Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-09 / 2. szám

a dolgot kissé sötét színben látó nyilatkozatai Wittenberg erkölcsi romlottsága ellen. Az általános jóllét s szellemi műveltség beigazolása végett a kaisersbergi Gailer, a híres strassburgi prédikátor sem kerüli ki Schlauch figyelmét. Janssen benne ^igazi kathol. reformátort* lát, pedig a történelem bizonysága szerint Gailer Luther reformművének ugyancsak egyik nagy előreformátora volt! Mint később Luther, úgy Gailer is a középkori papság romlottsága és lelkiismeretlensége ellen buzgólkodott s kikelt a pápa ellen, a kinek ellentmondani kötelességünk, ha hitében megfogyatkozott, mivel a pápának nincs joga rendeleteket kibocsátani az isteni törvénynyel szemben. A búcsúról tartott beszédeiben úgy nyilatkozott, mint akár Luther a tetzeli lélekvásárlás alkalmával s úgy írja le a szerzetes- és apáca-zárdákat, mint a megtestesült erkölcstelenség főfészkeit. Erről azonban bölcsen hallgat Janssen és utána Schlauch s arról sem szólanak, hogy Gailer folyton hirdette az y

egyház reformálását in capite et membris* s mindent az Isten igéjének normája alá foglalt a költött egyházi hagyományokkal szemben. Ennek megcáfolására feleljenek a szatmári püspök által felhozott ,újabb kutatások!* Schlauch dicséneke a középkor u. n. culturtörekvései mellett tetőpontját éri el Aqu'nói Tamás, az ^ angyali doktor * magasztalásában. ,Ez volt azon kornak legfényesebb bölcsészeti csillaga, a kinek irataiban államtudományi, jogbölcsészeti, kormányzati és emberjogi oly elvek foglaltatnak, melyek a gyakorlati életbe átültetve, az újabbkori felfogásnak alig fognak valamit engedni.€ Tudjuk, hogy Aquinói Tamás úgy egyházpolitikai világnézetében, mint egész bölcselettheol. és hit-erkölcstani rendszerében egyházának hű fia, összes tanainak Iegbuzgóbb előharcosa s az absolut papális rendszer legkövetkezetesebb képviselője és védője volt. S ha a későbbi scholastikusoktól a maga vallásos-erkölcsi komolyságánál fogva élesen is különbözik s ha továbbá azáltal, hogy az irás normatív értékét hangsúlyozza, az egyházi rendszer uralkodó pelaginismusával ellentétben üdvös ellenszerül a szigorúbb augustinismust érvényre is emeli s hogy a kisszerű, szőrszálhasogató, sőt sokszor megbotránkoztató scholastikus kérdések fejtegetésében mérsékeli magát s így távol áll a középkori scholastikus hagyományoktól : mindamellett az augustinismusnak Tamás általi spekulatív fejlesztése lényegesen különbözik annak mélyebb és tisztább felfogásától a protestantismusban; az aristotelesi metaphysica s az areopagita mystica pedig, melylyel az egyházi tant megállapítja, távol áll az evang. reformátió irányától, sőt inkább a keresztyénség hierarchiai-szerzetesi-scholastikus deformátió szolgálatában állott, mely ellen Luther oly erélyesen fellépett. — Tudjuk továbbá, hogy a róm. kath. világnézetnek és egyházpolitikának merevebb hangsúlyozása az utolsó évtizedekben a thomismusnak folelevenítésére vezetett, úgy hogy XlII-dik Leo pápa 1879. aug. 4-iki Tamás-encylclikájában nem csupán Aquinói Tamás theologiáját, hanem bölcsészetét is az összes szemináriumi és egyetemi tanulmányoknak alapjává tette s' műveinek behatóbb tanulmányozását sürgette, hogy ez által egy keresztyén szellemű bölcselet eléressék. S a temesvári kath. bölcseleti folyóirat már is hirdeti nálunk is >

a keresztyén bölcselet művelését ő szentsége körlevelének értelmében,c

s a mindenfelé alakult scholastikus szellemű bölcseleti folyóiratok és akadémiák fennhangon kürtölik, ,hogy a XIII dik századbeli sz. Tamásból XlX-ik századbeli sz. Tamás s a középkori scholastikából újkori scholastika alakíttassák.' Az angyali doktornak Nagy Alberten nyugvó tudományossága lett most egyeduralkodóvá a kath. világban s Stöckl s más római újscholastikusok arra tanítanak bennünket, hogy >csak azon bölcselet jogosult, mely alakját Aristotelestől, eszméit Augustinustól, rendszeres kifejezéseit pedig Tamástól nyerte/ Különös emellett csak az, hogy ugyanazon egyház, mely 1209- és 1223-ban Aristotelest s műveinek olvasását az eretnekségtől való félelmében eltiltotta, most már nem fél attól, hogy újabb eretnekségek keletkeznek a hívőknek Aristotelessel való foglalkozása által. Már pedig a thomismus nem egyéb elferdített s kivonatos Aristotelesnél, mert hiszen a scholastikusok korlátlan uralmának fénykorában az egyháznak angyali és más ragyogó nevű doktorai görögül nem értettek, hanem holmi arabból latinra fordított aristotelesi szemelvényeket tartottak az egész középkoron át föl egészen Erasmusig s a humanismusig ^tekintélyekének. Mindaddig, míg a római katkolicismus a maya középkori egyház- és pápaság eszményéhez mereven ragaszkodik, nem oly könnyen ejtheti el a középkori római világnézetnek mély értelmű és éleselméjű védőjét, az angyali doktort sem ; azonban a thomismus megújításától csakis az várhatja az egyház s a tudomány üdvét, ki a jelen kornak művelődési viszonyait ép oly kevéssé ismeri, mint sz. Tamás rendszerét. E helyütt igazán érvényesül az, a mit Luther a thonismusról Prierias ellen mondott: Vos Thomistae graviter estis reprehendendi, qui sancti hujus viri opiniones nobis pro articulis fidei audetis obtruclere! S miként Luther a maga idejében, úgy a protestantismus a mai thomisticus mozgalommal szemben az egyház valódi