Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

sadalmat! A társadalom alapja és egész jövője az iskolákban van. A népiskolák nevelik az egyház tagjait, a középiskolák az egyháznak intelligenciáját, és itt meg vagyok győződve a felől, hogy csak protest. szellemtől lelkesített s protestáns öntudattól áthatott férfiak nevelhetnek és képezhetnek prot. szellemtől vezérelt s prot. öntudattól áthatott polgárokat és ha ilyen egyháztagokra nincsen szükség, nincs szükség akkor magára a protest. egyházra sem ! De nekünk vannak protestáns tanítóképző intézeteink, melyek a fejlődési és tökéletesedés útján haladva, kiélégíték a kor igényeit s iskoláinknak szükségeit. Népiskoláinkra tehát bizonyos megnyugvással tekintünk. Éz iskoláknak a hazai népiskolákéval együtt tanrendszere aggasztó csak, nem vezérszemélyzete. Nem szólok itt más tantárgyakról, de szólok azokról, a melyek a hitélet, az erkölcsiség fejlesztésére, specificusan hivatvák, a vallásoktatásról. És itt azt mondom, ki azokkal a tankönyvekkel az iskolákból, melyek az egyházi élet állandó veszélyét képezik 1 Ki azokkal a tankönyvekkel, melyek a prot. egyház egyszerű fenséges tanait és elveit oly modorban tárgyalják, melyben a népiskolák gyönge értelmű növendékeire érthetetlenek, megemészthetetlenek. Ne tegyük ily módon csömör tárgyaivá a vallás és erkölcsoktatás félszegsége által azokat a népiskolában, ne ez által idegenné és idegenítővé az életre. Mert a gyermeki benyomások eltörölhetetlenek, s higyjék el önök, hogy ha egyszerű, a gyermeki értelemhez szabott tankönyveink lesznek a népiskolákban s ha azok a fogékony lelkekben megfelelő húrokat rezgetnek meg, tapasztalni fogják önök, hogy templomaink is meg fognak lassanként népesedni s a népiskola működésének áldó hatása kiterjed az élet ezer és ezer viszonyaira ÍS. (Vége köv.) ISKOLAÜGY. Az eperjesi katastropha. E becses lapok mult száma máris megemlékezett azon megdöbbentő szomorú esetről, hogy Eperjesen folyó hó 6-ikán d. e. io órától lcezdve késő estig folytonos forgó szél által élesztve és kisérve, óriási tűzvész dühöngött, melynek a város legnagyobb részei, nevezetesen a ev. ág. hitv. templom, az evangel. collegium, a felvidéki magyar közművelődésnek oly fontos tényezője és méltán féltett kincse : a Széchenyi-kör rendkívül díszes és költséges helyisége, a kir. katholikus gymnázium, a Szent-Andrássy Alajos által mult évben a helybeli kath. gymnásiumnak ajándékozott s 200 ezer forintot képviselő 2 emeletes ház, a dr. Schuster Konstantin volt kassai, jelenleg váci püspök által 40 ezer frton épített »Stefánia* című nőnövelde, a megyeháza, városháza s számos más középületek kérlelhetleniil áldozatúl estek. Több mint 300 épület pusztult el, némelyiknek már csak a nyoma látható, s ma már csak a kormos falak jelzik az enyészetnek iszonyú művét. A kár megközelíti az egy milliót, s csakis Kassa, Kis-Szeben, Nagy-Sáros és Sóvár városának s a katonaságnak köszönhető, hogy a város teljesen el nem pusztult. Valóban sírhat e város hosszú időre eltűnt jólétén, mint Marius Karthágó romjain! Bennünket közelebbről a collegium s a hozzá közel álló ev. templom sorsa érdekel, mely szintén jelentékeny károkat szenvedett s minden percben beszakadással fenyeget, úgy hogy az előadás is pár napig szünetelni volt kénytelen. A collegiumi igazgató-választmány a veszély, nagyságát felfogva, mult vasárnap a collegiumot crt nagy csapás enyhítése ügyében tanárok és pártfogókból egy