Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-19 / 25. szám

arcáról ezen szavakat: »Kár volt ezt tenned.* De én igyekeztem megnyugtatni, hogy e 6 frt is szép adomány, mely önként jött. í ii óra volt, hogy kijöttünk a templomból. Zápor hullt alá az égből s engem i órakor már elszólított e kedves feledhetetlen körből a kötelesség. E két óra alatt — ebéd idejekor — szakadó záporban 45 frtot hozott, a paplakra a jó hívek buzgó áldozatkészsége. Az adakozás azonban eljövetelem után is folyt s pár napra eljövetelem után 23 forint s 2 krt vettem - nt. Szentpéteri Sámuel lelkész úrtól, ezen levélke kíséretében, mely levélkét működésemről való bizonyítványként Ís tekintve, jól esik ide iktatnom azonkívül, hogy nekem igen kedves emlékem — még azért is, hogy egyrészt nt. egyháztanácsom, másrészt meg hogy Kún Bertalan, Révész Bálint, Szász Károly püspök urak s Szabó János esperes úr, mint kiknek kegyes engedelmök készséges segítő gyámolítgatások és szíves ajánlásuk folytán folytattam ezen utam is, hallhassanak Ítéletet működésemről egy minden ízében igazi magyar ref. pap ajakáról. A levélke így hangzik: »Nt. Szalay József úrnak testvéri üdvözletemet! Hogy ön segélygyiijtő kőrútjában rendkívüli buzgósággal járván el, megtalálta a kulcsot népünk szívéhez, bizonysága sok másokkal együtt a mi sovány hegyközi vidéken fekvő s elsőtől utolsóig közföldművelőkből álló egyházunk is, melyben ihletett szép szavára itt léte alatt, ön által összeszedett és el is vitt 51 frtot adott; sőt elmenetele után sem szűnt meg az adakozás, hanem felhordtak hozzám 23 frt és 2 krt, mind önként, nemes vallásos és hazafias lélekkel, gyámolítva más vallásfelelekezetű lakos társak által is. Ez összeget, adott szavam folytán is örömmel és készséggel küldöm. Az örök Isten áldja meg kis gyülekezetének derék, önhöz méltó vezér elöljáróival s minden tagjaival.® Mely levélke vétele után néhány napra még egy kis levélke érkezett 50 krral és ezen írással : »E parányi összeget egy buzgó hívem elkésve, de igaz vallásos szívvel hozta fel hozzám, én pedig meleg üdvözlettel küldöm.« így teszen az egész adomány, melyhez azonban nt. Sz. Károssy Gusztáv horkai lelkész úr is járult rektorával, 75 frt 13 krt. Pelsőcről M.-Keresztesre mentem s ott prédikáltam március 27-én délelőtt és délután s az eredmény lett 62 frt 45 kr. Jól esik e helyen is nt. Bornemisza József úrnak, mint jelkésznek és esperesnek, úgyszintén nt. Nagy Pál gömöri s Ádám Kálmán kecskeméti egyházmegyei esperes uraknak kifejeznem őszinte köszönetem, ez egyház érdekében tett készséges nemes intézkedésükért, mit hogy a nt. egyháztanács is tenni fog — eddigi tapasztalatom nyomán Ítélve — semmi kétségem. Ezzel gyűjtő utam befejezve Kún püspök úrnak szóval is köszönetem nyilvánítva s Révész püspök úrnál tiszteletem téve, azon jól eső kedves hírt közölhetem, hogy főt. és mts. Kún püspök úr kegyes volt engedélyét a még meg nem látogatott nagyobb egyházak meglátogatására is fenntartani. Ft. és mts. Révész püspök úr pedig előmenetelünket örömmel véve tudomásul, azt izeni, hogy »siessünk, siessünk, hogy minél előbb lejöhessen templom szentelési ünnepélyünkre.« Meg Ís fogadjuk. S mi meg is fogadjuk jó püspök atyánk buzdító szavait, sietünk. Sietségünket mutatjuk azzal, hogy gyülekezetünk minden tagja — pár kivétellel — ég a hévtől valamivel áldozni templom építésünk siettetésére, mit bizonyít ama 3000 frt, mit hazajövetelem után azonnal Vécsey főgondnok úr ajánlatára ajánlottunk fel önként mi is templom építésünkre ; bizonyít a »Szeretet könyv« érdekében való nemes buzgólkodás, melyből híveink, eddig több mint 100 példányt vettek magokhoz elárusítás végett; bifonyít végre úgy testületek, mint egyesek irántunk való jó akarata és tenni törekvése, melyből legkiemelendőbb az, hogy az »Első hazai Takarékpéztár Egyesü!et« kegyes jó voltát folyton fenntartja rajtunk azáltal, hogy mint minden évben úgy ez évben is 100 frtot adományozott templom építésünkre, tek. Zoboreszky Ferenc úr Torontálmegye székháza építési felügyelője pedig, elfogadható egyszerű, de kedves külsejű templom tervet készít számunkra minden anyagi jutalomra való számítás nélkül. Örömmel rekeszthetem be jelentésem annak örvendetes említésével, hogy »siessünk« s ha sietségünkben megáld Istenünk, főleg az által, hogy »Szeretet könyveink« iránt kegyességet gyakorolnak irántunk az erre felkértek, s én meg még egy évet úton tölthetek s nagyobb egyházainkat meglátogathatom, külföldi hitrokonaink s egyetemes konventünk is támogatni kegyeskednek, úgy hogy már 1888-ik év tavaszán megkezdjük a templomépítést s i889-ik év őszén felszentelhetjük s akkor nagy örömmel látjuk, s hogy láthassuk ez forró imánk, minden jóltevőinket s különösen pedig püspök atyáinkat mind e 240 Q mérföldnyi területen egyedül álló magyar református templom felszentelési ünnepélyén, hogy gyönyörködhessenek velünk együtt munkájok szép eredményében. N.-Becskerek, 1887. ápril hava. Szalay József, ref. pap. KÖNYVISMERTETÉS. Prédikátori tár. Szerkeszti Szász Gerő kolozsvári reform, első pap, esperes és egyházkerületi főjegyző. lr

