Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-13 / 11. szám

a szlavóniai ref. egyházak mint panaszt tudtommal jelentetlék is és kérték, hogy az egy házi főhatóság a vasárnapi vásárok eltörlése végett folyamodjék a kormányhoz. De hogy a nép fennemlített szegénységét a horvátok okozták, azt a megtámadott horvátok érdekében tagadom, itt sem a horvát kormány, sem egyes horvát nem különített el legelőt, hanem a becsületes Adamovic és a kitűnő német gróf Eltz nagybirtokosok rendezték birtokukat, kik nem hogy túlzó horvátok, hanem egyáltalában magyar barátok. Hogy Haraszti s Kórógy községek kevés legelőt illetőleg kegyelmi osztalékot kaptak az urasági rétből, az azért van, mert nagyon sokat akartak illetőleg az egész rétet s ezt azért, mert azon hajdan ők halászgattak s legeltettek, tehát az egész az övéké, bár azért akkor is bizonyos csekély szolgálatokat s árendát fizettek. Mikor már a réteket, posványos helyeket az uraság kanalizáltatta s róluk mint már nem terméketlen terrenumról adót is kellett fizetnie, az eddigi élvezeteket azon eltiltotta s barátságosan paktálni akart a községekkel ; de vele az illető községek szóba sem álltak, hanem a végletekig mentek, mert az mind az övéké, nem hallgatva szép szóra és okos embereknek érdekűkben való maguk közbevetésére. Ismeretes előttem, hogy a kórógyiak mint viselték magukat a rengeteg rét elkülönzésénél, mikor a vegyes deputatió megjelent náluk s az akkori magyar barát alispán Mikovic a deputatió elnöke jó szándékból erővel rá akarta őket beszélni, hogy elégedjenek meg a jó gróf Eltz által a rétből nekik ígért majd 1000 hold részszel; még ennek jóságát avval hálálták meg, hogy az egész deputatiót, mig a vendég'őben reggeliztek — elzárva a vendég'ő udvarát s kapuját, nem eresztették ki, hanem agyonverni akarták. Ily eljárás után aztán kapták azt, a mit az elkiilönzésnél az úrbéri törvények előírnak, de a rétből kegyelmi osztalékot nem, hanem a nyakasságért a rétbe vetett feles vetésök mind benn maradt a tulajdonos javára, s ezen felül a katonai megszállásért fizetett a község 9 ezer s egynehány forintot. Mégis a jó gróf, Kórógy községnek 10, az iskolának szinte IO, a lelkésznek 6, a tanítónak 3 hold birtokot adott. Lászlón a község tapintatosan egyezett az urasággal, ott a lelkész 20 holdat, a tanító 10 holdat nyert. Harasztiban is ki van adva a papi s tanítói földilleték, csakhogy a nagy zűr-zavarban a lelkész és tanító mind eddig keresni sem merik illetőségüknek a községétől való elkülönítését, itt az egyházmegyének kell közbelépni. Tordincén a most munkában levő egyezkedésnél, bár az uraságnak itt sincs szántóföldje elkülöníteni való, csak völgyei s legelője, mégis a lelkésznek 2 fertály sessiót, a tanítónak 2 fertályt és a jegyzőnek 2 fertály sessiót rendelt meg mérnökének, hogy egyes elzüllött polgároktól az ő terhére vegyen meg az említett hivatalnokoknak. Persze ez egy kis politikával megy, nem kell restelni az embernek magát, meg kell személyesen jelenni s kérni a méltóságos grófot; az ilyet az arisztokraták meg is kívánják s a kérést nem utasítják el. Mert Haraszti nem okult a kórógyi eseten, bukott az is s ott még nem használt a főt. püspök úr közbevetése sem, kit magas látogatásakor az eszéki főispán kérvékért, hogy a harasztiakat térítse a jó útra stb. Nem a horvátok szorították hát kicsire a szlavóniai magyar községek legelőit, hanem az illető községek saját