Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-13 / 11. szám

hetni, hogy a biblia nyelvét a nép nem érti, hanem inkább abban, hogy az a férfiú, kinek sikerült a bibliát a nép közkincsévé tenni, az áldott emlékezetű Luther, a renaissance korában született, midőn a klassicus tanulmányok által is szelídült közerkölcs s a bibliai nyelvek alaposabb ismerete lassanként a biblia szavai félreértéséből származott visszaéléseket csaknem lehetetlenné tette. Ellenben közérvényre emelte az evangyéliomi morál személy válogatást nem ismerő felséges elveit és kifejtette idők folytával azt a humanisticus irányú közszellemet, mely korunknak egyik legkiválóbb jellemvonását, fennmaradandó dicsőségét teszi. A reformáció a biblia felszabadításával és teljes szövegének a nép kezébe juttatásával oly művet végzett, melynek messzeható befolyását az emberiség sorsára eleintén tán magok a reformátorok sem sejtették. Az, a mit mint ama mű későbbi fejleményét Hugó Victor >A szabad gondolat királyi méltóságának1

1

nevez, abban az általánosságban elméjükben alig ha megfordult ; hanem igen is, megtöltötte lelküket a nagy igazság, hogy a vallási lelkiismeret szent birodalom, melyben az egy Istenen kívül más, törvénytevő úr nem lehet; mert hiszen meg van írva: ^Egy az, a ki nekünk törvényt ád, ki megtarthat és elveszthet. Kicsoda vagy hát te, hogy mást Ítélsz (Jakab 4, 12). ^Meg van írva,4

>

Isten szent könyvében olvasható/ ez volt a hatalmas szó, mely a nyugati keresztyénség nagy részénél a papi uralmat megdöntötte, s különösen a már elébb említett Ill-ik Incze teremtette inquisitiót, mint egyedül Istent illető jog bitorlását és Isten világos kijelentése elleni intézményt megsemmisítette. Azonban a reformátorok munkája e nagy eredmények mellett is csak félig volt megtéve, míg a biblia igéit a nagy közönség csak az ő előadásaikból ismerte s az ő szavukra hitte ; holott egész működésük azon alapult, hogy vallás dolgában a szentirásén kívül senki más szava után nem indulhatni, mert minden ember, a mint Pál apostol mondja, ^az ő tulajdon Urának áll, vagy esik.4 Ezért is a reformátorok első legsiirgősb teendőjüknek látták az embereket oktatás által arra képesíteni, hogy az Úr akaratát magából az ő kijelentéséből tanulhassák. E célra siettek minden újonnan alakuló községben népiskolákat állítani, s ugyanakkor gondjuk volt Isten igéjét oly nyelven szólaltatni meg, melyet nemcsak a pap a tudós, hanem a nép is olvashasson s okuljon belőle ki-ki úgy, a hogy Isten tudnia adta. Egymásután jöttek létre bibliafordítások, mind amaz országokban, melyek a reformációt befogadták. Legelői ment Németország, hol maga Luther reformátori munkáját úgy szólván azzal kezdte, hogy földiéit oly bibliafordítással ajándékozta meg, melyet mint a vallási genius remek alkotását a nemzeti irodalom is örökbecsű művei közé sorol. Megjelent először 1521 — 1534-ig.— Ezt követte a cseh biblia, mely 1579—1593-ig 6 ívrétű kötetben jelent meg commentárral és hozzáértők ítélete szerint mintaszerű nyelvezeténél fogva a cseh irodalom egyik hatalmas úttörője volt. —Ezzel egyidejűleg jelent meg nálunk Károlyi Gáspár magyar bibliafordítása Vizsolyban 1590-ben, melynek áldásos hatását közel 300 év óta nemcsak a hívek, hanem az irodalom is tapasztalta. Angolországról sem mondhatjuk, hogy késedelmes lett volna e szent munkában; mert már Erzsébet alatt 1568 — 1572-ig adták ki a s

Bishops Bible" (püspökök bibliája) neve alatt ismeretes bibliafordítást. Ez az első fordítás be nem vált és már I. Jakab alatt 1611 jött létre a most is használatban levő u. n. »James Bible4

(Jakab bibliája) vagy Kings-Bible (Király-biblia), melyben az angol nemzet nemcsak szent könyvét, hanem nemzeti irodalmának első legnagyobb becsű klassicusát is tiszteli. Ez azonban időnkben nem gátolta az angolokat abban, hogy tekintve a bibliai tudománynak a 17-ik század eleje óta tett óriási haladását, ujabb időben a régi fordítást a különböző felekezetek közreműködésével új revisio alá ne vegye. E revisio úgy Angolország, mint Amerika kiváló bibliatudósainak 15 évi egyesített munkájuk után legújabban elkészülvén, 1885-ben kiadatott egyidejűleg Oxfordban és New-Yorkban, meghagyatván az egyházaknak a szabad választás a régi és a revideált kiadás közt. Európa többi országaiban is, hol a reformációt befogadták, mindenütt gondoskodtak a bibliának a nép nyelvére való fordításáról. Idők folytával e magokban véve is nagyszerű törekvések nem elégítették ki az evangyéliom folytonos ösztönzésére mindinkább erősbödő vallási buzgalmat, mely felebaráti szent kötelességének ismerte oda hatni, hogy a legszegényebb embernek is módjában legyen, bibliát a lehető legolcsóbb áron megszerezhetni. Báró Canstein volt az első, ki Spener ösztönzésére rá merte vetni kezét e nagy munkára és megalapította 1712-ben az első biblia-intézetet Hálában. Feladata a nyomtatott . bibliákat a kiállítási áron forgalomba tenni és különösen Luther fordítását terjeszteni. Több mint másfél század óta folytatott működése alatt sok millióra megy a bibliák száma, melyeket az intézet kiállított és elárusított. Mind a mellett ez csak igen jelentéktelen kezdeménye-