző az előszóban mond, hogy t. i. »Az ifjúságnak vallásos nevelése nemcsak legfontosabb érdeke úgy az egyháznak, mint az államnak, hanem egyúttal a legnehezebb feladat. A midőn ezt az egyházunk is belátja, igen feltűnő, hogy egyházi irodalmunk különösen jó vallástani tankönyvekben szegény, a mi végtelen kárára van a vallásoktatásnak.® A testvér protestáns egyháznak e nemű irodalmát igen kevéssé ismerem ; de a magunkét annál inkább s szerzőnek fentebbi panaszos szavai bátran rá illenek a miénkre is. A körültekintő, lelkiismeretes katecheta, ki egyszersmind munkájának gyümölcsét is szeretné látni s óhajtana valóban buzgó, a hitélet terén öntudatosan járatos keresztyént és felekezeti tagot nevelni, a legnagyobb zavarban van az iránt, hogy micsoda vezérkönyveket használjon, hol talál ilyeneket és hogy micsoda kézikönyveket adjon növendékeinek kezébe? Hol vannak a világos érthető, könnyű irályú s általában a mai kor igényeinek megfelelő jó vallástani tankönyvek ? A tankönyv irodalom minden más téren már meglehetősen elérte a kor követelte magaslatot, csak épen ez a mező nem műveltetik még eléggé, mondhatnám hever parlagon Néhányan hasítottak csak benne egy pár mesgyét s ezek között is igen kevés volt a hivatott. Úgy hogy szinte önkénytelenül ötlik fel ama kérdés: vájjon hát csakugyan oly rendkívül nehéz az a vallástanítás ? csakugyan a »legnehezebb feladat az összes tanítás és nevelés terén? »Legnehezebb* volna az a tárgy, legmegközelíthetlenebb a gyermekre és ifjúra az az eszmevilág, melyben a »lelki szegény ek,* az egyszerű halászok cs vámosok, a betegek, a süketek és vakok egykcr oly otthonosan mozogtak, s benne oly jól érezték magukat ? Avagy talán mostan is olyan isteni mesterre volna szükség, ki mennyből szállana alá, hogy hívná magához a gyermekeket, s kinek tekintélyének engedne még az újabb kor gazdag ifja is, hogy adja el »minden marháját s ossza ki a szegények között és kövesse őt«, vagy a kinek lábaihoz ülnének még a mai világi dolgokban szorgalmaskodó Márthák is, hogy hallgassák és keressék az »egy szükséges dolgot?* Ugy látszik 1 De hát nem adott elég példát a tanításra a nagy mester, míg itt járt ? Tökéletesen 1 Csak tanultunk volna tőle az alatt, a majdnem kétezer esztendő alatt, mióta tanítványaira bízta az Istenországának építését ! Mert mi tette az ő tanításait oly rendkívül hatásosakká, mi teszi ma is oly felülmúlhatatlanul tökéletesekké, szépekké, maradandó mély benyomásúakká és végetlenül felemelőkké ? A rendkívüli egyszerűség, világosság, közvetlenség ; az, hogy a legmagasabb eszmét is mindig megtudja világosítni s az emberhez mindég közel tudja hozni épen hallgatóságának életviszonyaiból és ismeretköréből vett példákkal, melyek példázatokká válnak tanításaiban. Egyetlen elvont gondolatot nem közöl a nélkü1

, hogy annak a vallás-erkölcsi életre való gyakorlati alkalmazását ki ne mutatná. Érzi hallgatói, tanítványai közül mindenik, hogy arra, a mit csak isteni mestere mond, neki mind szüksége van, mert nem szól egyetlen felesleges szót sem, mely csak arra való volna, hogy csak az emlékezőtehetséget terhelje. Bölcsen elhallgatja azokat, melyeket meg nem értenének s el sem is hordozhatnának. Nos itt az eszményi vallástanítás, eszményi, isteni vallástanítóval! Az eszmék reánk maradtak, melyeket ő hirdetett; reánk maradt örökül a methodus, a mint azokat közlötte s megérthetővé tette. Szóval meg van az anyag s itt a módszer. Minek akarunk mi többet tanítni és másként tanítni ? Azért lett oly nehézzé a vallástanítás, mert mindazt megakarjuk tanítni, a mit azóta az emberi tudomány hozzáadott a krisztusi tanokhoz s oly alakjában tanítni meg a keresztyénséget, a minővé az ember tette bölcsészeti speculatioinak okoskodásaival s a minő nehézzé tették a különböző egyházak a maguk dogmáinak ballastjával. Egy theologiae-professor már most, a ki megszokta nagyok és értelmesek előtt beszélni és a ki épen abban az eszmekörben él, melyben mindég csak azt vizsgálgatja, hogy ez vagy amaz miként fogta fel ezt vagy ama gondolatot, szót, mondatot stb. Szóval, a ki mindég maga is elvon, bírál, okoskodik s inkább el van foglalva aflnak vizsgálatával, hogy miként fejlődött ki az egyházban ez vagy ama hittétel, miként magyarázták ezeket s a bibliai helyeket a különböző commentátorok, mint azzal, hogy vizsgálná milyen a 13 — 15 éves gyermek felfogási képessége; mi az, a mit ez megért, mi van felette lelki világának, mi van távol eszétől és kedélyétől egyaránt, miként lehet hatni kedélyére, hogy az vallásos irányban fejlődjék? S hogy tényleg ily tanulmánynyal nem ért rá szerző foglalkozni : világos bizonyí téka ennek a most előttünk levő kis hit- és erkölcstana, a mely épen 13—15 éves gyermekeknek van szánva. Tárgyi szempontból alig tehetnénk kifogást a művecske ellen, legfeljebb egy-két meghatározása ellen ; de azután alaki és metlodologiai szempontból annál többet. Tárgyilag igen szépen és jól van beosztva az erkölcstan a I hittanba és az egész tárgyaláson meglátszik az öntudatos és kiváló képzettségű theologus ; az irályon pedig a finom, éles, szabatos, tömör meghatározásokhoz, a dolgok eltérő árnyalataiban rejlő különbségek feltüntetéséhez szokott akadémiai tanár ; de a ki — legalább kézi-