Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

szónok arra irányozza teljes figyelmünket, hogy a kijelentésnek földi viszonyaink felett álló magas piedestáljára nem hat fel az élet különbsége, zaja, az csak az emberehet látja mozogni maga alatt s egyebet nem vesz tekintetbe csak az embert. E cyclus beszédei közül a 70. lapon levő amaz állításra legyen szabad egy megjegyzést tennem : »A vallás tehát az emberszeretet.« Ha a vallás csak az volna, akkor teljesen synonimmá válnék az erkölcsiséggel s külön »vallás* nincs. Nagyon valószínűnek tartom, hogy csak tollhibából maradt ki az »Istenszeretet. (L. Mát: 22: 35—40). Mint a kősziklákon alárohanó hegyipatak, úgy zúg alá a III. számú beszéd. Az emberben levő örök igazságérzet sértett ösztönében jajdul fel a jogtalan háború miatt s dörög méltó felháborosodásában ellene s az eszményért, a békéért rajongó költői lélek a maga lelkesedésében rajzol elragadó képet Istennek a keresztyénségben történt kibéküléséről a világgal. Igazán meglepő gondolatokat olvas ki a XII. beszédben a Luk: II. 1. és 3. jelentéktelennek látszó verseiből, midőn arról szól, hogy a keresztyénség egy nagy népszámlálás s felmutatja ama tulajdonokat, melyek e népszámlálásnál méltóvá teszik az embert arra, hogy valóban keresztyénnek tekintessék. Felosztásában gondolatgazdag a csak a vázlatos XIII. beszéd ; míg a XIV. számú újévi beszéd gondolataival bizony egész bátran indultunk neki a ködös, bizonytalan jövőnek. Jó salvus conductus volt ez. A XV-ben érezte — úgy látszik — maga a szónok is, hogy felvett textusa: »Dávid pedig minden erejéből táncol vala az Ur előtt*, nem ad elég tárgyat, azért nem is erről, hanem a történetnek a contextusban levő egyébb mozzanatairól beszél. Kedves kép tárul elénk a családi életről festve a XVI-ban s míg ez bájával, egyszerűségével hat, addig a XVII. XVIII. mint igazi lelkesedés termékei ihletettségükkel ragadnak meg. Inkább exegetikai magyarázat, mint ünnepi szónoklat a XX. beszéd. A roppant nagy és fontos tárgyhoz (»A Krisztus feltámadásának történeti igazsága«) csak bevezetésnek tekinthető s nem kész tárgyalásnak és kifejtésnek. Végre a gondolatokban gazdag XXI. beszéden át, mely különösen szép hasonlataival gyönyörködtet, eljuttat a »Toldalék® -ban adott három püspöki beszédhez, melyek mindegyike egy-egy remekmű s classikus példánya az e nemű beszédeknek, alanyi vonatkozásaival a két első, szónoki s költői magas szárnyalásaival az utolsó. Néhány beszédhez hozzá vannak csatolva az alkalmi elő- s utóimák is, melyek közül úgy formatökélyével, mint valóságos hymnikus hangjával legszebbb a szegszárdi templom felszentelése alkalmával mondott ima. A többiek a mélyen érző, vallásos szívnek egyszerű rebegései. Menjen az Úr áldása mindenütt e műveli Termékenyítse meg a szíveket, lelkeket eszméi gazdagságával és ihlesse meg szent lelkesedésével 1 Kenessey Béla. BELFÖLD. Még egy szó a „Szlavóniai csendéletre." (Vége.) Én az 1882. évi e. m. j. k. 40. pontja alatt kiküldött deputatiónak tájékoztatásul elkészített memorandumomban ezt adtam elő : (Második kikezdés). Hogy igazságosak legyünk a dolog előadásában, részletesebben kell szólanunk. 