Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

protestáns keresztyén vallás és erkölcs e védő s fejlesztő eszköze ? Hogy nemcsak népiesnek, de magyar népies­nek is kell a nyelvezetnek és tárgyalásmódnak nem kevésbé, mint az erkölcsirányzatnak és esz­mekörnek lennie, ez az eddig pro és contra szer­zett tapasztalatok után nem szorul bizonyításra. Amint Jézus példázatai, az evangélisták elbeszé­lései, Pálnak különféle nemzetbeliekhez különféle­kép irott levelei, az egyházi tanoknak minden nép és kor erkölcseihez és emlékeihez idomulása, az intézményeknek a népszellem szerint fejlődése, a katekizmusoknak a népek hajlamai és érzelmei szerint változó szerkesztése: úgy a mai kor vallá­sos népiratai is közvetlen nagy hatásuk titkát a nem csupán ^ad rem*, de v ad personam" alkal­mazkodásban bírják. Ezt nem szabad szem elől téveszteni. Né­pünk legveszélyesb hibái épen nem népies kelet­kezésűek; a felvilágosultság áldásosztó esőjének a sok jóval együtt életre keltett mérges gombái ezek; a vallástalanság, gondviselésben megrendült hit, a létharc-szította önösség és anyagiasság, a trágár élvezetek s mindezek fattya az öngyilkos­ságba vagy börtönbe sodró jellemhiány: korunk bűnei ugyan, de nem népünk erkölcséből sarjadnak. Azért bár mind e nyavalyák kiirtásán kell fára­doznunk, de értök szakadatlan gyóntatással, taní­tással, kárhoztatással szólni-szapulni a magyar né­pet céltévesztő, mert legtöbbször vagy ellenhatást vagy fáradt közönyt szülő eljárás. Kisérjük nyomon népünket irodalmi vállala­tunkkal köz- és házi-élete minden mozzanatában, ne csak a templomban és a bitó alá. A termé­szet szépsége és hatalma nagy közvetlenséggel uralkodik a nép kedélyén: legyünk mellette min­den foglalkozásánál. A történet okulásai megra­gadják az ő okos lelkét: olvassa a minden irányú történeteket a mi könyveinkből. Szíve a csapá­sok közepett és a vigasságokban egyiránt meg­nyílik : keressük itt és ott föl, miként szent Dá­vid király nemcsak a babyloni fűzfák sötét árnyé­kát énekelte meg, de táncolt is a nép vigadozá­sában — és amint Urunk Jézus nemcsak a ko­porsónál jelent meg, de részt vett a lakodal­makban is. Épen mert az élet minden körülményei közt direct hatást tartok szükségesnek vallásos népira­tok által a népre, a füzetes vállalatok mellett Jiirlap alapítását első rendű érdeknek vallom. Hírlapot a népnek, oly hírlapot, mely a napi ér­dekek képviselésében teljesen versenyképes le­gyen a más lapokkal, de e mellett a maradandó érdekeket: a protestáns keresztyén szellemet is ápolja, fejlessze és a gyakorlati életre alkalmazza. Ily vállalat fényes sikerrel működhetnék, gondosan szerkesztve, lelkes szeretettel írva, egész ügy- és hitbuzgósággal terjesztve. De ép a terjesztés mikéntje adja az érdeklő­dőknek a legtöbb gondot. Talán a >ki mit óhajt, reméli is* közmondásnál fogva (bár én úgy hiszem, a viszonyok jól felismerése alapján) biz­ton számítok reá, hogy hatalmas püspökeink és főgondnokaink támogatásával a most tervezés alatt levő ,Protestáns irodalmi társulat€ ezt is felvehetné munka-programmjába segy külön szak­osztálya vagy ága a vallásos népiratok és hír­lap szerkesztéséről, kiadásáról és népünk minden rétegébe elterjesztéséről a leghathatósabban gon­doskodhatnék. Ily óriás érdekszövetkezet megalkotása azon­ban nem rövid napok műve. Ezért míg egyete­mes protestáns egyházunk hatalmas szövetkezése létrejönne, a vallásos népiratok és néplap jó ügyét más, bár nem oly erőteljes, de ép oly megbízható kezekbe óhajtanám letétetni. Nem halt meg a leányzó: csak aluszik protestáns egyletünk. Ébre­dése nem kelthetné-e életre eme vallásos népiro­dalmi vállalatokat is ? Én nem tartom incompe­tensnek, hogy a tudományos vallásiratok kiadása után vagy mellett kiterjesztené ez egylet a nép­iratokra is áldásos működését. Mindez eszközöket jóknak Ítélem s szeretem; legjobbnak pedig, azoknál is nélkülözhetetlennek, nélkülök is életrevalónak és életrekeltőnek hiszem a célért lelkesedő általános érdeklődést. És mert ezt most éberebbnek s tartósabbnak látom, mint eddig bármikor: a hivatott kezdeményezők,. . e szent ügynek bölcsőkorában hív dajkálói szövet­kezését, ezt a. kisded szellemi tábort a legalkal­masbnak vélem vállalataik, munkásságuk, össze­köttetéseik, közönségük egyesítésével egy hatalmas népirodalmi vállalat megteremtésére. És a terjesztők? A nélkülözhetlen colportage.? Uram teremtőm ! hát nem az-e hivatásuk,- élet­céljuk, szent küldetésük a lelkészeknek és tanítók­nakhogy a vallásos műveltséget s a. művelt vallásosságot terjesszék a" nép között? S m-i volna ennek az egyházi szószék és az . iskola mellett manapság hathatósabb- eszköze, mint a keresztyén népiratok terjesztése ? A lelkészek és tanítók leg­alkalmasabb ügynökei ily vállalatnak. Nemes mun­kájukban az értelmiség is bizonyára lelkesen tá­mogatandja őket. Ha maguk és népük megter­heltetése nélkül eddig a világi yjó könyvek* százezreit helyezték a közönségnél : el, miért tagadnák ugyané szolgálatot meg az egyházi Jó könyvektől.1 Semmi kétség: ha az egyházke­rületek pártolólag fognák ajánlani egyházainknak a megindítandó vallásos népirodalmi vállalatot, egyházunk hivatalnokai nemes vetélkedéssel fog-

Next

/
Thumbnails
Contents