Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

tik, s ügyében vizsgáló birákul: Markó Sándor rozsnyói | egyházi felügyelő s Becser Endre n.-szlabosi lelkész, jegyzőkönyvezetőül pedig Törköly János gömör-panyiti lelkész és esperességi főjegyző kiküldettek. * A »széles alap«-ra fektetett autonomia ve­szélyei. A mit a tekintélyes göllnicbányai ev. egyház legközelebb lefolyt papválasztásáról s annak zajos követ­kezményeiről e becses lapok 16. és 19-ik számaiban meg­említettünk, azt immár jelen folyamának 20. számában megerősítette a pozsonyi * Evang. Egyház és Iskola« is, hol »Az a >széles alap« és néhány kérdés« cimű »S. B.« aláírással ellátott cikk e papválasztásról szórói-szóra eze­ket foglalja magában : »Legközelebb történt meg — lelkészüresedési esetben — egyik tekintélyesebb városi egyházgyülekezetünkben az, hogy sok évi érdemekben dús tagokból álló egyháztanácsa higgadt és az egyház féltékenyen őrzött javát célzó megfontolás után azon közmegállapodásra jutott, hogy a megürült helyre egy az egyházi téren már kipróbált érdemű lelkészt ajánl az egyházgyülekezetnek megválasztásra. Ezzel szemben egyik »jómódú* és különben is társadalmi állásánál fogva be­folyásos egyháztag — úgy lehet, hogy csak ellenzékies­kedésből — a még csak néhány hónap óta ott műkö­dött segédlelkészt akarta keresztülforceirozni. Föltette magában, hogy a dolgot » megcsinálja* és — meglett. Határozott »egy embernek* dominálni állására. A votu­mok többségét (már mi úton ? abban ő vala a mester) egybehozta, az egyház javát szívén viselő és (Grrítz ve­zérlete mellett) buzgón építő egyháztanács kisebbségben maradt, érdemdús lelkészjelöltje megbukott, a felügyelő­ség arra a presbyteriummal együtt leköszönt és »ad ma­jorem dei glóriám* az egyház ügye — más kezekbe került.« — Tehát az ifjú Zimmermann Andor, az egyház volt segéd-lelkésze, egyik »jómódú s befolyásos egyház tag« által, ki azután nem csekély érdemeinek elismeré­seül buzgólkodó párthivei által felügyelőnek is válasz­tatott, pártoskodás s régóta gyakorolt »ellenzékieske­désből* némely »érdekelt apák* (»Pannónia«) segítsé­gével »keresztülforceiroztatott I* A szavazatokat a félre­vezetett munkásoknál, »und bei seinen Leuten* »egybe hozta«, s a dolgot határozottan autonomiánk szent ügyének nem kis kárára »megcsinálta. * Az eredmény az volt, a mit e becses lapok más számában közöltem, s a mit az »Ev. Egyház és Iskola* is megerősít, hogy t. i. a mérsékelt, józan, s komolyan gondolkozó, amel­lett »az egyház javát buzgón építő* egyházi elöljáróság leköszönt, s az egyház ügye »az autonomia eme tiszte­lőinek, sáfárainak s megvalósítóinak* kezébe került! — Kérdjük, ilyen pártoskodás, érdekelt ellenségeskedés és korteskedés képezheti-e a papválasztás eszközét ? — Vá­dolni nem akarunk, hanem csak egy elvi kérdést akarunk fölvetni a göllnicbányai valóban mintaszerű papválasztás alkalmából, már t. i. evang. egyházi autonomiánk ügyének kérdését. Kifogástalannak mondható-e az minden tekin­tetben, s ha nem, melyek annak hiányai, mik gyökeres reformálásra szorulnak ? Szóljanak e kérdéshez intéző egyházi köreink s a szakértő gyakorlati lelkészek.—(sz.) * Felvilágosítás a parochialis jog gyakorlásának kérdéséhez. E cím alatt beküldött közleményből — a sze­mélyeskedő részek kihagyásával — a következőket közöl­jük: »B. I. soha sem volt a h.-szőllősi egyház tagja és így a h.-szőllősi pap sem lehetett annak illetékes lelkésze, mert B I. a negyvenes évek dereka óta törzsökös lakos, birtokos és egyháztag volt Bellyén s mint mindig, úgy folyó évi Szent György napjáig is minden egyházi, lelkészi és taní­tói tartozását megfizette. Most egy éve neje elhalálozván, B. I. mint már régibb idők óta beteges 77 éves öreg a nyár végén nevelt leányához ment ideiglenesen a h.