j folyam. ElsÖ kötet. Kolozsvárit 1887. 16 nagy 80

ív. 247 lap. Ara 1 frt 60 kr. A régi erdélyi »Prédikátori tár,« melyből az utolsó kötet ezelőtt 14 évvel jelent meg Szász Gerő és Szász Domokos szerkesztésében, az előttünk levő kötetben nyerte folytatását, tehát »a leányzó nem halt meg, csak aludott!« Az utolsó gyűjtemény megjelenése óta a Pre• dikátori tárnál is sok változás történt. A szerkesztők közül az egyik Erdély püspöki székét foglalta el, a másik egyházkerületi főjegyzővé lett. Az akkori irók közül már többen elköltöztek ama jobb hazába, hol most szinrőlszinre láthatják azokat, miket itt csak homály és tükör által szemlélhettek, helyökbe mások léptek; egy-kettőt azonban a régiek közül is örömmel látunk az tlj folyam irói között. A most megjelent kötetben husz, részint ünnepi, részint közönséges alkalomra irt prédikáció s 11 temetési, esketési és keresztelési beszéd, s illetve ima van. Mielőtt azonban ezeket részletesen ismertetném és bírálnám, legyen szabad egy-két általános megjegyzést tennem. Minél több egyházi beszédet olvasok el, mind erősebben meggyőződöm annak igazsága felől, mit Luther mondott, mikor őt a wittenbergi vártemplom papjává kívánták megválasztani, hogy »felette nehéz az Isten igéjét hirdetni 1« Tökéletesen igaz; mert eltekintve attól, mit Sartorius János mond magyarázatos új-testamentu-