Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

protestáns keresztyén vallás és erkölcs e védő s fejlesztő eszköze ? Hogy nemcsak népiesnek, de magyar népiesnek is kell a nyelvezetnek és tárgyalásmódnak nem kevésbé, mint az erkölcsirányzatnak és eszmekörnek lennie, ez az eddig pro és contra szerzett tapasztalatok után nem szorul bizonyításra. Amint Jézus példázatai, az evangélisták elbeszélései, Pálnak különféle nemzetbeliekhez különfélekép irott levelei, az egyházi tanoknak minden nép és kor erkölcseihez és emlékeihez idomulása, az intézményeknek a népszellem szerint fejlődése, a katekizmusoknak a népek hajlamai és érzelmei szerint változó szerkesztése: úgy a mai kor vallásos népiratai is közvetlen nagy hatásuk titkát a nem csupán ^ad rem*, de v

ad personam" alkalmazkodásban bírják. Ezt nem szabad szem elől téveszteni. Népünk legveszélyesb hibái épen nem népies keletkezésűek; a felvilágosultság áldásosztó esőjének a sok jóval együtt életre keltett mérges gombái ezek; a vallástalanság, gondviselésben megrendült hit, a létharc-szította önösség és anyagiasság, a trágár élvezetek s mindezek fattya az öngyilkosságba vagy börtönbe sodró jellemhiány: korunk bűnei ugyan, de nem népünk erkölcséből sarjadnak. Azért bár mind e nyavalyák kiirtásán kell fáradoznunk, de értök szakadatlan gyóntatással, tanítással, kárhoztatással szólni-szapulni a magyar népet céltévesztő, mert legtöbbször vagy ellenhatást vagy fáradt közönyt szülő eljárás. Kisérjük nyomon népünket irodalmi vállalatunkkal köz- és házi-élete minden mozzanatában, ne csak a templomban és a bitó alá. A természet szépsége és hatalma nagy közvetlenséggel uralkodik a nép kedélyén: legyünk mellette minden foglalkozásánál. A történet okulásai megragadják az ő okos lelkét: olvassa a minden irányú történeteket a mi könyveinkből. Szíve a csapások közepett és a vigasságokban egyiránt megnyílik : keressük itt és ott föl, miként szent Dávid király nemcsak a babyloni fűzfák sötét árnyékát énekelte meg, de táncolt is a nép vigadozásában — és amint Urunk Jézus nemcsak a koporsónál jelent meg, de részt vett a lakodalmakban is. Épen mert az élet minden körülményei közt direct hatást tartok szükségesnek vallásos népiratok által a népre, a füzetes vállalatok mellett Jiirlap alapítását első rendű érdeknek vallom. Hírlapot a népnek, oly hírlapot, mely a napi érdekek képviselésében teljesen versenyképes legyen a más lapokkal, de e mellett a maradandó érdekeket: a protestáns keresztyén szellemet is ápolja, fejlessze és a gyakorlati életre alkalmazza. Ily vállalat fényes sikerrel működhetnék, gondosan szerkesztve, lelkes szeretettel írva, egész ügy- és hitbuzgósággal terjesztve. De ép a terjesztés mikéntje adja az érdeklődőknek a legtöbb gondot. Talán a >ki mit óhajt, reméli is* közmondásnál fogva (bár én úgy hiszem, a viszonyok jól felismerése alapján) bizton számítok reá, hogy hatalmas püspökeink és főgondnokaink támogatásával a most tervezés alatt levő ,Protestáns irodalmi társulat€

ezt is felvehetné munka-programmjába segy külön szakosztálya vagy ága a vallásos népiratok és hírlap szerkesztéséről, kiadásáról és népünk minden rétegébe elterjesztéséről a leghathatósabban gondoskodhatnék. Ily óriás érdekszövetkezet megalkotása azonban nem rövid napok műve. Ezért míg egyetemes protestáns egyházunk hatalmas szövetkezése létrejönne, a vallásos népiratok és néplap jó ügyét más, bár nem oly erőteljes, de ép oly megbízható kezekbe óhajtanám letétetni. Nem halt meg a leányzó: csak aluszik protestáns egyletünk. Ébredése nem kelthetné-e életre eme vallásos népirodalmi vállalatokat is ? Én nem tartom incompetensnek, hogy a tudományos vallásiratok kiadása után vagy mellett kiterjesztené ez egylet a népiratokra is áldásos működését. Mindez eszközöket jóknak Ítélem s szeretem; legjobbnak pedig, azoknál is nélkülözhetetlennek, nélkülök is életrevalónak és életrekeltőnek hiszem a célért lelkesedő általános érdeklődést. És mert ezt most éberebbnek s tartósabbnak látom, mint eddig bármikor: a hivatott kezdeményezők,. . e szent ügynek bölcsőkorában hív dajkálói szövetkezését, ezt a. kisded szellemi tábort a legalkalmasbnak vélem vállalataik, munkásságuk, összeköttetéseik, közönségük egyesítésével egy hatalmas népirodalmi vállalat megteremtésére. És a terjesztők? A nélkülözhetlen colportage.? Uram teremtőm ! hát nem az-e hivatásuk,- életcéljuk, szent küldetésük a lelkészeknek és tanítóknakhogy a vallásos műveltséget s a. művelt vallásosságot terjesszék a" nép között? S m-i volna ennek az egyházi szószék és az . iskola mellett manapság hathatósabb- eszköze, mint a keresztyén népiratok terjesztése ? A lelkészek és tanítók legalkalmasabb ügynökei ily vállalatnak. Nemes munkájukban az értelmiség is bizonyára lelkesen támogatandja őket. Ha maguk és népük megterheltetése nélkül eddig a világi yjó könyvek* százezreit helyezték a közönségnél : el, miért tagadnák ugyané szolgálatot meg az egyházi Jó könyvektől.1

Semmi kétség: ha az egyházkerületek pártolólag fognák ajánlani egyházainknak a megindítandó vallásos népirodalmi vállalatot, egyházunk hivatalnokai nemes vetélkedéssel fog-