Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

Pár szó a „Visszhangéra. Nagytiszt. Kund Samu esperes úr szíves volt igénytelen közleményemet becses figyelmére méltatni, miért is fogadja őszinte köszönetemet. Cikkének egész tartalmára reflektálni egyáltalában nem akarok, de annak egy pontjára, az ügy tisztázása érdekében rövid válaszszal tartozom. Nt. Kund úr szerint ugyanis én Kovács Albert Egyházjogtanának egy kitételét (634. 1) félreértettem. Ott ugyanis kereszt(elő)levélről van szó ; ami, ha jól értem, nt. úr szerint nem egy a (keresztelési) anyakönyvi kivonattal. Már hiszen hogy Kovács Albert különbséget tett-e a kettő között, arról teljes hitelességgel csak ő nyilatkozhatnék ; azonban annyit én is merek mondani, hogy valamint az ev. református egyház praxisa, úgy bizonyára Kovács Albert sem tud semmit a jelzett megkülönböztetésről. Minálunk »kereszt (vagy keresztelő) levél« és »a keresztelési anyakönyv kivonata* tökéletesen egyet jelentenek. Hogy aztán a testvér ágostai evang. egyház kebelében ellenkező praxis fejlődött ki, azt eddig nem tudtam ; nt. Kund úr mostani nyilatkozatából sejteni vélem, de teljes tisztelettel és őszintességgel mondva: nem értem. Nem értem pedig azért, mert akárhogy nevezzük azt a bizonyítványt, az a születés és keresztelés hiteles igazolására való. É hiteles bizonyítvány törvényes alakja: az anyakönyvi kivonat, mely nt. Kund úr szerint is az illető pont szószerinti másolata tartozik lenni. Már hogy mi szüksége van e hiteles anyakönyvi kivonat mellett egy attól különböző » keresztelő levélre*, és hogy ilyet a hiteles anyakönyvi kivonat helyett hogyan acceptálhatnak az illető hatóságok, azt — ismétlem — nem érthetem. Kund úr azt véli, hogy az általa közölt »keresztelő levél* kiállításával sem az igazság, sem a kiméletesség és humanitás ellen nem vétene. Teljes tisztelettel, de emellett teljes határozottsággal ki kell mondanom, hogy bizony ily módon az »igazság« ellen vétene nagytiszt. úr. Ugyanis (saját jelzését használva) N. N.-nek X. X. és Y. Y. hitvestársak fiának*) születése és kereszteléséről adna bizonyítványt, holott az az N. N. gyermek mint Y. Y. no törvénytelen fia született és kereszteltetett meg s miy\t ilyen van az anyakönybe bevezetve ; a szülék házassága csak később következvén be. Magam részéről, még ha a »kiméletesség és humanitás* megsértésével vádoltatnám is, a nt. Kund úr eljárását, mint a melylyel bármely lelkész könnyen bajt szerezhetne magának, senkinek sem vagyok hajlandó ajánlani. Pápa, 1887. május 9. Révész Kálmán. ISKOLAÜGY. Önütötte rés a protestánsok iskolainak az 1790/l-ik XXVI. t. cikk által biztosított jogain. Az olvasó, ki a napi lapokat figyelemmel szokta kisérni, 1884 tavasza óta gyakran találkozott a nagyszalontai gymnasium nevével. Most azt olvasta, hogy a nevezett gymnasium kihagyatott a nyilvános jellegű középiskolák sorából; majd, hogy az illető gymnasium nyilvánossága ügyében kérvény terjesztetett és küldöttség menesztetett a nm. vallás- és közoktatásügyi minisz*) S vájjon mi jelző iönne elébe >törvényes*-e vagy »törvény• télen«? vagy egyik sem? teriumhoz. 1886. julius havában ismét azon hír járta be a lapokat, hogy a n.-szalontai polgári iskolával összekötött gyrnnasiumtól jelen szervezetében megvonatott a nyilvánossági jog; reá pár hétre ismét, hogy a magas minisztérium »szoros kivételképen* megadta a nyilvánossági jogot a nevezett iskolának 1886/7. iskolai évre. Legközelebb március hó végén pedig azon örvendetes hírt bocsátották szárnyra a nyilvánosság organumai, hogy a n.-szalontai 4 osztályú gymnasium alaptőkéje gyarapítására 10,165 frt gyűjtetett. E gyakori és sokszor ellentétes hírek könnyen tévedésbe ejthették az olvasót az illető tanintézetre nézve. Legyen szabad tehát nekem, ki éveken keresztül voltam szerencsés a nevezett iskolában működni, s kit ahhoz még a távolban is a legtisztább szeretet és legönzetlenebb érdeklődés csatol, annak viszonyait a nyilvánosság előtt megvilágítanom. A n.-szalontai iskola, mely több mint másfél századon át 6 osztályú gymnasiumként állott fenn és széles körben a legjobb hírnévnek örvendett, 1875-ben polgári iskolával kapcsolatosan 4 osztályra szállíttatott le; 188i-ben pedig, mert a IV osztályra szállítás a növendékek számának elijesztő mértékben megcsökkenése folytán az intézetet a végenyészet szélére juttatta, szintén poíg. iskolával kapcsolatban VI osztályra emeltetett fel. Mindkét ízben való átalakítás — mert az intézet a nagyszalontai ref. egyház által, helyesebben az egyház felügyelete alatt álló gymnásiumi alapok és alapítványokból és Nagy-Szalonta város subventiójából közös erővel tartatott fenn — a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a tiszántúli egyházkerület jóváhagyása mellett történt. Mint polgári iskolával összekötött gymnasiumot találta a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. XXX. t. cikk. És minthogy az idézett törvény középiskolákúl csak a gymnasiumokat és reáliskolákat ismeri el, ily vegyes jellegű intézetről pedig mit sem tud: a törvény alapján álló minisztérium a középiskolai tankerületeket megállapító 17916/1884. sz. rendeletében a nagy-szalontai polgári iskolával összekötött gymnasiumot kihagyja a nyilvános jellegű középiskolák sorából. E sajnálatos, mint alább látni fogjuk, végzetes dologban jelentékeny része lehetett s bizonyára volt is azon — nem tudom szándékos vagy véletlen — tévedésnek, hogy bár az intézet fenntartása érdekében kötött szerződések azt »polgári iskolával összekötött gymnasiumnak* mondják; bár e címet használta az intézet 1875/6-ik évtől kezdve folytonosan: mégis a magas minisztériumhoz mint »gymnásiumi tanfolyammal összekötött polgári iskola* terjesztetett az be, s ilyenül szerepel a minisztérium előtt állandóan, mintha tulajdonképen polgári iskola lett volna. Bármi volt azonban oka a nyilvános középiskolák sorából kihagyatásnak, elég az, hogy e körülmény a fenntartó testületekben a legnagyobb aggodalmat költötte fel az iskola jövője iránt. Mozgásba hoztak minden eszközt, megkíséreltek minden lehető utat és módot arra nézve, hogy a gymnasiumot fenyegető veszélyt elhárítsák. Több rendbeli kérvényt intéztek, küldöttséget menesztettek a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz a nyilvánossági jog kinyerése végett. Hasztalan volt minden lépés, hasztalan annak kimutatása, hogy az intézet úgy szervezeténél, mint a gymasiumi és polgáriskolai növendékek számarányánál fogva — az utóbbi iskolai években 100— 110 gymnásiumi növendék mellett 5 — 8 polgári iskolai tanítványa volt az intézetnek —