Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

927 928 meivel, — aztán ismét lekerültek a napirendről s a derék csángókról csak időnként jött egy-egy kósza hir. De már nem a Brassó által bitorolt jogokért, hanem egy­házi függetlenségükért küzdenek. Ugy látszik, az anya­giakról lemondottak a keserves tapasztalatok után s egy­házi függetlenségükben keresnek vigasztalást. Végre, az Úrnak 1886-dik esztendejében, 30,000 lutheránusnak si­került az elnyomott szászok gyámkodását lerázni nya­kukról, s most a maguk urai. Békén választhatnak magyar papot, magyar tanitót, s a szász egyházkerületnek nincs joga többé sem német, sem semmiféle nyelvű rendeletet küldeni a magyar evang. községekre. Tehát függetlenek, de szegények. Földesuruknak csak arra volt gondja, hogy szász papokkal boldogítsa őket, de tőlük ugyan össze­dűlhetett templom és iskola. Egy része a templomoknak romban, a más része fölépítetleniil. A mindenéből ki­fosztott nép még csak most érzi igazán, hová juttatta a százados gyámkodás. Nyomorúságos állapotaikon segí­tendők, már a mult esztendőben magyar gyámolító in­tézetet alapítottak. »A szeretet istene velünk volt« — mondja a »kérő szózat«, melyet a szegény csángók papjai kibocsátottak s tizenkét fiókintézetet alapítottak, melyek a mult évben körülbelől 1200 forintot gyűjtöttek. Ez az összeg, melylyel ma az erdélyi magyar evangel. gyámolító intézet rendelkezik. Első évre szép eredmény, de vajmi kevés az intézetre váró feladatok megoldására. Kérő szózatuk a magyar haza fia'hoz és leányaihoz for­dult. Azokhoz, kik nem hagyták veszni a bukovinai csángókat s nem hagyják veszni a sokat szenvedett hét­falusi csángót sem. »Netaláni kegyes adományok, me­lyek hirlapilag nyugtáztatni fognak e cím alatt külden­dők: »Az erdélyi ág. hitv. ev. magyar gyámintézetnek Brassó.« Ez a kérő szózat vége. Nem küldenek senkire »gyűjtő ívet«, de a ki felesleges filléreiből juttat nekik egy keveset, istennek tetsző dolgot cselekszik. * A vasi közép-egyházmegye (evangelikus) f. évi jul. hó i-én tartotta még rendes közgyűlését Körmenden. A rendes közigazgatási tárgyak elintézése után az egy­házmegyei gyámintézet megalakítása került szőnyegre. A gyámolda végleges megalakulása kimondatván, elnö­kévé az ügybuzgó és tevékeny csoói lelkészt, Eder Jó­zsefet választotta. Örömmel jegyeztük föl, hogy a hézag­pótló új intézmény iránt az egyházmegye világi tagjai is meleg érdeklődést tanúsítanak s mindjárt a helyszínén Rupprecht F. felügyelő 50, Gömbös Géza esperesi ügyész 10 frtot adományoztak. * Ötven éves lelkészi jubileumot tartottak az unitáriusok Árkoson Kiss Mihály lelkész és nyug. espe­res tiszteletére. Az ünnepelt férfiú maradandó érdemeket szerzett kerületében mint administrator, kitüntette magát az irodalomban is értékes dolgozataival, hűséges pásztora ötven év óta a rábízott nyájnak. A most is rugékony szellemű munkás férfiút kartársai, tisztelői és barátai méltán tüntették ki az elismerés külső jeleivel is. Szíve­sen járulunk mi is az ősz pásztor üdvözletéhez. * A besztercei református egyház templomépí­tésen fáradozik és támogató segélyért folyamodik a ma­gyar társadalomhoz. A jótékonyság fillérei ezúttal két magasztos célt: a vallás és a magyarság érdekét, szol­gálhatják egyszerre. Az erdélyi Beszterce református magyarságát a túlsúlyban levő szász és oláh faj és fe­lekezet beolvasztással fenyegeti, még pedig oly aggasztó­lag, hogy számos tősgyökeres magyar név viselője már csak névleg magyar, sőt magyar nevét ís németes kép­zővel vagy oláh keresztnévvel csúfította el. A még hű magyar és református lakosság a vallási és nemzeti el­korcsosulás meggát'ására a régi hazafias egyház visszaállí­tását és templom építését határozta el. Rég elmúlt idők dicsőségét szeretnék felújítani, midőn e városban a dicső emlékű Heltai G. reformátori buzgósága a 16. században magyar református egyházat teremtett s az utódok hit­buzgósága egy századig virágzó erőben tartotta a »ma­gyar vallást.