Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-17 / 29. szám

BELFOLD. A dunántúli egyházkerület közgyűlése. Az idei közgyűlés Székesfehérvdrtt tartatott julius 4-ik s következő napjain, a megyeház nagytermében Pap Gábor püspök és Tisza Kálmán főgondnok kettős elnöklete alatt. A szokásos ima után Tisza Kálmán főgondnok rövid, de hatásos beszéd kíséretében és azon meggyőződésben, hogy a megjelent tagok az anyaszentegyház és az iskola ügyét valamennyien szívükön hordják, az ülést megnyitottnak nyilvánította. A gyűlési tagok igazolása után Csépán Antal újonnan választott tanácsbíró letette a hivatali esküt, melynek szövegét Vályi főjegyző olvasta föl. A szavazatok fölbontásakor tapasztalt szabálytalanságok alkalmából kimondatott, hogy azon lelkészek, kik a szavazólapokon nem hivatalos, hanem magán pecsétet használnak, jövőre megbírságoltatnak. — Boné Géza indítványára kimondatott, hogy ezentúl a kerületi közgyűlések szeptember hónapban tartatnak s a legközelebbi gyűlés helyéül Pápa jelöltetett ki. Pap Gábor püspök évi jelentése, mely nagy gonddal szerkesztve, a kerület életét híven ecseteié s valóságos egyházrajznak mondható, elismerő köszönet mellett jegyzőkönyvre vétetett. A püspöki jelentés erős hangon emelte ki, hogy a kath. egyházban még most is járja a reversalis-szedés, s kéri a közgyűlést, hogy a konvent útján tegyen lépéseket a vallásügyi miniszternél, hogy e törvénytelen üzelmeknek elvégre már gát vettessék. A közgyűlés az indítvány értelmében felterjesztést határozott a nevezett minisztériumhoz. Vályi főjegyző előterjesztésére örvendetes tudomásul vétetett a Károlyi-féle biblia-fordítás revisiójának megkezdése, egyszersmind örömmel üdvözölte a »Prot. Irodalmi Társaság* alakítására irányuló mozgalmat, melynek előmozdítására az egyházkerület az 500 frtos pártfogó tagok sorába lelkes egyhangúsággal hozott határozat kíséretében maga is belépett. Éles vita keletkezett a Baldácsi-alap ügyeinek tárgyalása közben. Molnár Béla felvetette a Baldácsi-alapítvány ügyészének, Szilágyi Sándornak gazdálkodását. Szilágyi 2500 frt fizetést és nagy uti- és napi-díjakat huz. A tiszáninneni egyházkerület e gazdálkodás felett már megbotránkozását fejezte ki, az alapítványi igazgatóságot több takarékosságra intette. Szóló azt óhajtaná, hogy adják ki neki az útlevelet, mint tették a Jordánalapítvány ügyénél. Özvegyek és árvák vagyonának ily irányban való kezelését megengedhetetlennek tartja. — Beöthy Zsigmond elmondja, hogy az igazsgatóság minden redukciót megtett már. A hiba eddig az volt, hogy az ügyész a maga tetszése szerint utazott; de most már csak elnöki engedélylyel teheti ezt, Nem mondja, hogy az ügyész önmaga iránt nincs elég- buzgalommal, de azt is meg kell adni, hogy Szilágyi Sándor ügyésznek és igazgatónak sok dolga van. Újabb figyelmeztetést — miután a takarítás tekintetéből minden megtörtént — nem lát szükségesnek s kéri az indítvány egyszerű tudomásul véte'ét. — Gergey-Károly szerint mikor e szent hagyományokról szóló kérdéseknél 10—12,000 forintos kontókkal állnak elő, ezt csak visszaélésnek lehet nevezni; ő tehát az ügyész személyére változást kér. Szabó Kálmán az ügyészi díjazás egyik részét törlendőnek tartaná. Körmendy Sándor : arról az ügyészről, aki Budapesten egy órai munkáért 50 frt díjat és fiákkerpénzt vesz, arrc'l felteszí, hogy a praeliminációt túlhaladja; kéri az ügyész elmozdítását. — Begedi e thémát már nem tengeri kígyónak, hanem viperának tartja, melytől a pusztuló egyházi