Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-02-13 / 7. szám

vonatkozásaiban. De mindez csak az ember külseje. Rázzuk meg még egyszer a bűvös csövet s rajta legyünk, hogy az ember a maga valóságában, a maga egyéniségében, állítassák előnkbe. Keressük fel őt családja körében, csöndes hajlékában ; keressük fel magános dolgozó szobájában vagy kerti lugasa árnyaiban ; keressük fel barátai benső körében s végre saját belsejében, szíve fenekén. Oh ha sikerülne őt emberi mivoltában még egyszer magunk elé állítanunk, hogy aztán így őrizzük meg lelki képe vonásait és soha el se feledjük! A szerető férjet és édes apát, a ki a sors annyi csapásai — mondhatni üldözései közt is, megtudta tartani szerető szívét elhidegülés nélkül s Istenben való bizodalmát zúgolódás és ingadozás nélkül! A ki egyik leányával, a testi vakság világtalan éjjelében a lelki világ örök fényét megtudta találtatni; a másikkal együtt kesergett boldogsága romjain; a ki elsiratta, sírba temette szerettei egy részét, hogy annál jobban keresse a megmaradottakat 1 S elvevén Istentől a jót, azzal erősítette magát: hát ne vennők el a gonoszt is! A mit elvesztett arra azt mondta, az Űr adta, az Úr vette el is — s a csapásban: Te akartad! Barátai körében vidám, enyelgő, elmés, — majd fellengző, eszményeket kereső, szédítő magaslatokon járó; így magányában is, ha szabad benyitnunk dolgozó szobájába is, a hol a könyvek könyve áll a legmagasabb polcon, e kimeríthetetlen kincstár, ez örökös kútforrása élő vizeknek : de mellé szépen sorakoznak a mély elméjű tudósok, a magas röptű költők, a vallásos szellemű prédikátorok művei. O mindenikben szellemrokonaira talál; velők együtt járja a gondolat mélységeit és magasságait, szabadon röpül át az ösvények fölött s lelkének szárnya meg se lebben, oly biztosan lebeg a fellegek színén. Es a mikor eldobva az idegen szellemek járszalagát, saját röptére bízza magát s azt mondja: a lélek mindeneket vizsgál, még az Isten mélységeit is: akkor már nem bírjuk követni őt, a kalejdoskop szinei, gyöngyszemei összezavarodnak. De meghiggadnak ismét, ha szelid lelke a kedély nyugalmát megtalálta, s mint a Genesis első fejezetében, az Úrnak lelke lebeg a vizek fölött s a szózat mond: Legyen világosság! Neki már világossá lett. O már ott van, a hol nem többé tükör és homályosság áltál látunk, hanem szemtől szembe. Hát mi? Tőlünk elvétetett a hatalmas és hadakozó, a hiró és próféta, a jövendő dolgok meglátó ja, a vén ember, a becsületes, a tanácsos, az ékesen szóló. Mi nem látunk semmit, csak a sötétséget, a mélység szinén s a földet, mely ékesség nélkül való és puszta. Nem, nem! Ne essünk kétségbe, ne vakítson el fájdalmunk! Az út, a melyen ő elment, a miénk is; tövisek közt, sziklákon, de a dicsőségbe vezet. A kötelesség útja, a jutalom útja is! S a mint utána nézek, a ki tüzes szekéren az égbe ragadtatott, mint Illés; úgy tetszik nekem, palástja leesett, hogy megosztozzunk rajta. Osztozzunk meg, társaim! Nem egy Elizeus öröksége az csak, hanem valamenyiünké. Egyiké legyen a hatalmas és hadakozó osztályrésze; másiké a bölcs és becsületes vén emberé ; harmadik az ékesen szólóé; negyedik a biróé és tanácsosé. Mindnyájan gazdagok leszünk vele, ha mindnyájunkat egy lélek vezérel, a mely őt, egy szellem hat át, a mely őt: a Krisztus lelke, az egyház és gyülekezetei, a haza és emberiség javára. Ámen. Szász Károly. A magyarországi ev. ref. lelkészek és lelkészi képesítéssel bíró tanárok egyetemes gyám- és nyugdíj-intézetének alapszabályai.*) 1. §. A magyarországi ev. ref. egyház az elaggott, vagy önhibájukon kívül hivatalra képtelenné vált lelkészeknek és lelkészi képesítéssel bíró tanároknak nyugdíjazására, ezek özvegyeinek és árváinak segélyezésére : egyetemes nyugdíj-intézetet, illetőleg gyámintézetet alkot; mely nyugdíj-intézetnek, illetőleg gyámintézetnek, minden, a magyarországi ev. ref. egyházban alkalmazott rendes lelkész és lelkészi képesítessel bíró rendes tanár kötelezett tagja. 2. §. Az egyetemes gyám- és nyugdíj-intézet működését megkezdi 1889 január i-én. 3. §. Az egyetemes gyám- és nyugdíj-intézetnek bevételi forrásai : a) A magyar országos ev. ref. egyházi közalapból évenként adandó állandó-segély, az évi járulék i5°/0

-a. b) Minden intézeti tagtól belépési díj, a hivatali fizetés 2°/0

-a. c) Minden intézeti tagtól évi járulék, a hivatali fizetés i°/0

-a. d) A kegyévet helyettesítő kegyeleti átalány, ott, hol az illető intézeti tag özvegy vagy árva nélkül hal el. e) Az e célra nyerendő adományok, alapítványok és végrendeleti hagyományok. 4. §. A 3. § b) d) e) pontja alatti bevétel, mindig egészen tőkésítendő s annak csakis kamatai használhatók fel segélyezésre. Valamint tőkésítendő az a) és c) pont alatti bevételnek, tehát az intézet összes tőke vagyonából befolyó jövedelemnek 25%-a ; ellenben a folyó jövedelem 75%-a, levonatván abból az intézet kezelési költségei, segélyezésre fordítandó. 5. §. Az intézet ügyeinek kezelésénél, úgy a be*) E tervezet és indokolás nt. Szél Kálmán esperes és konventi nyugdíj-bizottsági előadó úrnak munkálata, mely a bizottság által még nem tárgyaltatott. Előzetes megvitatás végett tétetvén közzé, a megindítandó eszmecsere előtt a legnagyobb készséggel nyitja meg lapja hasábjait a SzerJc.