Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-27 / 9. szám

sort kerítünk. — Sz. S. úrnak D. Felfogás, kidolgozás kedvünk szerint való ; várjuk a folytatását. — K. E. urnák T—ce. A dicséretes tárgyilagossággal írt s az ügy állását felvilágosító jeles cikk már legközelebb jőni fog. — N. I. urnák. K. Egy kis simítással közölni fogjuk. — J. P. úrnak Sz. 1—lón. Ily dolgokat még a »Nyilt tér«-ben sem, mert nem szeretünk piszkolódni. — B. G. úrnak N. T—hí. Szíves készséggel már a legközelebbi számban. — II. D. úrnak B—n. Tárgyhalmaz miatt kiszorult. — K. L. úrnak I—nyi. A mint szerét ejthetjük, adjuk. — Dr. Szl. M. úrnak E. Tárgyhalmaz miatt kiszorult. NECROLOG. Ritter István emlékezete. Mint villámcsapás az égből, úgy éit bennünket nagyt. Ritter István úrnak, a gyönki ág. hitv. evang. gyülekezet érdemdús lelkészének, a nagy kiterjedésű tolna-baranya-somogyi ev. egyházmegye esperesének s a dunántúli evang. egyházkerület egyházi főjegyzőjének váratlan halála. Folyó hó i-én este 6—7 óra között, a nélkül, hogy előzetesen legcsekélyebb baját érezte volna, hirtelen agyszélhüdés érte őt, melynek következtében három napig tartó haláltusa után, f. hó 4-én éjféltájban csendesen kimúlt. Elhunytával evang. egyházunknak, különösen pedig a tolna-baranya-somogyi egyházmegyének erős oszlopa dült ki s mi, kik szerencsések valánk őt közelebbről ismerhetni, s ezen ismeretség folytán — megtanultuk őt tisztelni, szeretni, elmondhatjuk a szó teljes értelmében: »Elesett a mi fejünk koronája!« De a mulandóság örök törvényét mi meg nem változtathatjuk sem hangos jajszavunk, sem csendes fohászunkkal, mind a mellett is érthető, hogy ámbár a halál az enyészet martalékát vissza nem adja, mégis igyekszünk megsiratott drága halottunk földi megjelenésében a maradandót a mulandóban vissztartani. És ezt célozza ezen igénytelen megemlékezés. Néhai nagyt. Ritter István úr született 1823. évi íovember 8-ikán Györkönyben,. Tolnamegyében, Ritter lános Keresztély ottani evang. lelkész és Borbély Anna szülőktől. Gyermekéveit a szülői háznál tölté, hol már zsenge korában az isteni félelemre, az Úr szeretetére :aníttatván, igazi vallásos nevelésben részesült. És az szén irányban nyert benyomások meglátszottak egész életén. Tudományos kiképeztetését az akkor Sár-Szent-Lőrincen fennállott e-perességi altanodában kezdte, a dunántúli ev. egyházkerület soproni főtanodájában folyatta s a jénai és hallei egyetemen végezte. A legnagyobb sikerrel befejezvén tanulmányait s szép tudomáíyos ismeretekkel gazdagon térve haza, az 1846. évben 1 lelkészi hivatalra felavattatott s ugyanakkor a gyönki ;v. gyülekezet öreg lelkésze Knar János mellé hivatott neg segédlelkészül. Kilenc évig működött ezen elaggott elkész mellett odaadó hűséggel, úgyszólván egészen inállóan, miután főnökének agg kora folytán a hivatal ;gész terhe ő reá nehezedett. Ezen idő alatt annyira negnyerie a gyönki gyülekezet szeretetét, bizalmát és íagyra becsülését, hogy az Knar János úrnak 1855-ben >ekövetkezett halála után egyhangúlag őt választá meg endes lelkészéül. Szerencsés választás volt. Kevés em>erben egyesül annyi, kivált a lelkészben kívánatos, :iváló szép tehetség és tulajdonság, mint ő benne. — viváló tudományosság, magas műveltség, hivatali buzóság és hűség, jellem szilárdság és szelídség, fennkölt zellem és leereszkedő nyájasság, alázatosság és szeretet ellem/.ik őt, kinek szíve melegen dobogott és érzett ! mindenért a mi jó és szép, a mi nagy és nemes, a mi emberhez méltó és Isten