Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-06-26 / 26. szám
És egy apától, anyától követelni, hogy ifjúkori ballépését, melyet az óta jóvá tett, évek multán is maga dokumentumokkal elhíresztelje, egy gyermektől várni, hogy szüleinek ama ballépését, melyre a társadalom régen a feledés fátyolát vonta, évek multán az emlékezetben felfrissítse, s így a maga eredetét, maga magát homályba borítsa még távol szülőföldjétől is, hogy múltjával, melynek nem ő volt kovácsa, sőt a melynek dacára tiszteletet vívott ki a társadalomban, talán jövendőjét is agyonüsse: el tudom képzelni, hogy ez reájok nézve mily kínos helyzet, mily gyötrő zavar, melyben nekik segítségökre lenni a pastoralis prudentiának követelménye ép úgy, mint lelki atyai s erkölcsi kötelesség. Csak valótlanságot ne bizonyítsunk, vagy, hogy a büntető törvénykönyv (1878. V. t. c.) idevágó 391. s következő §-ainak kifejezéseivel, lehető híven éljek, csak »hamis okiratot* ne készítsünk, a valódi közokiratot startalmának (!) megváltoztatása által* meg ne hamisítsuk, valamely »lényeges tényt (!) hamisan« ne vezessük bele azon célból, hogy valakinek jogára nézve lényeges bizonyítás meghiúsíttassék, vagy megnehezíttessék*, és ebből valakire jogsérelem háramlik, vagy háramolhatik; *csak szándékosan !* (mért bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek 7. §) ne működjünk közre, hogy valaki jogai vagy jogviszonyainak »lényegére vonatkozó valótlan (!) tények, körülmények vezettessenek be közokiratbal Noh de épen itt van a dolog bibéje 1 Nt. Révész Kálmán úr »teljes határozottsággal* kimondja, hogy oly módon, t. i. ha a bizonyítványt oly módon állítanám ki, mint a hogy javallom »az igazság ellen vétenék.* És mikép bizonyítsa be ezen állítását? Úgymond ; »saját jellemzésemet használva N. N.-nek X. X. és Y. Y. hitvestársak fiának születése és kereszteléséről adna (már t. i. én) bizonyítványt, holott — s ennek nagy fontosságot tulajdonít, mert ritkított betűkkel szedeti — az az N. N. gyermek, mint Y. Y. nő törvénytelen fia születt s kereszteltetett meg s mint ilyen van az anyakönyvbe bevezetve ; a szülék házassága csak később következvén be.« Sajnálom, hogy mult cikkemben nem tudtam magamat elég érthetően kifejezni. De megmondottam abban, hogy Y. Y. nőnek törvénytelen fia született, N. N.; de kikötettem előfeltételül a bizonyítványok kiadására nézve, hogy hiteles okmányok, adatok alapján be lett legyen előbb vezetve az anyakönyvbe az is, hogy X. X. ezen gyermeket sáját gyermekének elismerte; hogy be lett legyen bezetve az anyakönyvbe az is, hogy X. X. és Y. Y., a gyermek szülői utóbb, ekkor meg ekkor egymással házasságra keltek, és hogy ezen házasságuk által gyermekök N. X. törvényesítve lón. Mindezeket a lényeges körülményeket, bejegyzéseket méltóztatott figyelmen kívül hagyni. S most már kérdezem : vájjon mi által »vétenék az igazság ellen,* ha a fentebbiek szerint anyakönyvem . . . lapján olvasható bejegyzésekkel megegyezően bizonyítanám, hogy N. N., X. X.-nek és hitvestársának Y. Y.-nak, ide való s . . . vallású lakosoknak gyermeke, 18 . . született s . . . keresztszülék kezén 18 . . . lelkész állal megkereszteltetett.