építészeti s egy u n. irodalmi bizottságot nevezett ki a légközelebbi teendők megvitatása céljából. Mindkét bizotlság egyértelműleg azon sürgős határozatot hozta, hogy szerencsétlenül járt collegiumunk érdekében a hazai tanügy lelkes barátai és fejlesztőihez a tűzveszély rövid leírásával egy alább közlendő felhívás intézendő, még pedig a protestáns kerületek és tanintézetekhez, a fővárosi és keriiletünkbeli lapokhoz, a hazai prot. szaklapokhoz, az esperességekhez s Katzer Miki. s dr. Schmidt Gyula collegiumi felügyelők s orsz. képviselők buzgó közvetítése mellett a képviselőházhoz. Ugyancsak határozatba ment, hogy külön kérvény intézendő O Felsége a magyar királyhoz, a miniszterelnökhöz, cultusminiszterhez, egyetemes és kerületi gyűlésekhez, egyetemes és kerületi felügyelőkhöz s a püspökökhöz, egyes nagyobb prot. városok tanácsaihoz, s az angol földön élő hazánkfiához, ősanyaintézetünk meleg barátja s buzgó pártfogójahoz, dr. Duka Tivadar úrhoz. A nyomor enyhítésére máris örvendetes mozgalom indult meg szomszéd,városunkban Kassán s másutt. Ezen felül O Felsége máris 10 ezer, a kormány pedig ezer forintot küldött a szegényebb tűzkárosultak javára s az általános nyomor enyhítésére, s a meleg részvét hangját jól esik hallanunk a hazai összes főbb lapokban, A collegium által kibocsátott felhívás következőleg hangzik : »Felhívás a hazai tanügy barátaihoz ! A folyó évi május hó 6-dikán Eperjesen dühöngött óriási tűzvész a köz- és magánépületek százait rongálta meg és pusztította el megmenthetetlenül; ezek között elhamvasztotta az ev. ker. collegium fedélzetét is, minek következtében a tetőzet és falazat több helyen tetemesen megrongáltatott, a díszes könyvtári nagy terem pedig beszakadással fenyeget. Az ennek folytán szükségessé vált építkezések és épületjavítások költségeit a kárt szenvedett collegium egészben viselni képes nem levén, kénytelenek vagyunk ez ügyben a hazai tanügy lelkes barátaihoz fordulni segedelemért. Evang. ker. collegiumunk jogi és theologiai akadénváival, középiskolájával és tanítóképző intézetével oly fontos kulturális feladatot van hivatva hazánk e határszéli vidékén megoldani, s emellett a hazai tanügy történetében oly kiválóan szép múlttal dicsekedhetik, hogy az égetően szükségessé vált segély tekintetében való részletes ajánlgatását e helyütt teljesen feleslegesnek tartjuk, főképen pedig olyanok előtt, kik, mint mély tisztelettel Címzett, a tanintézet ezen nagyjelentőségű hivatását s egyszersmind annak történetét ismeri. Legyen szabad tehát mély tisztelettel Címzetthez azon alázatos kérelemmel járulni, hogy ez ősrégi tanintézetet a reá nehezedett súlyos csapás elviselésében lehetőleg kegyesen segélyezni — a segélyezésnek nemes ügyét ismerősei körében szívesen pártolni és terjeszteni, s végül a legcsekélyebb Összegű adományokat is — miket tanintézetünk legmélyebb hálás köszönetével fog nyilvánosan nyugtatványozni — a collegium pénztárába juttatni méltóztassék. A szent ügyet, melyben alázatos kérő szavunkat fölemelni bátorkodtunk, bizalommal ajánlván ismételten becses figyelmébe és nemes jóindulatába, maradtunk Eperjesen, 1887. évi május hó 8-án, mély tisztelettel az eperjesi ev. ker. collegium nevében a kiküldött építészeti bizottság.« Ez a helyzet, mely nem szorul bizonytásral Melegen ajánljuk collegiumunk ügyét e becses lapok útján is a prot. hazai tanügy'meleg' barátainak buzgóságába és hathatós pártfogásába! Pártfogolják és terjeszszék egy