Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

zetet tehát egyáltalán nem tarthatjuk, bár azt nem tagadjuk, hogy e nézetnek történeti hitelszerűséget kölcsönözni — tudtunkon legalább — rendszeresen először szerző kisértette meg. Könyve Il-ik részében ugyanis Tiele (leideni tanár) vallástörténeti compendiuma nyomán igyekszik e hypothezist a nem keresztyén vallások történetével megerősíteni a III. részben pedig ugyanezt cselekszi a keresztyén vallás tárgyalásánál. S hova lyukad ki az egész dolog. »In seinen Göttern mait sich der Mensch* — mondja Schiller. — Valójában, hogy ezt megtudjuk nem lett volna szükség az előttünk fekvő könyvre. Kolophoni Xenophanes megmondta már, hogy ha az ökröknek vagy orosz'ánoknak kezük volna, az Isteneket saját alak juk szerint rajzolnák. Luther úgy nyilatkozott, hogy az Istenség beíratlan tábla, melyre az ember saját képét vési fel, Schiller mondását idéztük, Feuerbach azt mondja, hogy nem Isten teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára, hanem megfordítva az ember teremti az Istent saját képmására. S ez idézeteket megtoldhatnék még számtalannal, így hát a könyv csak ismert tárgyat ismétel. De nem, a szerző beakarja bizonyítani, hogy mivel a dolog így áll : Isten valósággal nem létezik, a vallás subjektiv. A fölhozott idézetek mutatják, hogy ezt elismerték olyanok is, kik Isten objektív létezésén nem kétkedtek, mit bizonyít tehát az egész dolog ? Semmi egyebet, mint azt, hogy mi az Istenről adáquat fogalmat nem tudunk alkotni, épen mert Isten nem empirikus tudásnak, hanem hitnek a tárgya, s hogy ennek következtében Istenről alkotott fogalmaink mindig némileg positiv, vagy anthropomorphicusak maradnak. S erről tanúskodnak a vallások története elkezdve a legalacsonyabb foktól a keresztyénségig, a fetish által jelképezett istenség imádásától a krisztusi mondásig, mely szerint az Isten lélek, a kik őt imádják szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. A keresztyén vallás az, melyben Isten képéről az anyagi le van törölve, hogy a szellemihez, a legmagasabbhoz fölemelkedhessünk. Épen azért nem találjuk egészen helyén valónak szerző örvendezését, mely szerint neki sikerült bebizonyítania, hogy a vallás a tudomány fóruma előtt csak mint subjektiv állhat meg, s hogy e nézet a vallások történetével is megegyeztethető. (206. 1.) És itt legyen szabad arra az ellenmondásra mutatnom, mely Isten létének tagadása s egy egységes lélek fölvétele között van. Mire való a lélek halhatatlansága, ha nem folytonos tökéletesülésre s hogy képzelhetünk szellemországot egy egységes szellem, Isten nélkül. S e mellett, ha az emberi élet nyilvánulaSáiból a lélek létezésére következtet szerző, a világ életéről nem ép oly joggal következtethetünk-e vissza Isten létezésére. Vagy mind a kettőt tagadnunk kell vagy mind a kettő létezésében hinnünk, mint — be nem bizonyíthatóban — de nagyon is jó okokkal igazolhatóban. A ki az egyiket elfogadja s a másikat elveti inkonzekvensen jár el s annak nem szabad könyve címéül »modern tudományos alapon álló« jelszót választania. A IV. részben tárgyalja szerző a mi valláshoz való praktikus viszonyunkat. E részt legrövidebben jellemzi a szerzőnek Baumann által az Előszóban közölt mottója : íReligion auch subjectiv ist Genuss und Segen der Menschheit.