Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-02 / 1. szám

ismereteit. Föl nem do'gozott, meg nem emésztett gongolat-zagyvalélc az egész mű. Mindegyre ellentmond önmagának, egyik tételével agyonüti a másikat. Bizonyítékul csak pár mondat. A Bevezetésben (9. 1.) azt állítja, hogy »távolról sem vagyunk tisztában még csak azon elemi kérdéseken sem, hogy mi legyen a földrajzi tanítás anyaga és minő eg\ másutánban nyújtassék a tanítandó anyag, hogy nincsenek általánosan elfogadott tételeink a földrajz-tanítás módjára nézve.« És a 12. és 13-ik lapon a tananyag beosztásában még;

s a miniszteri tanterv ismert és tudományosan indokolt álláspontjára, a methodikai elvben pedig »apperceptiv fontos törvényére® helyezkedik, melyet jeles paedagogusaink úgy fejeznek ki : »haladj az ismertről az ismeretlenre, a közelebbiről a távolabbira.« Tehát anyagbeosztásban is methodikai elvben is csak vissza tér később arra, a mit előbb elitéi. Az ily ellenmondások nagyon szemet szúrnak, s a mellett a nagyképűsködés benyomását teszik az érte1

mes olvasóra. Nem az a baja a földrajz és más tárgyak népiskolai tárgyalásának, mintha a methodika nem volna tisztában a tanítás elveivel s a »tanterv« nem tűzné ki a tananyagot és az anyag egymásutánját; hanem az, hogy a legtisztdzottabb methodikdt és a legvilágosabb tantervet is félreérti és hibásan alkalmazza az avatatlan tanítók tankönyvirási viszketege s a legrosszabb tankönyvet is elfogadtatja a döntő' közegekkel a pajtáskodó ajánlat és részrehajló bírálat. Szerző könyve is aligha nem ily bábáskodással látott napvilágot, mert saját emberségéből nehezen került volna nyilvánosságra. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Özv. Bulyovszky Gyuláné a rákoskeresztúri ág. evang. iskola szegény tanulóinak 30 frtot küldött kiosztás végett. — Bornemissza Addm csángókormánybiztos a hertelendyfalvi ev. reform, egyháznak 94 frt 61 kr értékű templomi, valláserkölcsi és iskolai könyveket; továbbá egy szép keresztelő edényt s végre egy ritka szépségű pecsétnyomót ajándékozott, mely Thaly Kálmán terve szerint készült. * Karácsonyest az orsz. protest. árvaházban. Az isteni szeretet testté válásának nagy ünnepén a jótékonyság ismét megemlékezett az Úr kicsinyeiről — az árvákról s bőség szarujából gazdagon ajándékozta meg őket. A szeretet Istenének lelke megtermékenyítette újra a nemes emberbarátok szívét s azok, kik gyermekeikké fogadták az atyátlan s anyátlan kicsinyeket, ismét megemlékeztek róluk, hogy fenntarthatásukat biztosítsák s hogy nekik örömöt szerezhessenek. Nagy lelki örömmel szemléltük a hasznos és kedves ajándékok nagy halmazát, melyet összehordott a szeretetben munkás hit. Két nagy teremben voltak ezek összerakva a játékoktól el a nélktilözhetlen háztartási cikkekig, ruhaszövetekig és kész ruhákig. Három nagy fenyő úszott a fényárban, besugározva az árvák örömteli arcát s megaranyozva az örömkönnyeket, melyek a jóltevők szemeiben ragyogtak. A magyar beszédet ez alkalommal Petri Elek theol. tanár tartotta, beszélve Istennek mindenekre egyaránt kiterjedő végetlen szeretetéről s gondviselő kegyelméről s intve a gyermekeket, hogy hálásak legyenek mind mennyei atyjuk, mind pedig jóltevőik iránt. Míg a német szónoklatot ismét Doleschall Sándor ev. lelkész (tartotta a tőle megszokott melegséggel üdvözölve a karácsonyfát, mely benne annyi kedves, de fájó emléket is idéz fel, a jóitevőket, a gyermekeket s végű! azt, kinek lelke ihletéséből s pé'dájából lett a jótékony szeretet emez ünnepélye: a született Megváltót. A