Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

— mondja a köszönet, — hogy felmutathatom azon szíves buzgóságot, azon felemelő áldozatkészséget, me­lyet a n.-szalontai gimnázium alaptőkéje javára eszkö­zölt gyűjtésnél tapasztaltam; és kedves kötelességem­nek tartom, hogy ezen valóban szép eredményű gyűj­tésről, hálás köszönetem kifejezése mellett nyilvánosan számot adjak. Buzgó hálát mondok az isteni gondvise­lésnek, hogy úgy közművelődési, mint nemzeti tekintet­ben oly fontos gimnáziumunk érdekében ilyen buzgó áldozatkészségre indította szíveinket s egyszersmind kö­nyörgök, hogy mások is, meglátván a mi jó cselekede teinket, induljanak a nemes példa követésére. * Debreceni főiskolánk köréből, mint az ottani laptársunk írja, egész sereg szervezeti szabályzat és mun­kálat kerül a tanügyi bizottság s onnan az egyházker. közgyűlés elé. Elkészült a hazai református egyházban létesítendő bölcsészeti tanfolyam és tanárképezde szerve­zeti javaslata, melynek kidolgozására a konvent mult évi gyűlése hivta föl a tiszántúli kerületet illetőleg a debre­ceni főiskola igazgatóságát. — A theol. akadémián ki­dolgozták a konvent által kiadott szabályzat alapján az új theologiai vizsgálati szabály javaslatot, melynek kapcsá­ban a theologusok tanítóképesítési vizsgálatának nagy port vert kérdése úgy oldatik meg, mint a dunamelléki kerületben 3 év óta fennáll, hogy t. i. csak a lelkész­tanítók köteleztessenek néptanítói oklevél megszerzésére. A gazdasági tanács tervezetet készített egy egészen új alapon szervezendő convictusra, melyben házi kezelés javasoltatik s a beterjesztett költségvetés szerint 300 sze­mély évenként 26,308 frt 87 kr. költséggel ebédet és vacsorat kapna, egy személy évi ellátása 87 frt 31 krba kerülne. A gimnáziumi tanárikar a vallástani kézikönyvek tárgyában terjeszt fel fontos javaslatot. * Bodzás-ujlaki egyházunk érdekében meleg hangú kérelmet intéz e Lap útján a protestáns közön­séghez Dudás Lajos kazsui ref. lelkésztársunk. B.-Újlak a felsőzempléni egyházmegyében, idegen felekezetek és nemzetiségek közé ékelt, 156 lelket számláló, hitbuzgó és áldozatkész parányi gyülekezet, mely a reformáció korában tótajkúakból alakult, később megmagyarosodott, vallását többszörös üldöztetés dacára, magyarságát erős nemzetiségi nyomás mellett nemcsak híven megőrizte, hanem a haladás követelte minden igényeknek példás készséggel eleget téve, egyházi életét külsőleg s néha rendkívüli erőfeszítéssel fejlesztette. Alig pár éve alakí­totta át iskoláját a törvény követelményei szerint, nyomba rá lelkésze lakát újította meg és templomát-tornyát vé­tette alkalmas fedélzet alá. Ily áldozatok közepette most azon súlyos csapás szakadt reá, hogy temploma falai és boltozata veszélyesen megrepedeztek, miért a politikai ha­tóság a templomot hivatalosan bezáratni kényszerült. Dudás lelkésztársunk, ki mint hivatalos egyházlátogató évek óta tanuja a b.-újlakiak csaknem végkimerülésig ment erőfe­szítésének, azon kívül hogy a közalap és a kerület pénz­táraihoz való segélykérésre megadta a kellő útbaigazí­tást, Lapunk utján magán adakozásra is felhívja a prot. közönséget e példás buzgalmú, páratlan áldozatkészségű gyülekezet felsegélésére. Ne hagyjuk el e mi gyüleke­zetünket, ne feledjük a felvidéki szétszórt egyházak missziói fontos hivatását, segítsük bezárt temploma ki­nyittatására, Istene nyugodt magasztalására ezt a szegény, sorsüldözte, derék népet! Lapunk szerkesztősége kész­séggel vállalkozik az adományok közvetítésére. * Az alsózempléni egyházmegye tavaszi közgyű­lése f. hó 22 — 24. napjain Sárospatakon tartatott meg. * Különös érdeket kölcsönzött a gyűlésnek