Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

Az Irás és Hitvallás. Puritán úr figyelemre méltatta azt a néhány sort, melylyel én — mondjuk — helytelenítettem azon állítást: »Mi a helvét hitvallás alapján állunk.* S ami rám nézve nagyon megtisztelő, e figyelmének kifejezést is adott a »Debr. Prot. Lap« n-dik számában közlött cikkben. A cikket e szó »Puritán« zárja be. Nem kérdezem, miért használt Ön álnevet, Önnek lehetnek erre jó okai. Talán ezzel remélte kikerülhetni a komoly tárgyak fölötti vitához épen nem illő személyeskedést. Ha ez volt az Ön célja, teljes rokonszenvemmel találkozik. Csak azt nem értem, ily szándék mellett mint fordulhatnak elő ilyen kifejezések : »Azt kell hinnünk, hogy ez az úri ember vagy a szent irást nem olvasta, vagy a lieid. kátét és helvét hitvallást nem ismeri.« » Ezt mondja nemcsak A. G. úr, ki előtt valami újság a mi reform, illetőleg helv. hitvallású egyházunk történelmi múltja« »Utrechtben aligha mást nem tanult, mint a mit a »Pr. egyh. és iskolai lap«-ban közölt* *) »Szomorú dolog az, hogy . . . okmányainkat meggondolatlanul (sic!) szeretnék széttépni (sic!) olyanok, kik stb « — Vannak, a kik azt mondják, hogy ily megjegyzések álnév mellett közlött cikkben nem egyeznek meg egészen az irodalmi tisztességgel. En nem tartozom azok közé. Ön tudja, hogy én fiatal vagyok s Ön lehet agg, kinek vállait hosszú évek terhe nyomja; ha ilyennek tolla hegyére az ifjú ellenében erősebb kifejezések jönnek, miért ne volna az méltányolható s megbocsátható ? Ha pedig az Ön kora az enyémtől nem oly igen távol áll, miért tüzelném föl magamat néhány kifejezés miatt, melyekért pár hét múlva meglehet, Ön is szégyenli magát. így hát maradunk nyugodtan a tárgynál. Mindenekelőtt, nehogy a levegőbe vagdaljunk, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy előttem »a h. hitvallást a szent irás olvasásánál kalauzul venni* és »a helv. hitvallás alapján állani« nagyon különböző két fogalom s míg az első mondatot tökéletesen a magaménak ismerem s aláirom, a második ellen határozottan tiltakozom. Önnél e kettő úgy látszik egyet jelent. Ez az ok, amiért a válaszra tollat fogtam. A mi már az első pontot illeti, az Ön által fölvett kép oly találó, hogy nem tehetek okosabban, mint ezt consequensen keresztülvinni. -— Okos utazónk mielőtt a nagy országot bejárná, utleirási könyvet szerez. »Az országot akarja megismerni s erre nézve az az utleirás (a térkép csak a kép erősbítésére szolgál s így a nélkül, hogy az Ön hasonlatán csorbát ejtenék, elhagyhatom) a legbiztosabb kalauz. Ugy hogy elmondhatja, miszerint e segédeszköz nélkül százszor eltévedt volna s az itt-ott fölmerülő nevezetességekről nem alkothat vala magának tiszta és világos fogalmat.* Eddig az ön hasonlata, az enyém megy tovább. Utazónk megnézi az utleirási könyv címlapját, látja, hogy » nyomatott 1566-ban* . . . tehát több mint 300 év előtt. Fölébred lelkében a gondolat, hátha e három száz év alatt az utleirási könyvben említett helyek itt-ott változást szenvedtek! . Kettőzött szorga'ommal néz utána a mint a helyeket bejárja, nem hibás-e a régi utleirási könyv néhány pontja s ha látja, hogy az abban közlött adatok nem felelnek meg mindenütt a valóságnak, nem dobja félre az utleirási könyvet, hanem beleírja a legújabb hiteles adatot. *) Hogy közölhet valaki mást, mint a mit tamilt ? Nemde ön azt akarta mondani, hogy én Utrechtben mást tanulhattam volna vagy hogy itt mást hallhatok. Legyen nyugodt, az utrechti professorok sokkal jobh reformátusok, minthogy a biblia helyett a hitvallást tartanák egyházuk alapjának. Ön ért engem bizonynyal, de magyarázzuk ki magunkat egészen. Mi a hitvallást kalauznak, utleirási könyvnek tekintjük, mely több mint 300 év előtt jelent meg. Fölébred lelkünkben a gondolat — annyival is inkább, mert maga a kalauz szólít föl erre — helyes-e ennek minden oldala ? s az egyes szentírási helyeket kettőzött szorgalommal vizsgáljuk s hasonlítjuk össze a hitvallásra vonatkozó pontjaival. Lehet, hogy a legtüzetesebb összehasonlítás után is az adatokat teljesen jóknak találjuk, de az is lehet, hogy vannak pontok, melyek kiigazításra várnak.