ostobasága. A három nt. esperes úrnak írt fejletében sajnálja N. I. úr, hogy cikke hatástalanul hangzott el oda fenn, talán ha valamelyik nagyobb lapban jelent volna meg, jobban észrevették volna. Épen ne sajnálja, mert akkor meg lehet, hogy a horvát lapok is átvették volna s nekünk itt rossz szolgálatot tett volna munkájával, magának pedig bajt, mert az ily absurdum állítások után még fegyelmi kereset alá juthatott volna, már csak azért is, mert az iskolákról beszélve, meg azt mondja: »hogy azokat meg úgy lopták el tőlünk a horvátok,« pedig nem úgy van. Hogy azt is megmutathassam, térjünk át az iskolai ügyekre. * Mindenekelőtt a még 1874. évi okt. 14-én királyi megerősítést nyert iskolai törvényekből fordítom le azokat a pontokat, melyek bennünket vagyis az iskoláinkat illetik : I. §. A népiskolának az a feladata, hogy a gyerekeket vallásra s erkölcsre nevelje, lelki s testi erejüket fejlessze s hogy őket a polgári életre szükséges ismeretekben s tudományokban oktassa. 3. §. A népiskolák nyilvánosak vagy magán jellegűek (privát). Azok, a melyek részben vagy egészben a kormány költségével vagy a polgári község költségével épültek s tartatnak fenn : nyilvános népiskolák és ilyenekbe a gyermekek hitfelekezeti különbség nélkül járhatnak. A más költséggel épült iskolák magánjellegűek. 4. §. Hitbuzgó, e tartományba kebelezett községek emelhetnek saját költségükön is, s tarthatnak fenn hitfelekezeti népiskolát, melynek valóságos nyilvánossága elismeitetik, ha külső- és belső szerkezete s szervezete az e törvényekben megírtaknak megfelelend. 5. §. Hol egy különféle hitfelekezetű községben már külön fennálló hitfelekezeti iskolák vannak, azok az illetők megegyezése folytán egyesülhetnek is és egy közös nyilvános népiskolává válhatnak. 6. §. A népiskolában a tanító oly hitvallású tartozik lenni, a mely hitfelekezethez tartozik az iskolás gyermekek serege. Vegyes felekezetű gyermekek iskolájában a tanító — ha egy van — tartozik azon hitvallásból lenni, melyen a gyermekek nagyobb része van ; ha előáll a szükség, hogy két vagy több tanító állíttassák be, akkor tekintettel kell lenni azon kisebb részre is, melynek hitfelekezetéhez legalább negyedrésze tartozik azon lakosoknak, kik az illető iskolát fenntartják. II. §. Előadási nyelv a népiskolákban a horvát. Csakhogy azon nyilvános népiskolákban, melyeket más nyelvű nemzetiségek emelnek s tartanak fenn, mégis előadási nyelv az anya-nyelv. Ily iskolákban mindazon által a horvát nyelv tanítandó mint köteles tantárgy. De ha az ily községekben már a horvát nyelv elsajátíttatott, akkor az előadási nyelv lehet a horvát, az illető nyelv pedig lehet kötelező tantárgyul. 12. §. Iskolai könyveket s előadandó tantárgyakat előirja az orsz. kormány — hitfelekezeteiket pedig az illető hitfelekezeti hatóság előterjesztése folytán szinte a kormány határozza meg. 51. §. Azon gyermekek, kik otthon taníttatnak, tartoznak minden évben akármely nyilvános népiskolánál vizsgát tenni. Ezen rendeletek áthágói a polgári község elöljárósága által 20—100 frttal büntettetnek az iskolai pénztár javára. 54. §. A községi iskolákban a kötelezett tantárgyak a következők: a) vallástan; b) anyanyelv (11. §) olvasás, irás, nyelvtan, beszéd, gyakorlatok s a gondolatok Írásban való kifejezése ; c) számadás ; d) földleírás, e) történelem, f) természettan és g) természetrajz, az olvasókönyv alapján; h) szépírás; i) méríani a^ktan ;