Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

BELFÖLD. Püspöki látogatás a külső-somogyi egyházmegyében. i-f'U Midőn Szász Károly -püspök úr hivatalos körútjának folytatásáról akarom tudósítani e lap olvasóit, szükségesnek látok előzetesen megjegyezni annyit, hogy én a püspöki látogatás nem külső decorumának, hanem belső tartalmasságának leírására óhajtanék nagyobb figyelmet fordítani, engedve kiválólag azon óhajtásnak »vajha e látogatás alkalmával mondott beszédek megörökíttetnének 1« -A külső fogadtatásról elégnek tartok megjegyezni annyit, hogy a nép azon községekben (hol nekem is a kíséretben megjelenni szerenc-ém volt) mindenütt a legnagyobb szivélyességgel, örömmel s legtöbb helyen diadalkapukkal fogadta a főpásztort, tömeges megjelenésével mutatván ki, mind megérkezésekor, mind a templomban főpásztora iránti érdeklődését. A bandériumok — ha két szál lovas legény képében is alig maradhattak el, az ebédek hosszúságúkból fényességükből — dacára a főpásztor határozottan kifejezett előleges óhajtásának — engedni semmit nem akartak, községek, testületek, más felekezetbeli lelkészek örömmel használták fel az alkalmat az egyszerű ünnepélyen való részvételre. Ezeknek előre bocsátása után szabad legyen már most szólanom e látogatás belső mikéntjéről az egyes gyülekezetekben. Bábonyba — somogymegyei mintegy 270 lelket számláló gyülekezetbe — ápril 29-kén délelőtt érkezett meg püspök úr. Már a falu végén, majd a lelkészi lak kapujánál csinos diadalív várta a főpásztort, s az udvaron Bocsor Lajos lelkész az elöljárósággal, rövid szavakban csekély számú s nem épen vagyonos, de azért nem lankadó gyülekezetét ajánlotta a főpásztor jóindulatába, mire a főpásztor szokott ékesszólásával találóan adta meg a feleletet. '•' -Délután 3 óra után vette kezdetét az ünnepélyes istenitisztelet, mely alkalommal üdvözli a híveket, kiknek ősei e helyen 100 évvel ezelőtt, építették fel az Úrnak templomát s állították fel újra a mintegy 50 évre megszűnt anyagyülekezetet. Ez ősökről nagyon jól tudja —- úgymond — ő, hogy mindent megtettek egyházuk fenntartathatásáért s ha egyik helyen elvétetett templomuk, iskolájuk, a fecske fáradhatatlanságával, sárból, fából újnak készítéséhez fogott hozZá a vallásához, egyházához buzgón ragaszkodó nép. így tudta az buzgósága által megóvni, fenntartani egyházát. Ez a buzgóság nyilatkozott a jelen nemzedékben is, a mikor a templomát tőle telhetőleg díszessé tette, a paplakot újból építette, a tanítólakon javításokat eszközölt, — a mikor egyszerűségét szokásaiban, erkölcseiben megtartotta, az Úrnak házát s szent asztalát buzgón keresi, szegénységéhez képest szívesen fárad s áldoz egyházának fenntartásáért. Ily körülmények között nagyon feltűnő előtte, midőn az egyház néhány tagjá, törvénytelen úton, a lelkész és presbyterium háta mögött — tehát annak tudta nélkül —•• kérelmezi ő tőle azt, hogy a lelkészi hivatalnak megszüntetésével, az anyaegyháznak leányegyházzá tételét eszközölni segítsen. Nem hiszi, hogy ez az egész gyülekezet óhajtása volna, nem hiheti, hogy az egész gyülekezet lemondani akarjon arról, a mi meg van. Buzdítja őket további buzgóságra, a terhektől s áldozatoktól vissza nem riadásra, ajánlja eddigi jó szokásaik megtartását. Legyetek — úgymond — továbbra is türelmesek — nem cstiggedők, hogy e kis gyülekezet továbbra is fennmaradjon, buzgó könyörgésében kér reá áldást az Egek urától.