® Persze, őszintén megvallva, ennek fölfogására az én belátásom gyönge. Hogy illúzió jótékony hatással lehet az emberiségre: ki fogná azt kétségbe vonni. De hogy szétrombolt illúzió ugyanily hatást legyen képes gyakorolni: azt nem tudom megérteni. — Más szavakkal: míg én megvagyok győződve, hogy az illúzió valóság s nem puszta kép — addig lehet ez illúzió áldásos hatással reám; de ha egyszer tudom, hogy az illúzió cs^k illúzió — hogy hnthat ez még akkor is áldásosán reám, nem értem. Pl. míg egy kath. hivő meg van győződve, hogy a pap föloldozhatja őt bűnéből — a megfelelő imaszám lemorzsolása mellett —addig bizonyára nyugodt lelkiismerettel van; jusson azonban egyszer azon meggyőződéshez, hogy a feloldozás s bűnbocsánat Isten s nem papja kezében van, nyugtot ad-e lelkének a misepénz megfizetése s a rászabott imák leimádkozása ? Ha egyszer arra a meggyőződésre jutunk, hogy Istenbe vetett hitünk subjektiv, hogy Isten nem létezik, hogy lehet akkor még általában hitről beszélni, s ha erről lehetne is, hogy lehetne e hit áldásos ?1 íme, egy vallásbölcsészet modern tudományos alapon. Legyen szabad végeredményűi az Ítéletet e néhány szóban Összefoglalni: a munka modern, de nem tudományos alapon áll. Antal Géza. BELFÖLD. Végszó a válaszra. Világért sem azért, hogy enyim legyen az utolsó szó, hanem azért, hogy nt. Kund esperes úrnak a mult számban megjelent, igen ügyes dialecticával s teljes higgadi sággal irott, érvekkel jól ellátott terjedelmes válasza után hallgatásomat senki beleegyezésnek ne gondolhassa : tartozom kijelenteni,, hogy én előbbi nézetem mellett e válasz után is megmaradok, mert nt. Kund úr egyetlen állításomat sem tudta valósággal megdönteni. Csak a leglényegesebb pontra szorítkozva : én most sem tarthatom correctnek és ajánlatosnak azon eljárást, melyet nagyt. esperes úr — hangsúlyozom, hogy teljes jóhiszeműséggel — az utóházasság által törvényesített gyermek »keresztelő levele* kiállításánál követ és ajánl. Mert hiszen hogy X. X. és Y. Y. a keresztelő levél kiállításakor hitvestársak, az tökéletesen igaz ; hogy N. N. ezen X. X.-nek és Y. Y.-nak (kik a keresztelő levél kiállításakor már hitvestársak) gyermeke : az is tökéletesen igaz; de az már — teljes tisztelettel mondva — semmi. képen nem lehet igaz, hogy N. N. (a házasság előtt született, apja által elismert s a szülők későbbi házassága által törvényesített, de Y. Y. törvénytelen gyermekeként keresztelt és anyakönyvezett fia) mint X. X. és Y. Y. hitvestársak Jia született és kereszteltetett volna meg s ekkép lett volna a keresztelés után az anyakönyvbe bevezetve. Már pedig nt. úr ezt bizonyítja az általa közölt »születési és keresztelési bizonyítványa: által. S ez az, amit én ajánlatosnak egyátalában nem tarthatok. Nem tarthatom pedig ajánlatosnak azért, mert véleményem szerint megtörténhetik, hogy az így kiállított »keresztelő levéU vagy >születési és keresztelési bizonyítvány* miatt perbe fogják a kiállítót az 1878. V. t. c. 395. §-a alapján. Hogy aztán e §-nak, mint a legtöbb törvénynek, különféle magyarázata és alkalmazása lehet; s hogy épen e pontot illetőleg a nt. esperes úr véleménye az enyimtől különbözik s hogy e véleménykülönbség akármennyi eszmecsere után is fennáll és megmarad : az igen természetes dolog s róla sem nt. úr, sem csekélységem nem tehet. Nagy Frigyes mondá: . . »Jeder kann nach seiner