*) Egy bizonyos, csak az, hogy két könyv közül alapul nem az szolgál, melyet a másikból korrigálunk, hanem az, melyből a másikat korrigáljuk. S ha a hitvallást a szent Írásból korrigálnunk kötelesség (a korrigálás lehetősége mindig megvan) nem a hitvallás, hanem az Irás az alap. A hitvallás támaszték, melynek segélyével az egyedüli alapon — a szent íráson — annál biztosabban állunk, — de alap — soha. Igenis, a confessiót a szentíráson vizsgálni s a szükséghez képest (jól megjegyezd: a szükséghez képest) javítani: ez az álláspont, melyet reprezentáltatni szerencsésnek érzem magamat; ez az álláspont, melyet a reformátorok s a prot. confessiók mint egyedül helyeset jelöltek ki s épen ezért, a ki azt mondja: »a mi egyházunk alapja a helvét hitvallás«, az nincs többé egy véleményben a reformátorokkal, megtagadja a prot. elvet s így természetesen magát a helvét hitvallást is. "x

"*) Fölöslegesnek tartom e tárgynál hosszasabban időzni. Minden ref. ember tudja, hogy a helv. confessió »mily rendbe helyezheti az eklézsiai gyűléseknek végzéseit vagy reguláit* (Helv. Conf. II. 2. §). A kik a prot. egyháztörténelmet ismerik, tudják, hogy a dordrechti atyák az arminiánusok tanának megvizsgálásánál arra esküdtek, hogy semmi más könyvtől, hanem egyedül a szentirástól kérnek tanácsot. Ez az elv van kifejezve a bázeli confessió (1534) utolsó pontjában, mely így hang*) Aki figyelembe veszi, mily fontosak az ó-testamentum helyes éitelmezésére pl. az utolsó félszázad alatt fölfedezett s megfejtett ékiratok, s a ki figyelembe veszi, hogy Griesbach, Lachmann, Tischendorf, Tregelles, Westcott—Hort szövegkritikai munkálatai az eredeti szent irási szöveg helyreállítását mennyire előmozdították: az kétszeresen szükségesnek érzi a helv. hitvallásnak az így nyert bibliai szövegen megvizsgálását s ha szükséges, javítását. **) Határozottan tévesnek kell nyilvánítanom Puritán úr azon állítását : »ezt mondja (hogy t. i. a mi hitünknek és vallásos életünknek egyedüli alapja és zsinórmértéke a szentírás) a hány magát keresztyénnek valló felekezet van, mind.« A katholikusok az irás mellé helyezik a hagyományokat (s nem a hozzájuk való ragaszkodást erőszakolják ki az irásbót) s így az Irás nem egyedüli alap ; a mysticusok (Quakerek stb.) a belső szót az írásban adott külső szó fölé helyezik, s így náluk az Irás egyáltalán nem alap; az unitáriusok az ó-szövetségnek csak történelmi értéket tulajdonítanak -s így előttük az írásnak csak egy része van alap gyanánt tekintve. Hogy ön megint történelmi ismeret hiányával ne vádoljon, ide csatolom a bizonyító pontokat is. 1. A katholikusok. Conc. Trip, sess. 4. Synodus... perspiciens veritatem et disciplinam contineri in libris scriptis et sine scripto traditionibus, omnes libros tam V. quam N. T. nec non traditiones ipsas tum ad fidem, tum ad móres pertinentes, pari pietatis affectu ac reverentia suscipit et veneratur. 2. A quakerek. Barilai Apolog. thes. 3. A sanctis his revelationibus spiritus dei processerunt scripturae veritatis, quae, quoniam solummodo sint declaratio fontís et non ipsa fons, ideo non existimandae sunt principális origo omnis veritatis et cognitionis, nec adaequata primaria regula fidei et morum.. Az unitáriusok, Cat. Rac. p. 1. Unde discere possumus religionem Christ.? Ex sacris literis praesertim N. T. Exstant igitur aliae sacrae literae praeter litteras N. T. ? Exstant, nempe scripta V. T. — Ib. p. 6. Quae (religionis christianae veritas) cum iis (scriptis novi Testamenti) tantum, nec ullis aliis libris comprehensa est, apparet, iis libris necessario propterea habendam esse fidem. — Azt hiszem ez idézetek elég nyomósak arra, hogy ön t. Puritán, ha nem nyilvánosan is, de magában legalább visszavonja amaz állítást: »minden egyes magát ker.-nek valló felekezet azt mondja a mi hitünknek és vallásos életünknek egyedüli alapja és zsinórmértéke a szent Irás*.