Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-09 / 2. szám

sék ? nem sajnálatraméltó tévedés-e az, mikor egy ember — mert talán valaha úgy tanulta s valahol azt olvasta — vakon esküszik százados kort ért csalódásokra a helyett, hogy Isten által adott eszét használva, a lelkében élő, még a bibliánál is hatalmasabb igazság után való vágyát igyekeznék kielégíteni. Hiszen már Luther is azt mondá, hogy »Istenünk nem szokásnak, hanem igazságnak neveztetik és a mi hitünk nem hisz semmit szokásból, hanem az igazságnak, mely maga az Isten.« Ki a vallások fejlődésének történetével ismerős, nem tagadhatja, miszerint minden vallás tulajdonképen a képzeleten alapult, mely az emberiség gyermek korszakában az Isteneket megteremté. Később a vallás őreinek vizsgálódásai e monda szerinti hitet egy szövevényes rendszerré képezték, mely ellen a mind jobban fejlődő emberi ész ős időktől kezdve teljes erejével tiltakozott. E szellem űzte el az Olympról a görög s római isteneket ; ez dönté le a Baal templomait; ez tisztitá meg a héber polytheismust s ez állítá a próféták által a zsidó Jehova helyére a keresztyénség Istenét s dönté le Róma faragott képeit Luther s társai munkái által. Az előrehaladó tudomány minden előre tett lépésével, mondhatni egy-egy, a vallással jogtalanul azonosított kegyes csalódás fejére hágott s okozá azt, hogy azon fogalom, melylyel mi a 19-ik század gyermekei a világ okról, az Istenről birunk, egészen más, mint az, melylyel az emberiség nagyobb része évezredek előtt bírt, s mely még máig is alapját képezi az uralkodó vallásoknak. A mi személyes tapasztalásaink köre igaz, hogy életünk rövidségénél fogva még legműveltebbjeinknél is csak nagyon korlátolt lehet s némileg az első emberek tehetetlen állapotába kellene magunkat helyeznünk, ha csupán azt akarnók valóságnak elfogadni, amit saját meggyőződésünkből s az ebből következtetett lehetőségből vezetnénk le az észszerű gondolkozás útján : azonban az előttünk élt vizsgálódók valóban megállapított tapasztalásai a legmegbecsülhetetlenebb örökségeit képezik az élő nemzedéknek s ezek csalhatatlanul azt mutatják, hogy az emberiség, a többek között épen a vallás nevében űzött istentelen hajszák s szellemi rabszolgaság alól azon tudomány segélyével szabadult meg, mely — nyiltan ki merem mondani — ma ís üressé teszi azon templomokat, melyekben erkölcsi tanítások helyett a bibliai csodák jobbra-balra magyarázgatásával, dogmatikus szőrszálhasogatásokkal akarják agyonütni a hallgatók vallásos lelkesülését. Pedig hány, de hány templomban megtörtént ez csak egyetlen karácsony alatt is ? 1 Már pedig a tapasztalás tanítja, miszerint a tudás mindennemű tévhitet szétdúl s hogy elterjedését végkép meggátolni teljes lehetetlen, mert mint a levegő és világosság alig észrevehető pórusokon átszivárogtatja a tudást a nép szellemi testébe s kifejti benne az elrejtett természetes erőket, melyek a tévhitet felbontják és lassacskán apostolaikkal együtt régiségtárba helyezik. Ám tagadják meg Horvát úr és elvbarátai, hogy »immár, ha a vallás és egyház évezredes építményeit továbbra is fenntartani akarjuk az csak a tudományok segélyével történhetik;« csak rendezgessék gyermek istenitiszteleteiket, házi imaóráikat, kegyes vallásos elmélkedéseiket, mert hiszen ezek kétségbevonhatlanúl erkölcsképző hatással is bírnak egyszersmind; hanem aztán ne feledkezzenek meg a szellemileg nagykorúvá lett emberek lelki szükségeinek kielégítéséről sem, kik a világ s természet életének szemlélete