* Hát mi nem volna igaz ebben ? Hogy csak a leglényegesebbekre terjeszkedjem ki, nem igaz-e, hogy X X. és Y. Y. hitvestársak ? midőn az előttem kitárt anyakönyvben olvasom, hogy házasságra keltek egymással. Avagy az nem igaz-e, hogy N. N. ezeknek gyermekök? midőn anyakönyvben előttem irva áll: hogy X. X. elismerte, miszerint Y. Y.-nak ezen gyermeke ő tőle fogamtatott s általa utóházasság által törvényesíttetett! A sorok alatt méltóztatik nt. úrnak azt kérdezni: s vájjon a bizonyítványban mi jelző jönne elébe a »fiú« szónak törvényes-e vagy törvénytelen vagy egyik sem ? Nagy fontosságot, lényeges jelentőséget Nagytiszteleted sem látszik tulajdonítani ezen körülménynek, mert különben szépen átgondolt cikkéből nem szorultak volna ki ezen enyelgő, faggatódzó kérdések a sorok alatti szerény, bár csillagos helyre. Azért hát én is csak röviden felelek, bizony egyik jelző se jönne elébe. S fentebb is, mult cikkemben is indokolása annak, hogy miért nem, a sorok közt van megírva, t. i. kiméletesség s humanitás okáért. Hogy jelzett eljárásom nem ajánlatos, »mint a melylyel bármely lelkész könnyen bajt szerezhetne magának*, nem tudom megérteni. Nagyobb baj alig érhetne, mintha a büntető törvénykönyv valamely §-át olvashatnák bűnös fejemre; ha pedig erre nem képesek, azt hiszem én használhatnám a büntető codexet védő paizsúl megtámadóim ellen. Újból átlapoztam büntető törvényünket, beható figyelmemre méltattam különösen az okmányhamisításról szóló, idevágó s fentebb idézett §§-ait, de nem tudtam ezekből kiolvasni, hogy eljárásom kárhozatos, félelmetes. Ha valaki felvilágosít, meggyőz tévedésemről, bár mikor köszönettel fogadom. Kund Samu, esperes-lelkész. ISKOLAÜGY. A tanítás kötelezettsége és szabadsága. A boldog iskolai évekkel sok öröm jár karöltve. Mindazáltal hazánkban különösen gyakori eset a magán úton való, a nevelők általi tanítás. A népiskolai közoktatás tárgyában szentesítést nyert törvényeink lehetőleg szabad szellemben intézkednek a gyermekek taníttatását illetőleg, s gyakori eset, hogy ennek képzelt hatása még azon jogok körébe is átcsap, a melyek az iskolaszékek felügyeleti kötelességeiket tartalmazzák. Az 1868. közoktatásügyi törvény első fejezetének 6. §-a világosan rendeli, hogy »a szülőknek és gyámoknak szabadságukban áll gyermekeiket háznál vagy bármely vallású magán- és nyilvános intézetekben, úgyszintén más helységben levő tanintézetben neveltetni.« Hozzáteszi azonban, hogy serről a szülők vagy gyámok a helybeli iskolaszéknek bélyegmentes bizonyítványt tartoznak előmutatni; valamint az illető iskolai hatóságok is kötelesek ügyelni, hogy az ily gyermekek legalább is oly oktatásban részesüljenek, minőt a törvény szerint berendezett nyilvános elemi népiskolában nyerhetnének, és a kötelezett évek tartamáig taníttassanak.* Kíegészíti ez intézkedést a 7-dik §-nak következő utasítása: »A háznál tanult növendékek kötelesek évenkint vizsgát tenni le valamely megfelelő nyilv. tanintézet illető tanítói előtt.« Törvényünk eme paragraphusait valamennyi iskolai Rendszabályzat odaiktatja ama pontok közé, melyek az iskolaszékek, szülők és gyámok részére vannak összeállítva. Mindazáltal igen-igen kevés iskolaszékünk van, mely a közoktatásügyi törvény idézett követelményeit illő tiszteletben tartva, azok érdekében megfelelő éberséggel jár el. S éppen ez oknál fogva hazánkban a nyilvános és