Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

natic teljesen hiányzott, melyek pedig mindazonáltal kétségtelen jogviszonyt consoUdáltak. Ily esetekben tehát az alapítóknak a régi okmányok szövegéből esetleg kitűnő intentiója, a jogviszony terjedelme, a jogok és kötelezettségek mineműsége, szóval mindazon tényezők fennforgása nyomozandó, melyek a patronatus jogi fogalmát alkotják. Minthogy pedig ma már kétségtelen és — az egyedül álló Koneket kivéve — az összes jogászok által elismert tény az, hogy a patronatus oly jogintézmény, mely valamennyi keresztyén vallásfelekezet kebelében fennáll és úgy a katholika mint a protestáns egyházak anyagi életének egyik leghathatósabb emeltyűje, az illető egyházak érdekében kívánatos volna, ha a sok esetben helytelenül és az egyházak világos kárára indított lecticale perek — ott a hol ez lehetséges — a patronatusi jogcímre fektetett perek által váltatnának fel. Dr. Sztehlo János, eperjesi ügyvéd. A református confessiók consensusa. Az 1552-ik évben, míg a tridenti zsinat alkotá a maga decretumait a reformátió tanai ellen, Cranmer érsek meghívta Melanchtont, Bucert, Bullingert és Kálvint egy Londonban tartandó conferentiára azzal a szándékkal, hogy egy egységes evangeliumi hitvallást készítsenek. A meghívásra Kálvin azt válaszolta, hogy ilyen ügyért akár tíz tengeren is szives örömest áthajózna és hogy semmi fáradságot és munkát nem kell kímélni egy bibliai consensus alapján létesítendő hitvallástól, melynek segélyével a keresztyének között lévő viszálykodások megszűnt ethetők volnának.-) E nemes vá'aszban Kálvin a református egyház igaz gtniusának adott kifejezést. A reformált egyház mindig ragaszkodott az unióhoz és örömmel tartja fenn a jó egyetértést <>z evangeliumi egyházakkal, még ha nagyobb különbségek vannak is közöttük az egyház- 1 pol'tikában, istenitiszteletben, sőt még a hitcikkekben is. Cranmer, az angol egyház mérsékelt és óvatos reformátora, az angol liturgiának és vallási arliculusok- j nak fő-készítője; Melanchton Germania praeceptora, a hős Luther szelíd lelkű társa, az augsburgi confessio s erzője és a német reformatio patriarchája; Bucer, a Lutheránusok és Zw.'ngliánusok fáradhatlan, de sikernélküli békereformátora, az angol és continentalis reforma- 1 tio közvetítője; Bullinger, Zwingli barátja és utóda, a Mária-féle száműzöttek tanítója és jóltevője, a legoeco-Dr. Goclet, dr. Schaff, prof. Mitschell, dr. Brown, prof. Candliscli, dr. Begg, Taylor limes kiváló theologusok tartottak ily tárgyú értekezéseket az »egyetemes presbyteri szövetsége első gyűlésén, 1877. juliusban Edinburghban. Ezek nyomán készült e munkácska is. 2) »Quantum ad me atlinet — írja Kálvin — si quis mei usus főre videbitur, ne decem quidem maria, si opus sit, ob eam rem traiicere pigeat. Si de juvando tantum Angliáé regno ageretur, jam mihi ea satis legitima ratio foret. Nunc, cum quaeratur gravis et ad Scripturae normám probe compositus doctorum hominum consensus, quo ecclesiae procul alioqui dissitae inter se coalescant, nullis vei laboribus vei molestiis parcere fas mihi esse arbitror Mihi utinam par studii nrlcri s-.pprtevet f.icu'trr.c (Lásd Cranmer műveiben a levelezést.) nomicusabb református confessio szerzője; Kálvin, a mester-theologus, commentator, törvényhozó és fegyelmező : ezek a kiváló történelmi alakok összegyűltek volna a londoni hires Lambeth palotában (annak ma »Jerusalemchamber« név alatt ismeretes nagy termében, hol a revised version, e kiváló biblia-fordítás is készült), hogy egy közös hitvallást készítsenek, mely hiven visszatükrözné theologiai tudományukat, bölcsességüket és tapasztalatukat, a mely arra lett volna hivatva, hogy a reformatio haladását és egyöntetűségét annyira akadályozó, sokszor kicsinyes okokból eredő egyenetlenségeket megszüntesse. De a conferentia politikai okok miatt meghiusult és a közös confessio pium desideríum maradt. Deus habét suas horas et moras. A gondviselés akarata volt, hogy a nagy reformált család continentalis, angol és amerikai ágai egymástól függetlenül növekedjenek fel és töltsék be korukban minden országban speciális hivatásukat. Mindenik megalkotta a maga liturgiáját, confessioját és alkotmányát. Igy egy confessio és káté helyett annyi van, a hány nemzeti egyház, sőt némelyiknek több is van egynél. A református confessiók. A reform, confessiók három osztályba sorozhatok, u. m. Kálvin előtti vagy Zwingli-féle, Kálvin-féle és Kálvin utáni confessiók. Az első osztályba tartozók az előkészület bélyegét viselik magukon és csak helyi tekintélylyel bírnak Svájcban. Ilyenek: 1. A Confessio Tetrapolitana. Midőn az augsburgi confessio úrvacsoráról szóló felfogása az első nyilvános és bevallott symbolicai oppositiót keltette a lutheránus egyházban: Felső-Németország 4 városa — Strassburg, Constanz, Meiningen és Lindau — vonakodott aláírni a confessiót és maga készített egy másikat, mely Confessio Tetrapolitana név aT

att ismeretes. 23 cikket tartalmaz és a fejedelemnek is átnyujtatott. E hitvallás a svájci felfogást foglalja magában, ezen formában hivatalos jelleggel Strassburgban jelent meg 1531-ben. 2. Ulrici Zwingli ad Carolum Imperat. fidei ratio. 1530. Magánjellegű symbolictis könyv, melyet Zwingli a maga neve alatt nyújtott be Károly császárhoz az augsburgi gyűlésen. Az alapvető tanok magyarázatát foglalja magában és kiváló tekintélyt foglal el a svájci ref. egyház akkor uralkodó felfogásai között. 3. Confessio Basiliensis (Mülhausana). A bázeli papok által készíttetett német nyelven és elfogadtatott Strassburg és Mülhausen által 1532-ben. 4. Confessio Helvetica I-ma 1536-ból. Kiváló symbolicai documentum, mely ama kor svájci felfogását élénken demonstrálja. Szerzői Svájc és Felső-Németország legkiválóbb theologusai. Elfogadtatott a »bázeli összejövetel* által 1536-ban. A második osztálybeli confessiók Kálvin theologiájának befolyása alatt készültek a különböző nemzeti egyházakban a XVI-ik század közepe után, egyideüleg a katholikus egyház tridenti határozataival és a Róma ellen való protestálás igazolásával és a melyek közül némelyek túlságosan szigorú Kálvin-féle felfogást mutatnak. Ilyenek: I. Consensus pastorum Ecclesiae Genovensis seu de aeterna praedestinatione. Elfogadtatott a genfi papok által. A kálvinista dogmáknak olyan alakban való felfogását tartalmazza, a minőben Kálvin akarta, hogy azok kifejeztessenek. Ez a consensus »Consensus Tigurinusi név alatt Kálvin befolyása következtében elfogadtatott sym-