-szőllősi egyházhoz tartozó egyik uradalmi pusztára (Frigyesföld). Itt érte a halál folyó évi ápril 12-én, te­hát az új papi év kezdete előtt és így csakis a folyó évi Szent György napjától kezdve tartozhatott volna a h.-szőllősi egyházhoz, ha ugyan életben maradván, a ta­vaszszal ismét haza nem jött volna Bellyére a saját házába, a mint nem egyszer nyilatkozott előttém. <— Ezen nyilatkozatot kivéve, a többit a h.-szőllősi collega is jól tudhatta, s kérem mutassa meg lukmás könyvét, be volt-e abba B. I. neve jegyezve, mint h.-szőllősi egy­háztagé ? Boldogult édes atyám és elődöm lukmás köny­vében valamint az enyémben is évről-évre egész folyó évi Szent György napjáig bejegyezve van s Bellyén fizetett. Tessék megnézni bárkinek is! B. "I. tehát az én egyházamnak levén törzsökös tagja és én annak illeté­kes papja, méltán utasítottam vissza a h.-szőllősi lelkész által küldött meghatalmazást, mert arra épen semmi szükségem sem volt. Ez a tényállás. — Az ó-budai lelkésztárs úrnak állítása szerint tehát a boldogult B. I. hulláját nem foglaltam le bellyet egyháztagúi, mivel az úgy is hozzám tartozott; ellenkezőleg a h.-szőllősi lel­kész akarta azt én tőlem eloccupálni s magát illetékes lelkészül feltolni, mivel B. I. történetesen az ő egyhá­zához tartozó pusztán hunyt el. Bizony szükségtelen volt tehát az ó-budai lelkésztársnak előtte ismeretlen és általa nem jól tudott ügyben a kárhoztatás köveit rám dobálni. — Hogy az ildomossággal és a kartársi tisz­telettel megyegyező-e oly kitételeket használni hivatalos átiratban, mint a milyenekkel én éltem ? magam is elis­merem: nem ; de a h.-szőllősi pap ellenében akarva hasz­náltam ama kifejezéseket, mert hát ő azon fiatal óriások egyike, a ki másokat ignorá'ó magaviseletével és infa­misan hivatalos stylusával kívánja magára vonni a figyel­met. Végül kijelentem, hogy ezen ügyet részemről be­fezettnek tekintem és senkivel további vitatkozásba bo­csátkozni nem fogok ; vigasztal és megnyugtat az öntudat, és a viszonyokat jól tudó több lelkésztársamnak a leg­közelebbi tractualis gyű és alkalmával tett ama nyilatko­zata, hogy nekem van igazam és én értelmeztem helye­sen a parochialis jogot.* —• Vinczy Gyula. A nélkül, hogy a részünkről is befejezettnek nyilvá­nított vitába elegyednénk, a kérdés tárgyilagos elbírálása végett emlékeztetőül ide írjuk zs. törvénykönyvünk meg­felelő §-ait. »Magyarországnak minden reformált vallású lakosa és honpolgára azon helyen tekintetik az egyház­község rendes tagjának, a hol tagja a polgári község­nek.* 15. § A ki előbbi egyházközségéből más egyházközségbe teszi át lakását, hat heti ott lakás után az egyházközségi tagság jogainak és kötelességeinek tényleges gyakorlatába lép« 17. §. Fiat applicatio ! Szerk. * Értesítés. Eperjesen a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerületi tanítóképző intézetben a tanképesítési vizsgálatok f. é. junius hó 30-án és folytatólag julius i-éu s következő napjain fognak megtartatni. Az érdeklettek junius 15-ig nagytiszteletű Sztehlo János főesperes úrhoz mint a vizsgáló bizottság elnökéhez Eperjesre küldjék be folyamodványaikat, végzett tanulmányaikról és a folyamodás napjáig terjedő működésükről szóló bizo­nyítványokkal együtt. — Zsarnoviczky István, tanító­képző igazgató-tanár. * Rövid hirek. Szász Károly dunamelléki püspök a külső-somogyi egyházmegyében végzett egyházláto­gató kőrútjából visszatért s egyházában befejezve a con­firmándusok oktatását,' f. hó 22 dikén hajtotta végre a confirmációt. Az ünnepélyen szép számú és díszes kö­zönség jelenlétében 108 fiú és leány confirmáltatott.

Next

/
Thumbnails
Contents