Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

S megértik, a mit oly régen tanítál. Örülj 1 Eszméid győzelmet nyerének, A széles föld dicsőit és magasztal. Dr. Bihari Péter.*) BELFÖLD. Rövid válasz az anekdotás feleletre. T. Nagy Ignác úr »Szlavóniai csendélet* című cikkére tett észrevételeimre anekdotával felel, mely szerint egy fiú apját figyelmeztette: ég a kend szűre. Csakhogy az anekdota nem érv, és éppenséggel nem bizonyítja azt, mit első cikkében állított, hogy a szlavónai községi iskolai ügy csodálatos könnyelműséggel el lett az egyházmegye előtt hallgatva, vagy ha jelentve lett is, nem került a plénum elé; de nem is cáfolja, meg azt, mit én első válaszomban közöltem, hogy ez ügy az egyházmegyei gyűlés előtt nemcsak többször tárgyaltatott, hanem erre nézve szigorú intézkedédések is tétettek. De az anekdota nem bizonyítja a kötelesség mu lasztást sem, mint szintén nem cáfolja azon tételt, hogy a törvény semmi önkényt nem enged, minélfogva az esperes, vagy bárki más, személyes bosszúból egy tanítót hivatalától el nem mozdíthat; s ha cikkiró úr nézete szerint erre vonatkozólag kötelesség mulasztás történt, ez esetben be kell kizonyítnia, hogy az esperesnek ezen meg ezen §-ok szerint ezt meg ezt kellett volna teljesítenie, de nem teljesítette ; s ha cikkiró úr az országos zsinati törvénykönyvben talál oly §-t, melynek értelmében az esperesnek joga volna egy felekezeti tanítót kihallgatás nélkül, egy ember vagy a presbyterium feljelentésére elitélni és hivatalától elmozdítani: ez esetben meghajlok érvei előtt. Végre tiltakoznom kell azon gyanúsítás ellen, mintha a vizsgáló bizottság kimenetelét Kórógyra én huznámvonnám, mely vád akkor érhetne, ha az illető tisztelt férfiakat ez irányban befolyásolnám, mely célzatot ők kétségkívül visszautasítanák; s tiltakoznom kell azon állítása ellen, mintha egy hozzám intézett bizalmas levelét az egyházmegyei gyűlésen felolvastattam volna. Ha én valakinek bizalmas levelet irok, azt a levélben világosan jelezni szoktam, hogy bizalmas, nem közölni való. Ez a jelzés azon levélben hiányzik, s annálfogva kötelességemnek tartottam azt felolvastatni, más különben rám foghatta volna, hogy hivatalos levelét elpalástoltam. De ha a gyűlést megelőző értekezleten, midőn a levél felolvastatott, velem tudatja, hogy nem kivánja felolvastatni, úgy azt rendelkezésére bocsátottam volna. Ezekután úgy vélem, hogy ez ügyről részemről nem érdemes tovább vitázni. Kármán Pál. Jézus imája és nem „Űri ima." Sohasem voltam kibékülve ezen elnevezéssel: >Uri ima.* Sokat kutattam, kérdezősködtem, hogy honnan vette ez eredetét, de senki nem tudott nyomra igazítani. Mi még gyermekkorunkban a »Mi Atyánk*-ot tanultuk s az akkori idők imakönyveiben sehol nem találom az >Uri imá«-t. Ebből azt következtetem, hogy ezen elnevezés is a magyar nyelv természete és törvényei *) Mutatvány szerzőnek sajtó alá rendezett szépirodalmi műveiből. ! iránt ép érzékkel nem biró, minden áron újítani akaró j egyén műve; és aztán lassanként meghonosult s mindig nagyobb és nagyobb tért foglalt el, úgy hogy most már az irodalomban egyedül bír jogosultsággal. Figyelmet érdemlő körülmény, hogy az »Uri ima« elnevezés a nép ajkán nem