Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-20 / 8. szám

nak tovább építésében, mint az emberiség, főleg magyar nemzetiségünk érdekeinek előbbvitele s ha a szükség úgy hozta magával, megvédése és alkalmazásában míg nem az 1845. és 1887. év vagyis közhivatalnokoskodás kezdete és vége, ugyanazon helyen t. i. Munkácson — forrott össze — bekörítvén egy munkás s emberi hivatásának élő egyházi férfiú esemény- és sikerdús tevékenységének korszakát. Ennek bezárultával elmondhatjuk a zsoltár iröval: »Jutalmuk vagyon az Isten félőknek« (Zsoltár XIX. 12.) ugyanazért úgy szolgáljunk az Istennek, hogy neki kedvesek legyünk, félelemmel és tisztelett el,« mert »az Úr szemei-előtt becsii'etes az ő szenteinek haláluk* (Zsoltár CXVI. 15.) »maradékait is megá'dja az Isten, mint írva találjuk.* II. Mózes XX. rész 6-dik vers, végiil »örök emlékezetben lészen az igaz.« (Zsoltár CXII. 6.) Sütő Kálmán. Both István. Megható szép temetési szertartásnak voltam tanuja e hó 2-ikán (szerdán) Fóthon, a hol nagy részvét mellett ekkor tették örök nyugalomra az ottani ref. egyház 73 évet élt rektorának hiilt tetemeit. A megboldogult 51 évig haladott és munkálkodott azon a pályán, melynek virágja és gyümölcse nagyon kevés, de annál több tövise van ; 51 évig viselte azt a hivatalt, melyre csak azok vannak kárhoztatva, »quem dii oderunt.« A temetés f. hó 2-ikán, szerdán d. e. 10 órakor ment végbe a következőleg. Benkő István rákospa'otai ref. lelkész úrnak a tanítólak udvarán mondott szép imája után az egés^ résztvevő halotti gyülekezet a templomba vonult s azt zsúfolásig megtöltötte. »Az embereket te meghagyod ha!ni« énekünk elhangzása után Vargha László szigetmonostori evang. reform, lelkész úr lépett a szószékbe és előbb egy szép alkalmi imát, majd egy valóban művészileg kidolgozott és előadott halotti beszédet tartott. Beszéde három, illetőleg négy részből állott, tárgyalván a tanítói pálya terhes voltát, majd ennek valláserkölcsi és culturális fontosságát s végre az ezekhez viszonyított csekély jutalmazást. Beszédje utolján végre felemlíté röviden az elhunytnak életrajzát. »Egyszerű és rövid — úgymond — ez életrajz, de van abban egy szám, mely nagyon sokat mond és e szám a boldogúltnak 51 évi tanítóskodása.* Majd Nyikos János rákospalotai tanító úr lépett a szószékbe és búcsúztatta el a megboldogultat kesergő özvegyétől, egyetlen leányától, ennek férjétől és gyermekeitől. Elbúcsúztatta a fóthi gyülekezettől, melynek 37 évig volt lelkiismeretes és buzgó tanítója, — hajdani tanítványaitól, kikbe ő csepegtette bele a vallás-erkölcsi örök igazságokat ; elbúcsúztatta a fóthi egyház érdemekben megőszült beteg lelkipásztorától, kivel oly sok ideig munkálkodott együtt az Úrnak szőlejében s ennek kedves családjától, kik a megboldogulttal annyi sok jót tettek. Elbúcsúztatta végre tanító társaitól, kikkel életében együtt dolgozgatott »az egyház veteményes kertjében.« Á temetőben ifj. Sipos Pál ref. segédlelkész, a boldogúltnak hajdani kedvenc tanítványa mondott szép síri beszédet, melynek jézusi szavai valóban ráillettek a megboldogultra: »Jól vagyon jó és hív szolgám, kevesen hív voltál, többre bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.« Tanító társai és ismerősei "közül a vidékről is többen megjelentek temetésén s részint éneklésükkel, részint jelenlétükkel emelték annak szépségét. Tanítványai és tisztelői aláírási ívet bocsátottak ki egy emlékkő felállítására; a fóthi ref. egyház pedig a temetési költségeken kívül 20 frtot utalványozott az özvegynek. A régi falusi redornak egy valódi typikus alakja veszett el benne. Áldás és béke lebegjen porai felett. »Sit tibi terra levis !« Budapest, 1887. febr. Szappanos Károly, IV-ecl éves reform, theologus. IAJ CAJ LAJ CKj tAj cAj lAJ CAJ CAJ CAJ IAJ CAJ t_Aj cAj CAJ <_A_> CAJ CAJ CAJ iiiiiiiitiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim HIREETESIK. „The Gresham" életbiztosító társaság Londonban. Ezen társaságnak az 1886. év junius hó 30-ikán letelt 38-ik üzletévről szóló jelentése, mely az 1886. dec. 20 án megtartott rendes közgyűlésen a részvényenyeseknek bemutattatott, már megjelent. Ez évi jelentés főbb körvonalaiban a következő adatokat szolgáltatja. A lefolyt év eredménye kiválóan kedvező. Ez év folyama alatt 6594 biztosítási ajánlat, több mint 61.584,975 frank értékben fogadtatott el, melyekért a megfelelő számú kötvények tényleg ki is állíttattak. A visszbiztosításokért fizetett összeg levonása után a díjbevétel frank 14.562,065" 10 Cts-ra rúgott, mely összegben a frk 1.898,095' 10 Cts tevő első évi díjak bennfoglaltatnak. A kamatszámla mérlege frk 3.996,136"05 Cts tett és a díjbevételhez csatolva a társaság évi jövedelmét frk 18.5 58/20r 15 Cts-ra emelte. Az év folyamán a társaság életbiztosítási kötvények után kifizetésre utalványozott összegek frk 7.478,425. — rúgtak. A kiházasítási- és vegyes biztosítási szerződésebkői eredő már esedékes követelések frk 2.369,470-43 Cts-ot tettek. Kötvények visszavásárlásáért frk 996,826-98 Cts lett kiadva. A szerződések pontos betartását garantiá'óbiztosítási tőke frk 3.491,157-19Cts-al emelkedett. Az üzletév végén a társaság cselekvő vagyonafrk 94.408,165-62. Tőkeelhelyezés : frk 2.083,296-97 a britt kormány értékeiben, frk 1.220,697 92 az indiai és gyarmat kormány értékeiben frk 16.052,543*02 idegen állami értékekben frk 3.765,076-98 garantált és elsőbbségi vasúti részv. frk 34.064,609" 10 vasúti- és más kötlevekben, frank 14.776,825 ingatlanokban, ideértve a társaság budapesti és bécsi házait, frank 10.005,205-20 jelzálogokban, és különféle értékekben frk 13.439,91 r66 Centimes. a ceglédi reform, egyház lelkészi állomására. Ezen állomás javadalma hivatalos felszámítás szerint, a káplántartás költségeinek levonása után, 1810 forint és így ezen egyház első osztályú. A kellően felszerelt pályázati kérvények folyó évi március 31-ikéig nt. Ádám Kálmán esperes úrhoz Tisza-Vezsenybe (utolsó posta Tisza-Várkony) intézendők. Budapesten, 1887. február 15-én. Szász Károly, I-—2 dunamelléki püspök. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: SzŐtS Farkas. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : 3Dr. Ballagi 2^Lóx. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.