gyermekek kedves karéneke zendült meg az egyes beszédek előtt. A termeket nagyszá jú közönség töltötte meg osztozva az árvák örömében. A férfi- és női-választmánynak is a legtöbb tagja jelen volt. Ott láttuk a hölgyek közül br. Kochmeister Frgyesnét, özv. Székács Józsefnét, özv. Török Páln-ét, Haberernnét, Liedemann Károlynét, Papp Károlynét; a férfiak közül br. Kochmeister Frigyest, dr. Baüagi Mórt, Vámossy Mihályt, Kovácsy Sándort, Takács Lajost, Kéler Napoleont, Horváth Sándor ev. lelkészt s többeket, kiket az árvaház iránti érdeklődés örömmel hozott annak falai közé. A szeretet Istenének lelke áldja meg ez intézetünket, annak jóltevőit s tegye továbbra is könyörületessé a szíveket, hogy élhessen s a virágozhassék ezután is a jótékonyság eme hajléka ! * A budai alakulóban lévő ev. reform, egyház körében karácsony másod napján a reggeli istenitisztelet után egy igazán megható, szép jelenet folyt le, mely egyaránt tanúskodott a híveknek s közelebbről az egyház ügyeit vezető helyi bizottságnak az ott működő lelkésze iránt való ragaszkodásáról, mint a lelkésznek közmegelégedésre végzett munkálkodásáról. A budai helyi bizottság ugyanis azon alkalomból, hogy eddigi lelkésze, Simon Ferenc, ki Jászberénybe választatott meg rendes lelkésznek, most szolgáltatta ki u'oljára az úrvacsoráját, őt egy értékes arany órával s arany lánccal ajándékozta meg. — A beszédet hozzá a helyi bizottság nevében dr. Kiss Aron tanító-képezdei tanár intézte, melyben kiemelte, hogy az ajándékozott lánccal symbolizálni kívánják a hozzá való ragaszkodást s azt, hogy nem mindenkorra akarnak kedves lelkészüktől elszakadni, az órának pedig minden perce arra a szeretetre emlékeztesse a körükből távozni készülőt, a melylyel őt kisérik a távolba is Simon Ferenc a meghatottság hangján mondott hálás köszönetet a kitüntető megemlékezésért. * A tiszakerületi ev. árvaházban a »karácsonyfaiinnep« f. hó 23-án délelőtt 11 órakor lett megtartva. A díszes fa, az árvaház helyiségének szűk volta miatt, a kerületi felsőbb leányiskola egyik tantermében lett fel állítva s az ünnepre ott láttuk a rozsnyói ev. nőegylet tagjait összegyűlve. Ott áliott a 15 árva, új karácsonyi ajándékul kapott csinos ruhácskákba felöltözve s énekelte buzgón az örvendező éneket: »Boldog örömnap derült ránk« (Ugyan hány prot. árva van még mindenfelé, a kik még ez éneket nem ismerik, nem értik?) Ez ének után főtiszt. Czékus István úr rövid hatásos beszédben fejtegette a ker. vallásnak mindent megújító, megáldó, melegítő hatását, melyet a karácsonkor született Krisztus által tanított és megvalósított szeretet eszméje és gyakorlása által végez, s melynek gyümölcse az árvaintézet is. A szép beszéd élénk hatást tett a jelenvoltakra s a kicsiny árvákra. Ezután felolvasta az árvák szorgalma, magaviselete és előmenetéről szólt kimutatást, a mely az intézet gondos vezetéséről tett tanúságot. Majd az árva gyermekek egymásután elmondták karácsoni verseiket (köztük egy német és egy tót születé-ű leányka 1 év alatt megtanult szabatos magyar kiejtéssel, hogy született magyarnak vélnők) sa'után kikapták a szeretet gyűjtőt'e ajandékokat: a lánykák bábukat, meleg ruhát, kendőt, könyveket, játékszert és mindegyik egy-egy tányér aranyos diót, kalácsot stb. Szegénykék mind örültek. Mikor, mikor fog karácsonykor minden árva így örülni?! Ugyanekkor jelentette püspök úr, hogy a stettini Gusztáv-Adolf-egylet az árva-inézetnek IOO márka összeget küldött. Az itteni vidék lakossága pedig egyre hordja nyers terményekben az ajándékait, jól teszik, jót