tud meghonosulni; ellenben az irodalomban ennek helyessége mind eddig még csak kérdés tárgyát sem képezte. Nemcsak az utolsó két évtized alatt kiadott imakönyvekben láthatjuk, hanem a mult hetekben mind a Budapesten, mind a Debrecenben és Sáros-Patakon megjelenő egyházi lapjainkban szélt're olvashattuk ezt. Az előbbiben »Tanulmány az úri ima felett,* az utóbbi kettőben az *is* kérdés vitatásánál. Szerintem ezen elnevezésnek nincs semmi létjogosultsága. Nincs pedig azért, mert ez nyelvtanilag helytelen s nem fejezi ki azt, a mit kifejezni akar. Ugyanis ezen kifejezés: »Úri ima,* nyelvünk természete szerint semmit mást nem jelent, mint ezt: az urak imája. Valamint úri szokás, úri modor stb., soha nem azt jelenti, hogy: az úr szokása, az úr modora, hanem igenis azt hogy : az urak szokása, az urak modora ; vagyis nem egy úrra, de általában az urakra vonatkozik ; vagy például irói jog, lelkészi teendő, nem egy írónak jogát, nem egy lelkésznek teendőjét, hanem általában az irók jogát, a lelkészek teendőjét jelenti: így az úri ima elnevezés is, szigorúan ragaszkodva a magyar nyelv természete és törvényeihez, bizonyára nem azt jelenti, a mit kifejeznie kellene. De tovább menve, tegyük fel — a mit szerintem alaposan feltenni nem lehet — hogy úri ima csakugyan azt jelentené, hogy az Úr imája : még akkor sem lenne ezen elnevezés helyes és szabatos, mert tágabb értelmű s nem vonatkozik kizárólag a Jézusra. Igaz ugyan, hogy >az Atya őt tette Úrrá mindenek felett;« de vegyük figye'embe azon körülményt, miszerint a szent Írásban, az egész ó- és új-szövetségi részt tekintve, hasonlíthalanul többször jelenti az Úr kifejezés Istent, mint a Jézust ; így tehát az Úri ima, vagy — feltéve, de meg nem engedve — az Úr imája, inkább jelenti ezt: Isten imája, mint a Jézus imája, a mit pedig kifejeznie kellene. Minthogy tehát az úri irra elnevezés egyáltalában nem fejezi ki, a mit akar, sőt nyelvünk természete és térvényei szerint elemezve, a le^helytelenebb jelentéssel bír : keressünk helyette mást, határozott értelműt, olyant, a melyiket magyarázni sem kell, mégis tisztán megértheti a legegyszerűbb ember is. Ilyen a nép ajkán már csaknem kiirthatlan erős gyökeret vert: »Mi Atyánk,* a melyhez hasonlólag száz meg száz becses irodalmi művet látunk elnevezve, melyeknek szerzőik címűi a kezdő szavakat, vagy kezdő sort tették. De ilyenül kínálkozik különösen a minden tekintetben határozott értelmű s az úri imával hangzatosságra nézve is versenyző >Jézus imája* cím. Miért ne használnók ezt irodalmilag, ha jobb az előbbinél ; hiszen az általános használat egy helytelen elnevezésnek nem ad létjogosultságot. Amannak a használatból elhagyása és ennek használatbavétele — miután azt a nép nagy tömege úgy sem fogadta el — igen könnyen megtörténhetik : csak egyházi lapjaink írják ezután Úri ima helyett ezt: Jézus imája s erősen hiszem, hogy ez elnevezés rövid idő múlva a nép ajkán is meg fog honosulni. Gsoó Zsigmond, t.-szalkai ev. ref. lelke'sz. * Csak egy pár rövid megjegyzést e felszólalás'a. — Nyelvünk természete az »Úri* ima elnevezést megengedi. Miként az »isteni* bölcseség vagy »jézusi* szeretet az Isten bölcseségét és a Jézus szeretetét (vagy az övékhez