az egyházmegye új gondnokának, Meczner Bélának beiktatása. Mély ha­tással volt mindnyájunkra — Írja a Sárosp. Lapok — midőn szemeiben az öröm csillogásával, hangjában az őszinte szív melegségével s a határozott meggyőződés komolyságával és keresetlenségével elmondta szép pro­gramm beszédét. Az új gondnok 200 frtot ajánlott föl az egyházmegye közszükségeinek fedezésére és 150 teritékű fényes ebédet adott, melyen nemcsak az egyházmegye volt jelen, hanem az egész Zemplénmegye színe-java, köztük gróf Majláth József és báró Sennyey István, a káptalan két tagja, a pataki róm. és g. kath. lelkészek. Az egyházmegye beléletéről hű és teljes képett adott a nagy gonddal szerkesztett esperesi jelentés. Különösen figyelemreméltó azon része, mely az egyház-iskolai cé­lokra tett áldozatokat ismerteti. Ezrekre megy az ada­kozások összege és az ajándékozások értéke; csak Erdőbényén 800 frtnál többre megy az Isten dicsőségére való adakozás, míg a mádi kaszás emberek •»szőlőmíves­társasága,a Hegyalján szokásos cifra körmenetekkel egybekötött mulatságokat egyházi célra rendezve, tavaly is 101 frttal s 7—8 év alatt már 8—900 frttal gyarapí­totta a mádi egyház pénztárát. * Győry Vilmos emléke a Kisfaludy-társaságban márc. 30-án újíttatott föl Bérezik Árpád szép emlékbc­szédében. A baráti szeretet meleg hangján, az élethűség kellemes üdeségével varázsolta emlékezetbe az embert, a papot és az Írót. Életvidor, rokonszenves egyéniség volt — mondá többek között — s a legjobb emberek egyike. Megérdemelné, hogy akkor is, mikor már csak név lesz, fogalom maradjon, a jóság fogalma. Mint férj, apa, jó barát egyaránt a szelídség, a lelkes odaadás, az ernye­detlen munka, a vallásosság és türelem, a derült üde világnézlet buzgó apostola. Pap volt, egy felekezet buzgó papja, de felekezetiesség és türelmetlenség nélkül. A munka vallását hirdette, mely nálunk még ma sem ural­kodó vallás, hanem csak tűrt vallás, mely azonban kezd mindinkább terjedni. írónak is sokoldalú volt. Irt költe­ményeket, elbeszéléseket, műfordításokat, egyházi beszé­déket, imákat, kritikai dolgozatokat és színműveket. Min­dent és mindig erkölcsösen és Ízléssel írt. Kedvvel ápolta a gyermek-irodalmat s e mezőn az elsők közé emelkedett. A spanyol, portugál, svéd és norvég irodalom gyöngyei­nek átplántálásával e'évülhetetlen érdemeket szerzett a műfordítás terén. Inkább lyrai és elbeszélő tehetség volt, de azért népszínművei is értékesek, mert a népet és nyelvét jól ismerte, jól festette. Színműveiben is javítani igyekezett, így engedvén meg benne a pap az irónak, hogy a szinpad deszkáira lépjen. — A szépen irolt és melegen elmondott emlékbeszéd nagyon jó hatást tett a hallgatóságra. * Egy egyházi beszéd két szerzővel. Debrecenben 1855. Telegdi K. Lajosnál megjelent s dévaványai h. h. lelkész Vásárhelyi Pál közlése folytán Révész Bálint debreceni reform, hittanár által közrebocsátott sNéhai debreceni helv. hitv. lelkész Lakatos József em­léke. Második füzet. Halotti egyházi beszédek* című könyv 118—123. lapjain olvasható »Biró viselt ember dolgai felett« Nehém. V: 18. alapigéjű mű, mely igen csekély, csak néhány szó különbséggel, (s hogy 1 — 3 részt különböztet meg), ugyan az, a mi az 1885-ben Kecske­méten Tóth Lászlónál nyomatott »Evang. Lelkész Tár gyász esetekre« második kötet, 77 — 81. lapokon »Egy­háztanácsnok s városi tisztviselő felett* — ugyancsak Nehém. 5: 19 alapigével, csak hogy 1 — 2. részben. Itt szerzőnek néhai Tóth Mihály losonci lelkész és debreceni hittanár van megnevezve. A minden kétségen kívül ugyanazon egy prédikációnak voltaképen ki hát a szer­zője? (Beküldetett.)

Next

/
Thumbnails
Contents