Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-09 / 2. szám
nagyobb leányok számára, szintén 50 krajcár havi fizetés mellett. Szeptember 20-án vizsgát tartottam az óvodában, melyre a szószékről előző vasárnapon meghívtam az egyház közönségét általában és azután egyházi szolgám által különösen a községi elöljáróság és presbyterium tagjait. A vizsga valódi örömiinnepély volt. Nemcsak hogy a legcsinosabb kézimunkák egész kirakata gyönyörködtette a néző szemeit, kézimunkák a kisdedek kezeiből is, melyek akármely városi óvodának és kézimunka-iskolának diszére váltak volna, hanem a midőn a kisdedek fel s alá andalogva, koszorúba fűződtek, s ismét szét váltak magyar dalok elzengése mellett, magyarul szavaltak és dadogtak, az anyák szemeiben a lelkesedés élvezetének örömkönnyei csillogtak. Pedig egyházam népe egészen németajkú, de az utcán a kisdedek és az iskolás gyermekek magyarul köszöntenek. Tavaly 124, ez idén, t. i. 1886-ban 134 kisded vett részt az óvodai nevelésben. Jöttek pedig a más vallású honoratiók gyermekei is, kath. és görög keletiek. Izraeliták is. Igaz, hogy némely gyermekek egy vagy másik hónapban, ha anyjuk otthon van, elmaradnak, de aztán megint eljönnek. Es vannak ingyenesek is, és így minden külkényszer nélkül a magyar nyelv iránti hajlam becsepegtetik a zsenge szivekbe. Ezen nyári óvodáknak olcsósága mellett nemcsak az az előnye, hogy német híveim gyermekei megszeretik a magyar nyelvet és ha mint 6 évesek rendes iskolai tanításban részesülnek, már fegyelmezettek és csendesen viselik magukat, hanem az is, hogy az öregekkel, a szülőkkel is megkedveltetik a magyar nyelvet és azokat jó honpolgárokká teszik. Ez pedig népnevelésünk legfőbb feladata. E mellett meg szegény tanítóm leányainak jól esik nyáron át a legnemesebb módon 130—200 frtot keresni. Összeköttetik tehát így az üdvös a hasznossal. Hol tanító leányok nincsenek, ott maguk a tanítók nejei vagy más művelt nő lehet óvodásné, csak akarjon. De hát miért írtam én le ezen általam úgynevezett »Nyári óvodának« a dolgát. Öndicsekvésül ? Nem, távol vagyok tőle. Hiszen nem az én gondolatom, hanem a nőm-é. Én csak a létesítési módozatokat gondoltam ki. De e miatt sem közöltem volna. Közöltem, mert e becses lapok mélyen tisztelt szerkesztőjének nem régen Ígéretet tettem, hogy e dologgal bátor leendek becses lapját felkeresni és ő szíves volt engem erre bátorítani. S így közöltem azért, hogy a népnevelés avatottjai e nyári óvodákat kegyesek legyenek bírálat alá venni, s ha azt találják, hogy ezen az uton népünket a legolcsóbb uton a hazaszeretethez és a magyar nyelv tudásához lehet vezetni, sietni fogok e becses lapok mélyen tisztelt szerkesztőjének legmélyebb hálámat nyilvánítani, hogy szíves volt becses lapjában ezen igénytelen soraimnak helyt adni. Bierbrunner Gusztáv. T A R C A. A legújabb theologia történetéből. (Folytatás.) Azonban a supranaturalismussal hangsúlyozza, hogy a keresztyénit a maga határozottan kifejezett sajátszerűségében kell felfognunk s valami benső élet-elevennek, az emberi lényeg teljességének kell tekintenünk, melynek igazságáról a személyi tapasztalat alapján kell meggyőződnünk. Schleiermacher azonban tárgyilag véve is különbözik a rationalismustól és supranaturalismustól. A rationalismustól eltér abban, hogy a supranaturalismussal a keresztyénségben valami