18/6. évben (Kórógy és Tordince) be voltunk híva Gabosra, mint a község székhelyére, lelkészek, tanítók és a községi elöljáróság, de nem a presbyterium mint az iskolát fenntartó testület. Itt a nélkül, hogy tudnók, mi végre hivattunk, röviden előadta a kr. m. tanfelügyelő, hogy az iskolatanítók rendesebb fizetése s az iskolák rendbentarthatása végett alkalmasabbnak találja, hogy e polgári községhez tartozó reform, magyar és horvát nyelvű (kórógyi és tordincei) privát iskolák nyilvános népiskolákká publikáltassanak s az eddigi privát vagy felekezeti cím alatt levő iskolák a zaklatásoktól megmeneküljenek. Minthogy a kö7ségi elöljáróság, mely úgy látszik már a polgármester által el volt készítve e — hogy úgy mondjam — kis állam-csinyre, egész lélekkel a tanfelügyelő előadását karolta fel, s nekünk magunknak is az iskolánk miatti sok zaklatások s a tanítói fizetés nehézkes beszedése élénk emlékezetünkben levén, a népiskolai nyilvános cím első látszatra kecsegtetőnek tetszett s nevünket a jegyzőkönyvnek aláírtuk, nem is gyanítva, hogy e cím által iskolánk felekezetiségét, önállóságát elveszítette egy később kiadott kormányrendelet által, mely azt rendeli, hogy a hol egy községben két iskola van, mint nálunk is, azok ezután osztályok szerint rendezendők be. E rendelet kijött 1879. év nov. 16-án 6606. szám alatt. Látva e citált rendelet értelmében a veszedelmet, mely eddig a confessio szerint külön álló nyilvános népiskolánkat fenyegeti, folyamodtunk az ide mellékelt irat szerint az országos kormányhoz. Magas hír. országos hormány cultusiigyí osztálya ! Ezernyolcszáz hetvenhatodik év folytán a tordincei helv. hitv. hitfe'ekezetű privát népiskola rövid uton, az illetékes iskolát fenntartó testület — presbyterium — megkérdezése nélkül, csakis a községi elöljáróság és lelkész, tanító s tanfelügyelő által községinek mondatott ki, miről mi az egyház presbyteriuma, mindaddig semmit nem tudtunk, míg confessionalis iskolánk a magas kormánytól mint községi nem publikáltatott. Mivel eddig iskolánknak, mint ilyennek is, confessionalis jellege megmaradt, a mennyiben a községünkben létező két felekezeti (ref. és kath.) népiskola nem osztályok, hanem hitfelekezet szerint állt fenn : azért e tekintetben semmi veszélyt nem láttunk, annyival is inkább, mert reméltük, hogy majd a községi elöljáróság és közigazgatás ezután az iskolának úgy szellemi, mint anyagi előmenetelére több gondot fordítand. De mert iskolánk azóta hatáskörünktől mindinkább elvonatik s már csak az előmunkálatokból itélve is, ha az iskolák osztály szerinti beosztása megtörténik, annak pedig a jövő iskolai év kezdetével meg kell történnie az 1879. évi nov. 16-ikán 6606. számú magas rendelet értelmében, akkor iskolánk tőlünk még inkább elvonatik s félnünk kell, hogy gyermekeink a más hitfelekezetű tanító s gyermekek társasága által hitünktől eltérő tanokra oktattatnak s idegen szokásokat sajátítanak el, mi másként nem is lehet, mert az ily kis községekben a tanító egyszersmind hitoktató is. A felsoroltak tekintetéből, különösen pedig hivatkozva a fennti 1879. évi 6606. számú rendelet 6-dik pontjára: »melyszerint épen akármely hitfelekezetű egyháznak szabadságában áll még a jövő iskolai év kezdetéig bejelenteni, hogy hitfelekezeti vagy községi iskolát kiván-e?«: bátrak vagyunk alólirottak alázatosan kijelenteni, hogy mi jövendőre a hitfelekezeti iskola mellett maradunk, igérve egyszersmind, hogy a magas országos kormány minden az iskolákra nézve fennálló és hozandó rendeleteit — ha azok nem sértik saját hitfelekezeti