útján egész másról győződtek meg, mint a mit önök az emberi értelem mindeneket megvizsgáló jogának kétségbevonásával egyházi szószékeinkről hirdetgetnek. De nem akarok tovább menni enemű kérdések tárgyalásába, melyet én e becses lapok hasábjain már nem egyszer megtettem. Enemű szavaimat nem egy oldalról üdvözölték szívesen egyháziak s világiak egyaránt s bizony mondom, a Horvát úr dörgő szavai legkevésbé sem fogják útját vágni ily irányú további munkálkodásomnak. Igen, én egyházi életünk kóros állapotának egyik legfőbb okát abban látom, a mit Horvát úr által elcsépelt cikkeimben elmondottam, s nem is hiszek ez állapotok jobbrafordulásában, míg a vallás védelmére oly emberek tátják fel szájukat, kik az emberi értelem jogainak lábbal tapodása árán óhajtják Isten országát megalapítani e földön. Ez Isten országa után vágyódó ismeret se több szeretettel, se szeretet helyesebb ismerettel nem beszél, mint Horvát úr tevé. Ami pedig anemű állításait illeti, hogy én a tudományról s vallásról beszélni talán igen, de az általok vitatott igazságokkal komolyan foglalkozni nem szeretek, sem nem is vagyok képes; hogy cikkemből a legjobb szándék és az igazság buzgó kutatásában szerzett szilárd meggyőződés egyáltalában sem olvasható ki; hogy méltó volna, hogy enemű a vallást és egyházat kompromittáló cikkek megjelenése lehetetlenné tétessék stb. : egyszerűen hallgatással felelek, mert hiszen ezek magoktól lepattanak rólam s lelkem igazság után sóvárgó vágyai egyszersmind azt is sugallják, hogy a jövő a mienk bármily vakmerőséggel hirdesse is egy némely tanulni nem szerető és a saját lábán járni nem bíró közvetítő theologus, hogy a tübingaí iskola vívmányai már most is minden izökben össze vannak törve, s hogy helyökbe ismét a csodás kijelentés jogos uralma lép, mely szegényes vágyainak megfelelőleg ismét meg fogja menteni az emberiséget a tudományok átkos urasága alól. Szegény gazdagok 1 kik azt hiszitek, hogy a föld ismét megállt, mint egykor a nap Józsué parancsára; bizony nem irigylem gazdagságotokat. Csupán » kompromittáló* kifejezésére legyen szabad cikkem záradéka gyanánt e lapok érdemekben megőszült szerkesztőjének, honunkban a modern theologia első és legelsőbb rendű harcosának dr. Ballagi Mórnak eme szavait idéznem: »Gyakorlatilag is megelégelték az emberek a különböző vallások alapján Isten nevében annyi századok óta űzött garázdálkodást és hova-tovább mind többen foglalják el Schiller álláspontját a vallásra nézve: Welche Religion ich bekenne? Keine von allén, Die du rnir nennst. Und warum keine? Aus Religion. Igen is, az emberek nem hajlandók többé üdvöket oly vélemények elhivésétől tenni függővé, melyek jövő életbeni menyország ígéretével e földi együttélésünket pokollá teszik ; a tudomány pedig, az igazi tudomány soha sem fog meghajolni akarni oly Isten előtt, a kinek parancsára nemzetek egymást marcangolják és kinek nevében teremtményei legnemesebbjeinek tűzhalált kellett szenvedni; az olyan Istent a mai tudomány a felvilágosodott elmékből számkiűzte és legyen szabad remélnünk, hogy számkiűzve lesz nem sokára a világból is mindörökre.*) Crudelem medicum intemperans aeger facit 1 Higyje meg tisztelt Horvát úr, vagyok olyan vallásos keresztyén, mint Ön, habár az Ulrici és Herberth Spencer vallásos világnézetével nem cserélem is el azon vallásos elveimet, melyeket szeretett egykori tanáraim s a Lang Henrik nyomdokain haladva éltem végéig tartó *) »A tudomány fejlődése hajdan és most.« Irta Ballagi Mór. Pest, 1871. 2. 1.