természetfelettit és eredetit lát, mely az empirikus történeti összefüggésből meg nem magyarázható; a mi azonban az egyik oldalról az isteni szellem kijelentéseként tekinthető, az más részről ismét az istenivel azonos emberi értelem legfőbb nyilvánulása, teremtői szellemi erejének legfőbb fejlődése, miáltal a keresztyénség eredetisége ismét viszonylagossá és emberivé tétetik. Felfogásának ezen kettős oldala onnan magyarázandó, hogv a hittanban is a pantheismus azon alap, melyre a keresztyénség állíttatik, a minek azután azon fontos következménye van, hogy Schleiermacher a keresztyénséget a maga absolut jellegében és teljességében felfogni képtelen s a személyiség fogalmát nála hiába keressük. Hittani rendszerének pantheistikus alapvonásából, a melyből a történeti alap hiányzik, következik, hogy nála Isten s a világ azonos fogalom, mindkettőnek a lét a tartalma, még pedig: »az Isten a lét az ellentétek kizárásával, a világ ellenben ezeknek betudásával.« Helyesen jegyzi meg Landerer f i ), hogy Schleiermacher subjectivismusa, mely az ő pantheismusától elválaszhatatlan, azt eredményezi, hogy azon keresztyéni elem, mely a vallásos tudatnak sajátja, az emberi Énnek valami immanens tulajdonsága, vagyis az absolut Énnek megvalósulása a véges Énben. Rendszerének ezen idealistikus eleméből következik továbbá, hogy az egyházi élet és tan fejlődési története s az ószövetség iránt kevésbé volt érzéke, sőt általában a bibliai tartalomnnak tisztán objectiv vizsgálatára Schleirmacher soha sem jutott el, a miért is hittana teljesen szubjektív valami, mert nem is az üdvtörténetet, hanem a »vallásos függő érzelmet* irja le. Mivel theologiájából a történeti alap hiányzik, azért szerinte a keresztyén hitcikkek, miknek a hittan tudományos rendszere, nem az egyház által megállapított tételek, hanem »a keresztyén kegyes kedélyállapotok szóban kifejezett nyilatkozatai.« Azért a keresztyén hittudatnak és a hittannak, mint a hittudat tartalma tudományos rendszerének, kútfeje nem a hitvallások, nemis a biblia, de másfelől ne mis az ész, hanem magának a kegyes keresztyénnek közvetlen vallásos kedélyhangulata, a hivő lelkében élő, kedélyét meghatározó keresztyén vallásos érzelelem.7 ) Schleiermacher hittanában minden gondolat a megváltás eszméjéből, a bűn és kegyelem ellentétének legyőzéséből van levezetve. Schleiermacher hittani rendszerének ezen idealistikus pantheistikus vonása némileg el van takarva azáltal, hogy ő a keresztyén öntudatra, a hívőnek benső tapasztalatára utal, miáltal subjectivismusa vallásos fordu-i latot vesz, és Baurnak igazat kell adnunk abban, hogy a schleiermacheri érzelemnek keresztyén vonása és dialektikai értelmének spinozismusa folyton küzdenek egymás ellen, azonban a keresztyénség erősebb volt benne, mint a philosophia és dialektika. Schleiermacher hittanának szubjektív, történetellenes vonásából következik, hogy lényegtelennek nyilvánította a hagyományos hittan mindazon tételeit, melyek a Krisztus s általában a dogmák külső történetére vonatkoznak. Christologiája a spekulatív és orthodox felfogással szemben sajátszerűnek tűnik fel abban, hogy Irenaus alapján Krisztusban lényegileg a teremtés teljességét s ennyiben az ősképinek és történelminek egységét látja. Schleiermacher tehát Krisztus személyiségét s annak 6) I. ín. 336. I 7) Dr. Kovács 0. i. ra, II. 222. 1.