vagyont meg kell menteni. Elég hang ment már az ügyész fülébe a gyűlések lefolyásárál s neki eddig már erkölcsi kötessége lett volna helyéről távozni. Tisza Kálmán : Egyházi vagyonnal mentül szűkmarkúabban kell elbánni, de hogy a közgyűlés egyoldalúlag járjon el s túlmenjen az igazság keretén, ez a közgyűlés tekintélye és méltóságával meg nem egyezik. Szóló nem vesz részt — elfoglaltsága folytán — az igazgatóságban, de tudja hogyan keletkezett az alap, ott volt fok teendő s azok lebonyolítása kieszközlésénél az ügyésznek határozott érdeme van. A másik az, a mit elhisz, hogy az ügyész a méltányosan túli díjazást számított fel, de ezért most késő volna fölszólalni. A kérdés az, mi történjék mától fogva ? A napidíjat utazásoknál tőle megvonni nem lehet, kap ily et minden ügyvéd és minden hivatalnok s e napidíj újabb időben nem is túlságos. Igen sok úti díja sem lehet, mert az elnökség engedélye nélkül nem utazhatik. Tizenegy egyházkerület közül csak egy szólal fel, s így a kerületek furcsa konfliktusba jöhetnek csupán egy személy miatt. Azt szeretné kimondani tehát csupán, hogy a közgyűlés azt találta, hogy a felvett díjak túlságosak s oda kíván hatni, hogy a bizottság azokat lejebb szállítsa, ha szükséges, még személy változás árán is (Általános helyeslés.) Ez el is fogadtatott. Délután két órakor fényes bankett volt Tisza miniszterelnök tiszteletére a »Magyar király« szállodában. Ott voltak többek közt: Cziráky főispán, Zichy Jenő gróf, Boné Géza pénzügyi közigazgatási biró, Havranek polgármester, Pap Gábor püspök, Beöthy Zs'gmond Ítélőtáblai tanácselnök, Gyiirky Ábrahám gr. főispán, Csépán Antal somogymegyei alispán, Tamási Béla törvényszéki elnök, Sárközy Aurél alispán stb. A menu teljesen magyar volt. Toasztokat mondtak Boné Géza Tiszára, Beöthy Zsigmond Pap Gábor püspökre, Bartla képviselő a királyra, a miniszterelnökre és a nőkre ürítette poharát, Pap Gábor Tisza nejére, Cziráky Tiszára, Körmendy Sándor és Sárközy Aurél alispán Gyiirky Ábrahám grófot éltették. Tisza miniszterelnök is mondott általános figyelem között nagyhatású beszédet a munkás osztályra, az anyagi és szellemi téren működő munkásokat éltetve. Élénk éljenzés követte a miniszterelnök beszédét. — Este 6 óra után Cziráky gr. főispán Tisza miniszterelnökkel Csoorra ment Szögyény tárnokmesterhez. Este 8 órakor visszatértek a főispán által rendezett estélyre, melyen a közgyűlés számos tagja hivatalos volt. A másnapi folytatólagos ülésen bejelentetett a jul. 3-án tartott papi vizsgálat, melyet hét segédlelkész állott ki sikeresen s megtartatott a vizsgálatot letett segédlelkészek, valamint Révész Kálmán és Ilorváth József tanárok fölavatása. Ez alkalommal is megtörtént az a curiosum, hogy miután Dunántul már az első vizsga után fölesketik s a második után csak fölavatják (és pedig nem az eklézsiás, hanem a vizsgázott papokat), más kerületekben ellenben az esketést és avatást egyszerre végzik, de csupán az eklézsiás papokkal és rendes tanárokkal: két más kerületből jött egyén fölavattatott ugyan, de hivatali esküt nem tett, mert nem volt módjában tenni. Az ilyen anomaliák szükségessé teszik, hogy miután a lelkészképesítő vizsgák országszerte egyöntetűvé tétettek, kerítse rá a sort konventünk a lelkészek kibocsátásának, fölavatásának és fölesketésének egyöntetűvé tételére is. Tárgy alás alá került a tatai egyházmegye javaslata a Rokodon fe'állítandó lelkészi és tanítói állomást illetőleg, mely a hely. lelkész felebbezésében került a kerületi