előtt kedves. Mint egyházi szónok a legelsők között foglalt helyet. Mélység és magasság a gondolatokban, a hit meggyőződése és melegsége a szellemben, nemes egyszerűség a kifejezésben teszik az ő beszédeit értékesekké és épületesekké. Hívő lelkész volt ő, ki semmi egyebet, hanem a Krisztust prédikálta meggyőző, felemelő, magával ragadó ékesszólással. Tudományos képzettségének világát sem rejté véka alá. Bokros elfoglaltsága mellett is számos theologiai és philosophiai dolgozata jelent meg a szaklapokban, melyek egyrészt erős vallásos meggyőződésről rendíthetetlen hitről, hívő lélekről, másrészt mélyen járó bölcsészeti elméről tanúskodnak. Nagy kár, hogy ezen munkák összegyűjtve, kiadva nincsenek. De a boldogult nemcsak a szó és a toll, hanem a tett embere is volt. Tanúságát adta ennek mindjárt hivatalba lépése alkalmával. A gyönki gyülekezet anyagi viszonyai akkor, midőn Ritter István vette át mint rendes lelkész az egyház kormány-atát, igen zilált, hogy ne mondjam válságos állapotban voltak. Az ő bölcs körültekintése, fáradhatatlan buzgósága és tigyszerete, erélye és kitartása csakhamar jobb állapotokat teremtett e tekintetben is nemcsak, hanem gyülekezetét minden tekintetben szép virágzásra emelte. Ily kiváló tehetség és áldásos működés nem maradhatott elismerés nélkül szélesebb körben sem. A tolna baranya-somogyi evangel. egyházmegye előbb egyházi al-, utóbb főjegyzőjévé választá, míg nem néhai nagynevű Schleining Károly úr nyugalomba vonulása után 1880-ban egyhangú bizalmával őt emelte a díszes esperesi székbe. Á dunántúli evang. egyházkerület is méltányolván kiváló érdemeit, két ízben is megtisztelte őt az egyházi főjegyzői hivatallal, melyet szakértelemmel és pontossággal haláláig viselt. Mint esperes bölcsességgel és szeretettel, erélylyel párosult szelídséggel és lelkiismeretességgel kormányozta ezen nagy kiterjedésű egyházmegyét. Akár kiváló közigazgatási tehetségét, a tanácskozások vezetése körüli páratlan tapintatát, akár minden alkalommal és minden kérdésben irányt adó szellemét tekintjük, mindenütt előttünk áll az ő kimagasló alakja és t gyénisége. Es ha a tanácskozások hevében a magasabb tehetségű, az alkotó szellemek természete szerint nézetét és akaratát egyszer-máskor élesebben is kiemelé és hangsulyozá, úgy hogy az őt kevésbé ismerők vagy a túlérzékenyek tán bántva érezék magul-at, azért a külső lehangultság a mi Ritterünknélaszív, ajóindu'at gyökeréig soha sem fért s mindazok, a kik az emberiség legszentebb érdekei körül — melyekért ő hevült — buzgólkodtak, az ő hűséges ragaszkodására, mint kősziklára építhettek. Hű gondjainak tárgya volt az egyházmegye tanügye s különösen esperességiink veteményes kertje, bonyhádi algymnasiumunk. — Még mint fiatal lelkész közreműködött annak az 1857-dik évben foganatosított újra megalkotásán S.-Szt-Lőrincen, midőn egy zsarnok kormány eltörüléssel fenyegeté a magyar protestáns szellemet ápoló ezen igénytelen, de rendeltetését híven betöltő, tehát létjoggal bíró intézetet. Utóbb pedig, midőn ezen intézetünk épen a magyar szellemnek szélesebb körben terjesztése céljából Bonyhádra helyeztetett át s ezen áthelyezés sokakban kételyeket támasztott, másokat az intézők ellen elkeserített, látván, hogy az intézők sorában az elsők között ő is helyet foglal, a kétely és gyanúsítás szava azonnal elnémult, mert mindenki tudta, hogy ő csak a jót akarja, csak a közügy érdekében cselekszik. És midőn végül a legújabb időben az 1883. évi középiskolai törvény hatályba lépése alkal-