« Ezután az iskolának megvizsgálása, majd a presbyteriummal való tanácskozás következett. Bábony után ápril 30-án Kapoly meglátogatása következett. Tab mezővároson — a más vallású lakosság élénk érdeklődése közben — keresztül menve mintegy 10 óra tájban érkezett meg a 7—8 kocsiból álló püspöki kiséret. Az egész hétköznapiságban maradott papi Udvaron, a halál kínaival küzdött lelkész helyett Benedek Ede segédlelkész fogadta szívélyesen ugyan— dé ruházatával nem mutatva papi állását — a főpásztort. Csakhamar megkondultak azután a harangok s elkezdődött az ünnepélyes aktus, hangozván a főpásztor ajkáról a »Kegyelem és békesség nektek« kezdetű apostoli üdvözlet, mit azután követett a gyii'ekezet viszonyaihoz találó beszéd. »Mint a természetben a napfény . és borulás, a jó idő és zivatar : úgy váltogatja egymást az emberi kebelben is a jó és rossz, a szép és rút, a kedves és nem kedves szokás. Igazán úgy van az emberi szív, mint az a föld, melyről az Idvezítő azt mondá, hogy bele gazdája tis/.ta magot vetett; de eljött éjjel az ő ellensége, hogy konkolyt hintsen e tisza búza közé így vagytok ti k. Afiai 1 bennetek a mint tudom, a mint látom, van sok szép tulajdon, ti szeretitek az Isten házát, szeretnek közületek igen sokan áldozni egyházukért, járultok szívesen e szent asztalhoz ; de nem hiányoznak közöttetek, kiknek szívében a konkoly elnyomja a tiszta búzát, és én eljöttem közibetek ís, hogy teljesítsem e parancsolatot, mely adatott Jerémiásnak, midőn szólott hozzá az Úr mondván : »Eredj el az Izrael fiaihoz, valamire küldlelc tégedet, azt megmondjad gyomlálj, törj, veszess, építs és plántálj.« És én eljöttem, hogy jó tulajdonságaitokat méltányolván, megnézzem, vájjon a ti cselekedeteitek mennyit érnek; hiszen a mit ti közületek tesznek némelyek : azt megtették a farizeusok is, ők is tettek jót; de csak azért, hogy láttassanak az emberektől, böjtöltek, imádkoztak, alamizsnát adtak; de mindezt nem szív szükségből, hanem az emberekre való tekintetből, szivök, lelkük e látszólagos jó cselekedetek mellett is gonosz maradt, azért móndá nekik az Idvesítő : » Ti hasonlatosak vagytok a megfehérített koporsóhoz, mely kívül ugyan szép7

de belülrűl tele van holtnak tetemeivel.« Eljöttem megnézni, hogy menteték-e és mennyit előre? mentek-e előre azok, kik látszanak jót cselekedni, buzgólkodni, szívok pedig a gonosztól nem épen van távol, hogy nincsenek e közöttetek erkölcstelenek, fájtalanok, holott Jakab apostol megmondotta, hogy a világnak ilyen barátsága gyűlöletes az Isten előtt, nincsenek-e közöttetek perlekedők, kik atyjukfiait barátságos egyezkedés helyett perbe idézik ? nincsenek-e kik törvényes tartozásaikkal éveken keresztül hátralékban maradnak s az által egyházukat lényesen károsítják ? Mindezek nem a hitnek cselekedetei, távoztassátok el az ilyen konkolyt szívetekből. De hogy beszédemet ne végezzem egészen megszomorítástokkal, elismerem, hogy az egyház vagyoni ügyei iránt lapasztalt nemérdeklődés, a legújabb idő óta muló félben van és ti egyházunk előbbvitelére közmunkát is válaltatok. Ez igen szép volt tőletek, buzgólkodjatok is az ilyenben, mely kétszeresen nemesít és emel fel benneteket. Nemcsak jólétet vagy is könnyebb boldogulást szerez az egyház vagyoni ügyének emelésére de megnemesíti az az erkölcsi életet is, mert e siker míg egyrészről buzgóságra ösztönöz : másrészről indít arra, hogy a lelketek nemesítésére szolgáló intézmények felvirágoztatására is gondoljatok, azokat ne csak el n