* De a 17. és 18-dik század magyarellenes politikája szétdúlta a magyarság mentsvárát, a reform, egyházat, az erőszakos szász uralom másfél századon át nem engedett magyart és kálvinistát megtelepedni Heltai egyházában s a később beköltözött hitsorsosok is csak nagy küzdelmek árán nyerhettek engedélyt templom­építésre. A 60-as években lerakták ugyan a rég óhaj­tott templom alapfalait, de az építést befejezni pénz hiányában mégsem tudták, noha az adakozók között ki­rályunk Ö Felsége, Vilmos császár, István és József fő­hercegek jártak elől jó példával. Most b. Bánffy Dezső főgondnok és Szász Domokos erdélyi püspök erélyes buzgósága új reményt támasztott. Megalakult az építtető bizottság, s ezer gyűjtő-ívet bocsátott kí. Maga a város megtesz minden lehetőt, hamarosan 1880 frtot gyűjtött össze. Bánffy főgondnok 1000 forintot, Szász Domokos 200 frt, Fejérváry Károly birtokos és Vályi Elek lelkész IOO—100 frtot adtak s a példát még többen követték. Vajha elegen követnék ! * A próféta köpenye. Konstantinápolyból irják, a Ramazan 15-ik ünnepén, mikor ős szokás szerint a pró­féta szent köpenyét kiveszik az ereklyetárból s látni ad­ják a hívőknek, a szultán hosszú idő multán egyszer újra mutatkozott az Arany szarv városának népe előtt. Nem igen jó színben volt s olyan emberek, kik évek óta nem látták, igen megöregedettnek találták. Az ünnepi alka­lommal a szultán szokás szerint kocsin ment végig a két oldalt katonákkal megszállott utcákon, visszafelé pedig a legrövidebb uton. A Topkapuban az ő és miniszterei jelenlétében a szokásos szertartással kibontották a próféta köpenyét, mely koránversekkel kihimzett selyem kendőbe volt burkolva. A köpeny most állítólag 1274 esztendős s annak idején a próféta egyik tanítványa készítette, a ki­től az omajadókra, majd az abbaszidokra s végül a most uralkodó ozmán-dinasztiára szállott. A köpeny, melyet csak az igazhivők láthatnak meg, állítólag teveszőrből készült s minden tiszteletreméltósága is meg van viselve. Profán szemek elé egyébbként soha nem kerül, csak a Ramazan második felében. * Bod Péter »Hist. Hung. Eccl.« című munkájára újonnan előfizetett Garzó Gyula a gyomai ref. egyház tanítói szakkönyvtára javára. * Gyászhír. Török István, a zilahi ref. kollégium­ban a classica philologia tanára, munkás élete 65-ik, ál­dásos tanári működése 36-dik évében meghalt. A hálás emlékezet virasszon sírja fölött! ADAKOZÁSOK. A budapesti ev. ref. theologiai akadémia con­victusára adakoztak : A halasi reform, főgymiiázium tanári kara Csontó Lajos igazgató úr utján 24 forintot, melyhez járultak : Csontó Lajos 2 frt, dr. Dobó Meny­hért 2 frt, Gaál Endre 4 frt, Kiss László 2 frt, Korda Imre 2 frt, Papp Mihály 2 forint, Péter Miklós 2 forint, Silling Elek 2 frt, Szathmári Sándor 2 frt. Zámbó János 2 frt. — Az igazgató helyett átvettem Szó'ts Farkas. Az orsz. protest. árvaházra: Dézsi Mihály ceglédi ref. s. lelkész 13 forint 40 kr. (Ehhez járulták: Csekey István segédlelkész vezetése alatt álló leánynövendékek

Next

/
Thumbnails
Contents